Az ősi kastélyt megdöbbentően fejlett technológiával szerelték fel

A Diyarbakir közelében, egy 124 méter magas dombon található komplexum az egyik legjobban megőrzött ősi vízellátó rendszert rejtette. A felfedezés megváltoztatja a mindennapi működésről alkotott felfogásunkat ebben az időszakban.

Az erőd kulcsfontosságú elhelyezkedése

Zerzevan nem véletlenszerű erődítmény volt. Amida és Daraa ősi városai közötti stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően fontos kereskedelmi útvonalakat irányított, és védekező hídfőállást biztosított a Római Birodalom és a Szászánida Birodalom közötti konfliktusokban. A 2014 óta végzett kutatások feltárták a teljes projekt nagyságrendjét. A komplexumot egy 15 méter magas, 1200 méter hosszú fal vette körül, és egy 21 méteres kilátótorony uralta. Érdemes megemlíteni az utolsó ismert Mithrász-templomot a katonai komplexumon belül. Ennek az istenségnek a római légiósok körében népszerű kultusza járult hozzá a később menedékhelyeknek átalakított földalatti építmények létrehozásához. A hely egyediségét az UNESCO nagyra értékelte, ezért a kastély 2020 óta szerepel a világörökségi információs listán. Ez a helyszín értékének hivatalos megerősítése, amely továbbra is meglepi a kutatókat.

A legutóbbi felfedezés legfontosabb szempontja egy 63 ciszternából álló hálózat volt, amelyeket csatornák és vízvezetékek kötnek össze. Ahogy az ásatások vezetője, Aytaç Coşkun professzor elmagyarázza, ez a rendszer magában foglalja a várfalakon kívül húzódó vízcsatornákat, valamint a fent említett ciszternákat, amelyek az esővíz és a forrásvíz összegyűjtésére és tárolására szolgálnak. A tározók közül a legnagyobb akár 4000 tonna vizet is képes tárolni. Ez elegendő egy kisváros több hónapos ellátásához. A vizet három 8,5 kilométerre lévő forrásból szállították, pontosan kialakított vízvezetékek segítségével. A mérnöki fejlődés mértéke ezért valóban lenyűgöző.

Úttörő műszaki megoldások: hogyan lehetséges, hogy már az ókorban is használták őket?

A legcsodálatosabbak a künk nevű kerámia csövek. Ezek a terrakotta csövek olyan nyomásrendszert alkottak, amely lehetővé tette a víz szállítását az erőd magasabb részeibe, ami elképesztően modern megoldás. Természetesen a természet is kivette a részét, mert nyomást használtak a víz magasabb szintre emelésére. Az ősi hidraulikus technológia ilyen alkalmazása tapsot érdemel. Az egész rendszer még egy kis vízesést is tartalmazott a fő ciszternában, amely nemcsak a vizet osztotta el, hanem valószínűleg gyakorlati funkciókat is ellátott. Mi? Úgy tűnik, hogy levegőztette a folyadékot, és megakadályozta a stagnálását. A határerődítményeknek ki kellett állniuk a hosszan tartó ostromoknak, és a zerzevani megoldások azt mutatják, hogy ezt a kihívást mennyire komolyan vették. Béke idején körülbelül 1600 ember élt itt, de a fenyegetés idején a komplexum sokkal több embernek adott menedéket.

A víztárolás mértéke megdöbbentő volt: Coşkun professzor szerint több mint 10 000 embert kellett eltartani egy egész éven keresztül anélkül, hogy elhagyta volna a falakat. A régészek katonák és civilek által használt kerámia "vizes palackok" töredékeit is megtalálták. Ez az apró részlet világosan megmutatja, hogy minden csepp víz milyen értékes volt az ostrom körülményei között. A talált földalatti menedék körülbelül 400 ember befogadására volt alkalmas, és kiterjedt alagúthálózat garantálta a biztonságot a harcok során. A hidraulikus rendszer kulcsfontosságú része volt a túlélési stratégiának. A zerzevani felfedezés nemcsak régészeti kuriózum, hanem konkrét lecke a mérnöki kézművességből. El kell ismerni, hogy a római tervezők elképesztő találékonyságot mutattak. Megoldásaik lehetővé tették számukra, hogy extrém körülmények között is működjenek.