A Bayeux-i szőnyeg titkai: Hogyan került egy darabja a náci örökségbe?

Márciusban arról érkezett hír, hogy egy darabot a Bayeux-i szőnyegből Németországban, a Schleswig-Holstein tartományi levéltárban találtak. Annak megértéséhez, hogyan került oda, egy kevéssé ismert és zűrös epizódban kell elmélyülnünk a szőnyeg történetéből: Sonderauftrag Bayeux (Bayeux különleges művelet), a náci Ahnenerbe, az SS rezsim örökségkutató csoportja által irányított projekt kapcsán.

Sokan már észrevették, hogy a nácik számára a művészet különös fontossággal bírt. Azonban a vizuális és anyagi kultúra manipulálása inkább központi szerepet játszott – és nem különálló jelenségként – Hitler genocidális rezsimjében, valamint annak globális hatalomra törő igyekezetében.

Az Ahnenerbe, Heinrich Himmler végső irányítása alatt, azért jött létre, hogy olyan történelmeket dolgozzon ki és terjesszen el, amelyek támogatják a náci rezsim központi mitológiáját: az árja faj fölényét. Ennek érdekében az Ahnenerbe olyan kutatásokat irányított, amelyek állítólag megkérdőjelezhetetlen tudományos módszereket alkalmaztak.

Azonban régóta elismert, hogy ezek a projektek tudatosan manipulálták a történelmi bizonyítékokat, hogy olyan kitalált történelmeket alkossanak, amelyek alátámasztják a rasszista ideológiákat. Ehhez számos kutatás indult, amelyek tudósokat küldtek világszerte olyan tárgyak után, amelyek az árja fölény mitológiájának monumentumaivá válhattak. A Sonderauftrag Bayeux egy ilyen projekt volt.

A náci érdeklődés a Bayeux-i szőnyeg iránt meglepő lehet a brit közönség számára, ahol a szőnyeg egy rendkívül jelentős pillanatot ábrázol Nagy-Britannia történelmében. Azonban éppúgy, ahogy a modern brit politikusok is hajlamosak voltak a szőnyeget politikai céljaik előmozdítására használni, úgy tette ezt az Ahnenerbe is.

A Sonderauftrag Bayeux célja egy többkötetes tanulmány készítése volt, amely a szőnyeget az ősi skandináv jellegeként mutatná be. Az objektív cél az volt, hogy a szőnyeg a korai középkori normann nép fölényét bizonyítsa, akiket az Ahnenerbe a modern német árják ősének és az északi „viking” népek utódainak tartott.

1941 júniusára a Sonderauftrag Bayeux munkálatai komolyan elindultak. A szőnyeg tanulmányozására Normandiába küldött csapat tagja volt Karl Schlabow, a német Textilintézet vezetője, aki két hétig tartózkodott Bayeux-ban. Ő hozta el a szőnyeg egy darabját, miután befejezte kutatási látogatását.

Bár a kezdeti jelentések azt sugallták, hogy Schlabow ezt a darabot akkor vette el, amikor a szőnyeget a nácik Párizsba szállították, valószínűbb, hogy már 1941 júniusában, amikor ő és társai a Sonderauftrag Bayeux részeként Bayeux-ban dolgoztak, akkor került sor az eltávolításra.

Herbert Jeschke, a szőnyeg festett másolatát készítő művész egy vázlaton örökítette meg magát, Schlabow-t és Herbert Jankuhnt (a projekt vezetőjét), amint a szőnyeg fölé hajolnak. A vázlatot az „Die Tappiserie!” (A szőnyeg!) felirattal látta el, ami a műalkotás iránti elragadtatottságukat fejezte ki.

Ahnenerbe-be való belépéshez Schlabow, akárcsak mások a Sonderauftrag Bayeux-ben, belépett az SS-be, és SS-Unterscharführer (mai brit katonai rang szerint szakaszvezető) lett. A második világháború után sokan tagadták, hogy szimpatizáltak volna a náci politikákkal.

A háború végén az amerikai hírszerzés által lefoglalt dokumentumok szerint néhányan nem kerültek be az Ahnenerbe-be, ha például zsidó barátaik voltak, vagy szimpátiát mutattak a kommunista eszmék iránt. Ezért külsőleg legalább szimpatizálniuk kellett a nácizmussal, hogy felvételt nyerjenek.

A pontos részletek, hogy az Ahnenerbe kutatása pontosan mit talált, vagy mit remélt felfedezni a szőnyeg tanulmányozásával kapcsolatban, homályosak. Úgy tűnik, hogy magát a tanulmányt és a kutatók küldését már elegendőnek tartották ahhoz, hogy a szőnyeget a germán árja fölény monumentumának tekintsék. Nyilvánvaló, hogy a szőnyeg dizájnjában felfedezett skandináv hatás központi szerepet kapott volna a tanulmány következtetéseiben, de a projektet nem fejezték be, mivel Németország vereséget szenvedett a háború végén.

A háború után Schlabow, mint sok más Ahnenerbe-tag, folytatta kutatásait, és a Schleswig-Holstein-i Állami Múzeumban dolgozott.

Még a legkisebb darab felfedezése is óriási izgalmat kelt, ha figyelembe vesszük, hogy az eltávolítása milyen körülmények között történt. Nem meglepő, hogy Schlabow úgy érezte, joga van elvenni ezt a darabot: a rezsim, amelynek dolgozott, saját örökségének, az árja németek születési jogának tekintette azt.

Ez a felfedezés emlékeztet arra, hogy a múlt sokkal közelebb van, mint gondolnánk, és még rengeteg munka vár ránk a történelmeinkben öröklött, korábbi gyakorlatok hosszú árnyékainak feltárásában. Az elnyert fragmentum jelenleg Schleswig-Holsteinben van kiállítva, de 2027-ben visszakerül a Musée de la Tapisserie de Bayeux-ba, ahol a két elem először találkozik újra 1941 óta.