Vér és hamu Európában

Ez volt a harmincéves háború, amelyet az előző cikkünkben már említettünk. Egy háború, amely alapvetően vallási jellegű „vitának” indult, de később már egyértelműen világi érdekek érvényesítéseként folytatódott, és amely végül átformálta mindazt, amit Európáról, hatalomról és államról addig gondoltunk és megismertünk.

A szikra fellobbanása Prága ablakaiból a mélybe

1618 májusában a prágai várban feszült pillanatok zajlottak le. A cseh rendek felbőszült küldöttei a katolikus császári helytartókat és velük együtt a Habsburg hatalmat jelképező iratokat egyszerűen kihajították az ablakon. Ez volt a híres prágai defenesztráció, amely sokak számára eleinte csak egy erőszakos, a korszakra jellemző epizódnak tűnt. Valójában ez lett a kontinens egyik legpusztítóbb háborújának első felvonása.

A csehek fellázadtak a Habsburgok katolikus uralma ellen, és megkezdődött az a konfliktus, amely vallási lobogók alatt indult, de hamarosan a politika és a hatalmi egyensúly véres játszóterévé vált. Kezdetben a lázadás élére a protestáns Frigyes, pfalzi választófejedelem állt, akit a cseh rendek királyuknak választottak. De uralma rövid életű volt és csak egyetlen télre szólt. Innen ered a gúnyneve: „a Téli király”. Bukása még azt jelezte, hogy a protestánsok nincsenek felkészülve a Habsburgokkal szembeni, hosszúnak ígérkező harcra.

II. Ferdinánd, akkor még csak osztrák főherceg, hamarosan a birodalom trónjára lépett, és magával hozta rendíthetetlen katolikus fanatizmusát is. Elfogadhatatlannak minősítette a prágai eseményeket. Az ő uralma alatt a Habsburgok a „Szent Római Birodalom újra katolikussá tételét” hirdették meg és ezzel beindították Európa egyik legpusztítóbb háborúját.

Harmincéves háború vezetői – II. Ferdinánd, Richelieu bíboros, Wallenstein, Tilly és Gusztáv Adolf svéd király lángoló Európa előtt, barokk stílusú történelmi illusztráción

Fotó: AI által egyedi grafikával generált illusztráció

Vallási háború vagy hatalmi sakkjátszma?

Eleinte úgy tűnt, a háború a protestánsok és a katolikusok összecsapása lesz. A Szent Római Birodalom középpontjában a két hit közötti feszültség már régóta fortyogott a háttérben, most pedig vérrel öntözött valósággá vált.

A harmincéves háború egyik legizgalmasabb kutatási mélysége a történészek számára tényleg az, hogy a vallási színezet mögött egy bonyolult és sokszor cinikus szövetségi háló rajzolódott ki. Néha a katolikus államok fogtak össze protestánsokkal, ha az épp megfelelt a hatalmi érdeküknek. Ez volt az az időszak, amikor Európa sakktáblája szinte követhetetlenül, állandóan változott. Ezt a kesze-kusza szövetségi rendszert csak egy tényszerű, szinte táblázatszerű leírásban lehet csak megfelelően bemutatni.

A szövetségi rendszer, vallás a zászlón, politika a háttérben

A Habsburgok és a Katolikus Liga

• Főszereplők: Habsburg Ausztria és Spanyolország.
• Miért harcoltak? A Habsburgok célja az volt, hogy visszaállítsák a katolicizmus dominanciáját a Szent Római Birodalomban, és megőrizzék birodalmi hatalmukat.
• Kik támogatták őket?
  • Spanyolország a németalföldi (holland) szabadságharc leverése érdekében, valamint mert a Rajna-vidék stratégiai fontosságú volt a spanyol kereskedelmi útvonalakhoz.
  • A Katolikus Liga német fejedelemségei, élükön Tilly gróffal, vallási és politikai okokból is a Habsburgokat támogatták.

A Protestáns Unió

• Főszereplők: a cseh rendek, a pfalzi választófejedelem, majd a német protestáns fejedelemségek.
• Miért harcoltak? A vallásszabadság megőrzéséért és a Habsburgok központosító törekvéseivel szemben léptek fel.
• Kik álltak melléjük?
  • Frigyes, a „Téli király”, aki Prágában trónra lépett.
  • Anglia kezdetben erkölcsi támogatást nyújtott (I. Jakab király családi kapcsolatai miatt), de katonailag nem avatkozott be jelentős mértékben.

Dánia és Svédország belépése a háborúba

• Dánia–Norvégia: IV. Keresztély király protestáns fejedelemként próbálta megfékezni a Habsburgokat, de vereséget szenvedett (Lutter alatt, 1626-ban), így kénytelen volt visszavonulni.
• Svédország: II. Gusztáv Adolf 1630-ban lépett be, vallási jelszavakkal („a protestantizmus védelmében”), de valójában a Balti-tenger feletti uralmat akarta megszerezni. Svédország az ő vezetése alatt vált valódi európai nagyhatalommá.

Ki kell emelnünk Franciaország paradox szerepét ebben a szövevényes hatalmi játszmában

• Katolikus országként elvileg a Habsburgok oldalán kellett volna állnia.
• De Richelieu bíboros felismerte, hogy a Habsburgok a szövetségeseivel együtt túl erősek, és ha nem gyengítik meg őket, Franciaország soha nem válhat Európa vezető hatalmává.
• Ezért a protestáns Svédországgal és a hollandokkal kötött szövetséget, és 1635-ben hivatalosan is belépett a háborúba a Habsburgok koalícióval szemben.
• Ez volt a korszak legnagyobb „szentségtörése”: a vallás háttérbe szorult, a politika lett az elsődleges.

Richelieu bíboros nyíltan megmutatta a világnak, a vallás csak ürügy, a valódi mozgatórugó a politika. Hideg számítása tette mindenki számára világossá, a háború immár nem a hitről, hanem a hatalomról szól.

A Holland Köztársaság már 80 éve harcolt a spanyolok ellen a függetlenségéért. A harmincéves háborúval a két konfliktus összefonódott, a hollandok természetesen a protestánsok oldalán álltak, mindenekelőtt Spanyolország ellen.

Láthatjuk tehát ennek az ellentmondásos szövetségi rendszernek az összképét. A harmincéves háborúban a vallás volt a díszlet, a valódi drámát a politika írta. A zászlókon kereszt és Biblia lobogott, de a döntéseket a kereskedelmi útvonalak, a dinasztikus érdekek és a hatalmi egyensúly játszmái határozták meg. A harmincéves háború tehát vallási színezetű belháborúból páneurópai politikai konfliktussá dagadt.

Európa vérbe borul

A háború pusztítása szinte elképzelhetetlen volt. Németország egyes területei a lakosságuk 30–50%-át elvesztették. Falvak néptelenedtek el, városok váltak romhalmazzá. A becslések szerint 4,5–8 millió ember pusztult el, ez a korszak egyik legnagyobb demográfiai katasztrófája volt. „A földeket senki sem műveli, a templomok elnémultak, a harangok sem szólnak. Az ember úgy érzi, a világ véget ért.” – írta egy szász krónikás 1635 körül, a háború pusztításáról.

A Katolikus Liga hadvezére, Tilly gróf, gyorsan és kíméletlenül csapott le, például 1631-ben Magdeburg városát földig rombolta, csak ezen a napon 20 ezer ember halt megl. A korabeli krónikások szerint „a város füstje három napig beborította az eget” és „Magdeburg lángjait az ég is szégyenkezve nézte”.

A katonák nemcsak egymást, hanem a civil lakosságot is könyörtelenül sújtották. Éhínség, járvány és fosztogatás járt a hadseregek nyomában. „A földek parlagon maradtak, a templomok harangja elnémult, a kenyér árát aranyban mérték” - így emlékeztek a túlélők.

Európa új hőse: Gusztáv Adolf

1630-ban új szereplő lépett színre: II. Gusztáv Adolf svéd király, akit kortársai csak „Észak oroszlánjának” neveztek. Modern hadsereget épített, könnyű, mozgékony tüzérséggel és fegyelmezett gyalogsággal. Hadserege igazi „háborús gépezetként” söpört végig Németországon, és reményt adott a protestánsoknak.

„Isten segedelmével itt állok, s nem mozdulok, mert a protestantizmus ügyét védem!”

Ám a sors fintora volt, hogy 1632-ben a lützeni csatában életét vesztette. Halála után Svédország tovább harcolt ugyan, de a protestáns ügy elvesztette legnagyobb hősét.

A háború másik, inkább hírhedt alakja Wallenstein volt, a Habsburgok zsoldosvezére, aki saját hadseregével szinte „államot az államban” épített fel. Sikeres hadvezér volt, de vágyai túl nagyra nőttek, a császár végül saját embereivel végeztette ki, mert attól tartott, hogy trónjára tör.

Miért lett végül béke?

1648-ra mindkét oldal teljesen kimerült. Katonai patthelyzet alakult ki, bár voltak győzelmek és vereségek, egyik fél sem tudta végleg maga alá gyűrni a másikat. Svédország és Franciaország sikereket ért el, de a Habsburgok még mindig hatalmas erőt képviseltek. Bekövetkezett a gazdasági összeomlás is, Németország jelentős része romokban hevert, városok és falvak elnéptelenedtek, a kereskedelem és a mezőgazdaság összeomlott. A háború folytatása minden résztvevőnek fenntarthatatlanná vált. A lakosságnak egyszerűen elege lett, egy egész nemzedék nőtt fel a romokon és már mind a fejedelmek, mind az alattvalók békére vágytak. A diplomáciai fáradtság egyre inkább felütötte fejét, a vallási és politikai szövetségek annyira összekuszálódtak (katolikus Franciaország protestánsokkal szövetkezett, protestáns fejedelemségek hol egyikhez, hol másikhoz húztak), hogy a folytatás értelmetlenné vált.

Mindez együttesen teremtette meg azt a helyzetet, hogy a felek Münsterben és Osnabrückben béketárgyalásokat kezdődtek. Ez volt az első igazán pán-európai kongresszus, ahol egyszerre több tucat állam küldötte próbált közös megoldást találni.

„A vesztfáliai béke nem lezárta, hanem megteremtette a modern világot.”– Derek Croxton (amerikai történész, a korszak egyik vezető kutatója).

Vesztfáliai béke diplomáciai tárgyalása, 17. századi diplomaták korhű teremben, nagy tárgyalóasztal mellett, barokk stílusú történelmi illusztráción

Fotó: AI által egyedi grafikával generált illusztráció

A béke valójában nem egyetlen dokumentum volt, hanem több szerződés együttese, amelyeket 1648 októberében írtak alá. Ezek alapjaiban formálták át Európa politikai berendezkedését.

Vallási rendelkezések

• Megerősítették az augsburgi vallásbéke (1555) alapelvét: cuius regio, eius religio („akié a föld, azé a vallás”).
• Az uralkodók szabadon dönthettek, hogy katolikus, lutheránus vagy kálvinista vallást engedélyeznek birtokaikon.
• A kálvinizmust hivatalosan is elismerték, ami addig nem volt a vallásbéke része.
• A kisebbségi vallású alattvalóknak vallásszabadságot biztosítottak, ez volt az első kísérlet Európában a vallási tolerancia intézményesítésére.

Politikai rendelkezések

• A Szent Római Birodalom államai gyakorlatilag önállóságot kaptak, a császár hatalma szimbolikus szintre zsugorodott, az államok saját külpolitikát is folytathattak.
• Franciaország megkapta Elzász egy részét, ami a Rajna-vidék feletti befolyását tovább erősítette.
• Svédország birtokba vette a Balti-tenger körüli kulcsfontosságú területeket (pl. Pomeránia egy részét), ezzel európai nagyhatalommá vált.
• A Holland Köztársaság és Svájc függetlenségét végleg és hivatalosan elismerték.
• Spanyolország kénytelen volt elfogadni a Holland Köztársaság önállóságát, ez a spanyol világhatalom hanyatlásának végső és egyben biztos jele volt.

A nemzetközi jog és diplomácia új alapjai

• A béke lefektette a szuverén nemzetállam elvét, az államok területi integritása sérthetetlen, belügyeikbe más nem avatkozhat be.
• Ez volt az első olyan béke, amelyet nem pápai közvetítéssel kötöttek meg, hanem világi hatalmak egymás közti tárgyalásával. A pápa tiltakozott, de senki nem figyelt rá, a pápai befolyás végérvényesen meggyengült.
• A béke elindította a modern diplomáciai kongresszusok gyakorlatát. Ettől kezdve a háborúk lezárásához nagyhatalmi tárgyalásokra volt szükség, ahol minden fél képviseltette magát.

„A béke nem a szeretetből született, hanem a kimerültségből.” – egy korabeli diplomata megjegyzése a vesztfáliai békekötésről.

A vallásháborúk kora ezennel véget ért Európában. Nem a vallás, hanem a politika lett a fő mozgatórugó. A nemzetközi rendszer újjá született, a vesztfáliai béke alapozta meg a mai értelemben vett nemzetközi politikát és államközi jogot. Új erőviszonyok fejlődtek, Franciaország és Svédország előretört, Spanyolország és a Habsburgok hanyatlásnak indultak, a Német-római Birodalom pedig gyakorlatilag „konföderációvá” esett szét.

Ahogy Konstantinápoly falai leomlottak, és ahogy Luther kalapácsa átütötte a középkor világát, úgy a harmincéves háború vér és hamu közepette szülte meg a modern Európát. A történelem kereke ismét fordult egyet, és már nem volt visszaút.

Ez volt a 17. század fordulópontja, a háború, amely nemcsak államokat döntött romba, hanem új államokat is teremtett.

A sorozat következő fejezetében elhagyjuk a véráztatta kontinens földjét, és a tengereken születő új hatalmak nyomába eredünk. Hogyan lett a gyarmatosításból globális hatalmi játszma, és miként született meg az a világ, amelyben ma is élünk?