Történelem
Száz év után tért haza az úrvacsorai kehely Hódmezővásárhelyre
A ritka kegytárgy egyedülálló történelmi és lelki jelentőséggel bír
Bán Csaba lelkipásztor a műtárgyat bemutató keddi sajtótájékoztatón elmondta, a domborműves, tűziaranyozott, ezüstből készített úrvacsorai kehely létezéséről tudtak a gyülekezetben, hiszen a műtárgy szerepelt a leltárakban, jegyzőkönyvekben.
A kelyhet Nagymegyeri Keresztes Sámuel és neje, Kassai Borbála adományozta pontosan 325 évvel ezelőtt, 1700. október 6-án a hódmezővásárhelyi reformátusoknak. A pontos dátum onnan ismert, hogy az adományozók nevét és az időpontot utólag belevésték a kehelybe – közölte a lelkész.
Az adományozó Keresztes Sámuel számos világi tisztsége mellett tagja volt az erdélyi református gyülekezeteket és iskolákat vezető testületnek. A gazdag család adományával mecénásként segítette a török hódoltságot követően újrainduló – az abban az időszakban néhány évig használt nevén – Makó-vásárhelyi gyülekezetet. A támogatás része volt a nemesfém műtárgy mellett két úrasztali terítő is, melyet Kassai Borbála hímzett vagy hímeztetett – tudatta a lelkipásztor.
Bár Erdélyben szép számmal akad olyan úrvacsorai kehely, amely a 15-16. századból, sőt esetenként még korábbról származik, az egykori hódoltság területén rendkívül ritka a hasonló liturgikus tárgy. A hódmezővásárhelyi református közösségnek pedig ez a legrégebbi, a mai napig használatban lévő tárgyi emléke, korábbi mint maga az ótemplom, amely tornyát 1713-ban emelték – mondta Bán Csaba.
A lelkész hangsúlyozta, a kehely megtestesíti azt, hogy a városban 325 esztendeje létezik olyan református közösség, amely tagjai évente hat-nyolc-tíz alkalommal úrvacsorát vesznek.
A kehelyről a legrészletesebb leírást Miklovicz Bálint lelkész készítette az ótemplomi gyülekezet 1873-as leltárkönyvében, és a műtárgyról egy bejegyzés még az 1920-as leltárban is szerepelt.
A gyülekezet által egy, az 1930-as végén Budapesten rendezett kiállításra kölcsönadott műtárgyak között azonban már nem szerepelt, pedig a közösség legbecsesebb kincsét minden bizonnyal bemutatta volna, így azt feltételezik, ekkoriban veszhetett nyoma – közölte a lelkész. A gyülekezetet idén pünkösdkor kereste meg egy adományozó, hogy felajánlja a műtárgyat a közösségnek. Vele ajándékozási szerződést kötöttek, melyben kérte, hogy név nélkül maradjon – mondta Bán Csaba.
A műtárgyat megvizsgálta Kovács Mária Márta, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet művészettörténésze, aki felfedezte rajta a készítő ötvösműhely jelzettét, így további kutatások nyomán kiderülhet, pontosan hol készült a kehely a 17-18 század fordulóján.
