Történelem
Néha egyetlen nap elég, Luther kalapácsa és az Armada vége
A reformáció kezdete és a spanyol világhatalom hanyatlása, így született meg a modern Európa
Ez a cikk 16. század legjelentősebb eseményével foglalkozik. Egy korszaké, ahol Luther Márton szavai erősebbek lettek a pápai bulláknál, a könyvnyomtatás gyorsabb és pusztítóbb volt a kardnál, és ahol az Atlanti-óceán hullámai döntöttek birodalmak sorsáról.
A wittenbergi kalapácsütés, Luther és a korszak felrobbanása
A 16. század Európája, annak népeivel, uralkodó házaival együtt, rendkívül nyugtalan volt. A középkor szilárdnak hitt rendje recsegett-ropogott. A parasztok elégedetlenül görnyedtek az adó és robot terhe alatt, miközben a nemesség és a királyi udvarok igyekeztek saját hatalmukat növelni. Az egyház, amely addig az európai élet minden szegletét átszőtte, a keresztségtől a halotti miséig, lassan elvesztette erkölcsi tekintélyét.
A pápaság Avignonba költözése (1309–1377) és a nyugati egyházszakadás (1378–1417) megrendítette a hívők bizalmát. Az emberek azt látták, hogy a szent hivatal is lehet világi, hatalmi játszmák túsza. A fekete halál után pedig, amely a 14. század közepén Európa lakosságának felét elpusztította, sokan úgy érezték, az egyház nem tud választ adni a világban zajló rettenetes eseményekre. A búcsúcédulák árusítása, vagyis pénzért megvehető bűnbocsánat árusítása, szimbóluma lett annak, hogy a mennyei ígéreteket földi valutára váltják.
Ebben a világban nőtt fel Luther Márton (1483–1546). Egy középosztálybeli család gyermeke volt. Apja bányászként igyekezett a családját eltartani, fiát mindenképpen a jogászi pályára szánta, hogy a család végre felemelkedhessen a nyomorúságos körülményekből. A fiatal Luther azonban egy heves zivatarban megrémült a villámlástól, és fogadalmat tett Szent Annának, ha túléli a vihart, mindenképpen szerzetesnek áll. Így is lett! Az ágostonrendi kolostor fogadta be, majd papként és hittudósként Wittenbergbe vitte tovább az útja.
A középkori egyház válsága
Luther nem lázadónak született. Szenvedélyesen kereste Istent, de amit talált, az inkább félelem volt és bűntudat. A gyónások végtelen láncolata, a vezeklések, a kolostori fegyelem, mind kevésnek tűnt számára. Életében az igazi fordulót az hozta meg, amikor a Szentírás tanulmányozása közben rálelt a római levél soraira: „Az igaz ember hitből él.” Ez lett később tanításának alapja, az ember üdvösségét nem jócselekedetekkel vagy pénzen vett bűnbánatokkal válthatja meg, hanem Isten kegyelméből és a hit által.
Amikor a wormsi birodalmi gyűlésen (1521) felelősségre vonták, Luther válasza, amely azóta szállóigévé vált, így hangzott: „Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen.”. Luther sziklaszilárd hitvallásának lényegét ez a válasz minden szempontból megmutatja.
1517 október 31-én Luther kifüggesztette 95 híres tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Talán nem kalapáccsal, talán nem ünnepélyesen, de az biztos, hogy innentől kezdve gondolatai már futótűzként terjedtek tovább. A tételei éles kritikát fogalmaztak meg a búcsúcédulák és az egyházi visszaélések ellen. Ami addig a templomok árnyékában suttogás volt, most nyilvános kiáltvány lett.
Hogyan terjedtek Luther tanai és milyen társadalmi változásokat hoztak?
És itt lépett színre a korszak új fegyvere, a nyomtatás. Gutenberg találmánya nélkül Luther talán csak egy névtelen szerzetes maradt volna. De a frissen alapított nyomdákban röpiratok, prédikációk, bibliafordítások százai-ezrei készültek el. A lázító szövegek, amelyek addig kézírásos másolatokban vándoroltak kézről-kézre, most hetek alatt különböző országokban több példányban jelentek meg. A Biblia először került a nép kezébe a saját nyelvén, németül, franciául, angolul. A szavak szabaddá tették az embereket.
„Az emberekhez úgy kell szólni, hogy megértsék. Nem az udvarok nyelvén, hanem úgy, ahogy a piacokon és a konyhákban beszélnek.” Egy korabeli anekdota szerint Luther így fogalmazott a Biblia németnyelvű fordításáról.
Luther tanai nemcsak vallási, hanem politikai lavinát is elindítottak. A fejedelmek, akik addig Róma tekintélye alatt álltak, most lehetőséget láttak hatalmuk megszilárdítására. A reformáció így lett egyszerre lelki megújulás és hatalmi játszma része is. A német parasztok is Luther zászlaját lengették a parasztháborúkban, igaz Luther maga megrémült a radikalizmustól, és elhatárolódott tőlük.
A katolikus egyház sem maradt tétlen. Elindult az ellenreformáció, a tridenti zsinat (1545–1563) határozataival. A katolikus hit alapvetéseit megerősítették, a papság képzését szigorították, új szerzetesrendek, például a jezsuiták, születtek, akik missziós buzgalmukkal és iskoláikkal világszerte terjesztették a katolicizmust. A pápaság tekintélyét megpróbálták helyreállítani, de a régi egység soha többé nem tért vissza.
És ekkor csapott át a hitvita véres háborúk sorozatába. A német parasztháború (1524–1525) több százezer életet követelt; a francia vallásháborúkban (1562–1598) egész városokat mészároltak le, a Szent Bertalan-éji vérengzésben több ezer hugenotta pusztult el egyetlen éjszaka alatt. De mindez eltörpült a harmincéves háború (1618–1648) mellett, amely egész Európát lángba borította.
Vallásháborúk és Európa vérzivataros évszázada
A háború a Német-római Birodalomban kezdődött, de szinte minden nagyhatalom belesodródott. A katonák egymást pusztították, de sajnos a polgári lakosság is a pusztítás tárgyává vált. Falvakat, városokat égettek fel, éhínség és járvány söpört végig a kontinensen. Becslések szerint 8 millió ember vesztette életét, ez akkoriban, Európa lakosságának mintegy ötöde lehetett. Németország egyes területein a lakosság 30–40%-a tűnt el, egész falvak néptelenedtek el, a földek parlagon maradtak, városok néptelenedtek el.
A harmincéves háború volt Európa legpusztítóbb konfliktusa az első világháborúig. A vesztfáliai béke (1648) végül nemcsak véget vetett a vérontásnak, hanem új alapokra helyezte az európai politikát, elismerte a felekezeti megosztottságot és megszületett a modern államrendszer egyik sarokköve, a szuverén nemzetállam elve.
A reformáció tehát kettévágta a nyugati kereszténységet, de egyúttal tanai egy új világot is felépítettek. Az egyén lelkiismerete és a szabad vélemény kimondása többé nem volt teljesen tiltható. A könyvek szárnyra keltek, és a világ soha többé nem lett olyan, mint azelőtt.
Amikor választani kell Luther és a tenger között
Őszintén szólva, nehéz volt eldönteni, miről is írjam meg a 16. század történetének „csúcspontját”. Egy szerzetes kalapácsütése Wittenbergben, vagy egy hajóhad, amely az Atlanti-óceán hullámai nyeltek el? Ez olyan, mintha valakitől azt kérnénk, inkább a villámot választaná vagy a vihart. Az egyik megráz, a másik elsodor. És mivel a történelemben semmi sem tiltja, hogy mindkettő legyen fontos, lássuk most azt az eseményt, amikor a hullámok döntöttek birodalmak sorsáról.
A „legyőzhetetlen” had és a vihar, ami legyőzte
1588 nyarán II. Fülöp spanyol király büszke flottája, a Spanyol Armada, 130 hajóval és közel 30 ezer emberrel futott ki a spanyol kikötőkből, hogy meghódítsa a protestáns Angliát és trónjáról eltávolítsa I. Erzsébet királynőt. A katolikus világ úgy tekintett erre a hadjáratra, mint Isten bosszújára a reformáció gyermekei ellen.
Az angolok azonban nem maradtak tétlenek. Sir Francis Drake és Lord Howard vezetésével manőverezhetőbb, gyorsabb hajókkal megtámadták a spanyolokat. A csata döntő fordulatát a „tűzhajók” bevetése hozta meg, Anglia üresen gyúlékony anyagokkal megrakott, lángoló hajókat küldött az Armada horgonyzó flottája közé, amelyek szinte azonnal pánikot keltettek és szétzilálták a spanyolok zárt hadirendjét.
Az időjárás is az angoloknak kedvezett, a La Manche-csatorna viharai és az északi tengeri orkánok is az ő szolgálatukba állt. A spanyol flottának nemcsak az angol ágyúkkal, hanem a kegyetlen időjárással is szembe kellett néznie. A hajók tehetetlenül észak felé sodródtak, majd Írország partjainál zátonyra futottak. Szinte teljes volt a pusztulás, az Armada kevesebb mint fele tért vissza Spanyolországba, azok is szinte roncsként. Becslések szerint 20 ezer ember veszett oda a csatában, a viharra bízva életét.
Anglia felemelkedése, Spanyolország hanyatlása
Az Armada bukása több volt, mint egy tengeri ütközet kudarca. Ez volt a pillanat, amikor Anglia először vált igazi tengeri hatalommá. A protestáns királynő győzelme megerősítette országát, és elindította azt a folyamatot, amelyből évszázadok alatt megszületett a Brit Birodalom.
Spanyolország számára az Armada veresége egyben a hanyatlás szimbólumává is vált. A világ legnagyobb katolikus hatalma, amely addig aranyat és ezüstöt hegyekben rabolt az Újvilágból, most megtapasztalta, hogy a birodalmi álmok sem legyőzhetetlenek. Az Atlanti-óceán fölötti ellenőrzés lassan, de biztosan az angolok és a hollandok kezébe került, és ezzel új korszak indult. A globális kereskedelem, a gyarmatosítás és a tengeri birodalmak kora.
Zárás, amikor a történelem kereke irányt váltott
A 16. század tehát két hatalmas hullámverést hozott, az egyik Luther szavaiból indult ki, a másik a tenger viharain született. Az egyik belülről szaggatta szét Európa szellemi egységét, a másik kívülről rajzolta át a világ hatalmi térképét.
Mi a tanulság? Nem létezik olyan, hogy „legyőzhetetlen”. Sem egy birodalom, sem egy flotta, sem egy eszme nem marad örökké változatlan. A történelem kereke mindig fordul egyet, és a kérdés csak az, hogy merre sodorja az embert, a szavak, vagy a hullámok ereje felé.
Ízelítő a következő részből
Sorozatunk most lezárult fejezete Luther kalapácsütéseiről és az Armada pusztulásáról szólt, a két eseményről, amelyek alapjaiban formálták át a 16. század világát. De van még egy történet, amely már itt, a 16. század végén bontakozott ki és a következő évszázadot vérbe, tűzbe és romokba borította, a harmincéves háború.
Már most ebben a cikkben említettük, hiszen gyökerei a reformáció talaján fejlődtek ki, de igazi, mindent elsöprő viharrá a 17. században alakult. A háború, amelyben milliók vesztek oda, falvak tűntek el a térképről, és amely végül a vesztfáliai békével zárult, új politikai rendet alakított ki Európában. Nem véletlenül szokták úgy emlegetni ezt a korszakot, hogy a modern nemzetállamok bölcsője ebben a vérzivatarban született meg.
A sorozat harmadik részében tehát visszatérünk ehhez a hatalmas konfliktushoz. Megmutatjuk, hogyan lett egy vallási szikrából kontinenseket lángba borító tűzvihar, és miért tekinthetjük a harmincéves háborút a világpolitika egyik legfontosabb fordulópontjának?
