Skara Brae rejtélyes titkai

Szélfútta puszta táj, melynek festői színeit a tenger kékje és a friss, üde fű zöldje határoz meg. Ez Orkney, a Skócia északi partjainál elterülő szigetcsoport, amely ezernyi titkot rejt. A fő sziget Mainland keleti partjainál különös, fűvel benőtt, sziklákból kiépített ősi település, egy kőkori falu bújik meg a járószint alatti földmélyedésekben.

Ez a falu, amely több mint ötezer éve dacol az idővel, olyan épen maradt fenn, mintha csak tegnap hagyták volna el a lakói! Skara Brae, a neolitikum egyik leglenyűgözőbb emléke, egy valóságos időgép, ami visszarepíti látogatóit a történelem hajnalára. De vajon miért hagyták el ezt az apró települést, és milyen üzeneteket rejt számunkra az ősi kőkorszaki életmódról?

1850 telén egy hatalmas vihar söpört végig Skócia északi partvidékén. Nemcsak pusztítást hozott, hanem egy váratlan felfedezést is: ekkor bukkantak fel hirtelen a Skail-öböl homokdombjai alatt rejtőző Skara Brae kőházai, felfedve évmilliók pillanatait. Egy helyi amatőr régész, William Watt azonnal ásatásokba kezdett, és hamarosan előkerültek az első négy ház maradványai. Bár a kutatások akkor még nem kezdődtek el, a helyszín varázsa nem hagyta nyugodni a tudósokat.

A település valójában nyolc, kőből épült, földbe süllyesztett házból áll, amelyeket fedett folyosók kötnek össze. Ezek a házak korántsem egyszerű kunyhók voltak! Kőből faragott ágyak, szekrények, tűzhelyek, sőt, még egy primitív csatornarendszer is szolgálta a lakók kényelmét. A falak között sétálva mintha egy őskori otthon elevenedne meg, ahol a mindennapi élet apró részletei is épen megőrződtek.

A radiokarbonos vizsgálatok szerint a falu lakói Kr. e. 3180-tól Kr. e. 2500-ig éltek itt, ami azt jelenti, hogy Skara Brae még Stonehange-nél és a gízai piramisoknál is régebbi. A település lakói, akiket a régészek a „Barázdált Kerámia Népeként” (Grooved Ware People) ismernek, valószínűleg földműveléssel és vadászattal foglalkoztak, kihasználva a környező természeti adottságokat.

Ez az egyik legnagyobb rejtély. A falut úgy hagyták el egyik napról a másikra, hogy személyes tárgyakat, ékszereket, szerszámokat és még állati csontokat is hátrahagytak, mintha csak pillanataik lettek volna arra, hogy elmeneküljenek. Egyes történészek szerint egy hatalmas vihar vagy természeti katasztrófa kényszeríthette őket otthonaik elhagyására – talán a homokdűnék lassan eltemették a falut, vagy a partvonal eróziója tette élhetetlenné a környéket.

Más elméletek szerint a változó társadalmi viszonyok és a bronzkor beköszöntével megváltozott életmód is közrejátszhatott. A bronzkor új fegyvereket, bonyolultabb társadalmi struktúrákat és nagyobb településeket hozott magával, így talán a fiatalabb generációk elhagyták a kis falut, hogy máshol kezdjenek új életet.

Napjainkban Skara Brae az UNESCO világörökség része, amely Európa legjobb állapotban fennmaradt neolitikus településeként vonzza a látogatókat. A helyszín nemcsak a régészeket, hanem az egyszerű utazókat is lenyűgözi, akik egy időutazás részesei lehetnek, amint bepillanthatnak az őskori emberek mindennapjaiba.

A házak között sétálva könnyen elképzelhetjük, milyen lehetett az élet itt ötezer évvel ezelőtt: a kőből faragott ágyak, a tűzhely melege, a primitív, de működő csatornarendszer mind-mind azt mesélik, hogy ezek az emberek nemcsak túlélni akartak, hanem otthont is teremtettek maguknak.

Nemrégiben az Oxfordi Egyetem egyik kutatója, Dan Hicks, néhány fekete-fehér fotót osztott meg az 1929-es ásatásokról, amelyeken négy női régész alakja bukkant fel. Hosszú ideig azt hitték, hogy turisták, de valójában a korszak egyik ritka női régészcsoportja voltak, akik a helyszínen dolgoztak. Ez az apró részlet is mutatja, mennyi titkot őriz még Skara Brae régészeti lelőhelye, és hogy a múlt még mindig képes meglepetéseket okozni – írta meg a Bors.