Történelem
Operation Fish: Aranyrudak tonnái a tengeren
A brit kincsmentés igaz története
A Brit Birodalom 1939-re még mindig a világ egyik legnagyobb gyarmatbirodalma volt, és ehhez méltóan hatalmas aranytartalékot halmozott fel. Az Angol Központi Bank (Bank of England) páncéltermeiben több száz tonna aranyrudat őriztek, az ország pénzügyi stabilitásának zálogát.
Az aranyat nemcsak a font értékének fedezeteként használták, hanem szükség esetén fizetőeszközként is, például hadianyagok, nyersanyagok és amerikai fegyverszállítmányok vásárlására. A brit vezetés, élén a miniszterelnöki posztra ekkor még vágyakozó Winston Churchill-lel, jól tudta: ha Hitler elfoglalná Angliát, az arany is a kezére kerülne. A brit stratégák gyorsan felismerték, hogy az aranyat a lehető legtávolabb kell vinni a háborús övezettől. A választás Kanadára esett, azon belül is Ottawára, ahol a Bank of Canada és az ottawai királyi pénzverde (Royal Canadian Mint) megfelelő biztonságot nyújtott.
De hogyan lehet több száz tonna aranyat átszállítani az Atlanti-óceánon, miközben német tengeralattjárók vadásznak minden brit hajóra? A hadművelet fedőneve: Operation Fish – azaz „Hal művelet” volt. Ez volt a történelem legnagyobb értékű tengeri szállítása, amely során 1940 nyarától kezdve több milliárd dollárnyi aranyat és értékpapírt indítottak útnak titkos konvojokban Liverpoolból Halifax (Kanada) kikötőjébe. Az első szállítmány már 1939 végén megindult, jóval Hitler Franciaország elleni támadása előtt. A hadművelet csúcsán napi 500 millió dollár (mai értéken kb. 10 milliárd USD) értékű nemesfémet is mozgattak. Az aranyat kanadai Royal Navy hadihajók és brit kereskedelmi hajók vitték, miközben Britannic, Emerald és HMS Revenge típusú hadihajók biztosították az utat.
A britek nem bízták a véletlenre: titoktartás, hamis dokumentumok, fedősztorik és szigorúan őrzött páncélvonatok kísérték a kincset az ottawai célállomásra. Az aranyat aztán a kanadai jegybank, valamint az ottawai pénzverde mélyen fekvő föld alatti trezorjaiba rejtették. A brit titkosszolgálat példátlan összehangolt munkát végzett. A Bank of England dolgozóit is álruhában, hamis papírokkal szállították a kikötőkbe. Az aranyat gyakran ruhaneműként, gépalkatrészként vagy diplomáciai csomagként tüntették fel a hajók rakományjegyzékében. Egyes jelentések szerint volt olyan szállítmány, amit „halexportként” deklaráltak, innen eredhetett az Operation Fish elnevezés is, ami nem csupán fedőnév, hanem szó szerinti álcázás is volt.
Az MI6 egyik legfontosabb döntése az volt, hogy teljes rádiócsendet rendeltek el a konvojok útján. Sem a hajók, sem a kísérő egységek nem adhattak le nyílt rádiójelet, csak előre megbeszélt, ultrarövid hullámú kódolt morzeüzenetek voltak megengedettek, és azokat is csak végszükség esetén.
Közben Bletchley Parkban, ahol a híres Enigma-kódfejtők dolgoztak (köztük Alan Turing is), külön figyelmet kaptak a tengeri műveletekhez kapcsolódó német üzenetek. Bár az Enigma feltörése hivatalosan csak 1941-re vált teljesen működőképessé, már ekkor is értékes információkat sikerült kiszűrni.
Az aranyat Kanadába szállították, de az észak-amerikai kontinens sem volt kémmentes. Német és olasz ügynökök próbáltak információkat szerezni Halifax, Montreal és Ottawa környékén. A kanadai RCMP (Royal Canadian Mounted Police) és a brit titkosszolgálat közösen dolgozott azon, hogy a szállítmányokat ne követhessék nyomon.
Sőt, a hírszerzés gyakran hamis kiszivárogtatást is bevetett, például téves információt juttattak el semleges országokon keresztül, hogy a németek úgy higgyék, a szállítmány Dél-Afrikába vagy Ausztráliába tart.
1940 tavaszán egy furcsa eset rázta meg a kanadai Halifax kikötőjét: egy német származású férfi állítólag kikérdezett egy helyi dokkmunkást az érkező konvojokról és rakományukról. A férfit az RCMP letartóztatta, de hivatalosan sosem hozták nyilvánosságra az ügy részleteit, valószínűleg azért, hogy ne veszélyeztessék az aranyszállítmányokat. A történet fennmaradt, mint a „Halifax-i kém”, és ma már a kanadai katonai levéltárban is megtalálható néhány titkosított irat róla.
Ha az Operation Fish művelet elbukik, akár egyetlen hajó elsüllyed, akár egy német tengeralattjáró megtalálja az útvonalat, az Nagy-Britannia gazdasági összeomlását is jelenthette volna. Nemcsak a háború finanszírozása került volna veszélybe, de a font sterling nemzetközi hitelessége is összeomlott volna.
Churchill és a hírszerzés viszont előrelátón, összehangoltan és, bátran mondhatjuk, briliáns módon járt el.
Churchill, aki 1940 májusában vált miniszterelnökké, a háború szellemi vezetője volt, egyben rendkívül pragmatikus stratéga is. Ő is támogatta a pénzügyminisztérium és a Bank of England döntését az aranykivonásról, hiszen tudta: ha Nagy-Britannia pénzügyi ereje megsemmisül, nincs esély a háború finanszírozására, és elvész a mozgástér. Lássuk a számok nyelvén, hogy mi is történt pontosan? Több mint 2800 tonna aranyat szállítottak át Kanadába és az Egyesült Államokba. A teljes szállítmány becsült értéke akkoriban: kb. 1,7 milliárd font (mai értéken: több mint 100 milliárd GBP). Az arany mellett rengeteg értékpapírt, államkötvényt és gyémántot is elrejtettek, hogy finanszírozzák a háborút. A művelet során egyetlen hajó sem süllyedt el, ami szinte csodaszámba megy a tengeralattjárók uralta atlanti útvonalon.
Az aranykészlet Kanadában átvészelte a háborút. A britek később visszakapták, illetve egy részét amerikai hadianyagokra fordították a Lend-Lease Act keretében. Az ottawai Bank of Canada mai napig őrzi ennek az eseménysorozatnak az emlékét – a kanadai pénzintézetek és a brit állam közötti történelmi összefogás jelképévé vált.
A britek tehát a harctereken is, de a pénzügyi fronton is előrelátóan és briliánsan cselekedtek. Az arany elrejtése Kanadában nemcsak a brit pénzügyi rendszer túlélését biztosította, hanem hozzájárult a győzelemhez is, ahogy Churchill mondta: „Nemcsak vérével és verejtékével, de aranyával is harcol egy birodalom.”
A második világháború titkos hősei gyakran nem katonák, hanem könyvelők, kódfejtők és hírszerzők voltak. Az Operation Fish pedig nemcsak egy logisztikai bravúr volt, hanem egy kémháborús mestermunka is, amelynek minden szereplője egy célt szolgált: megóvni a Brit Birodalmat a pénzügyi összeomlástól.
