Sok volt Magyarországon a férfi boszorkány

Kevesen tudják, de a nem csak nőket végeztek ki boszorkányság miatt. Magyarországon is végeztek ki férfiakat. Az áldozatok többsége valóban nő volt, de férfiakat is vádoltak és végeztek ki boszorkányság miatt, különösen Közép- és Kelet-Európában, így Magyarországon is.

Egyes férfiak népi gyógyítók, javasemberek, füvesek vagy kuruzslók voltak. Ha valaki meggyógyított valakit, akit „halottnak” hittek, az gyanút kelthetett. Ez már elég is volt ahhoz, hogy megvádolják boszorkánysággal.

Akiket különcnek, magányosnak vagy furcsának tartottak – például idősebb férfiak, akik nem házasodtak meg vagy akiket a közösség lenézett –, könnyen célponttá válhattak.

A férfiakat gyakran varázslás, jövőbelátás, viharkeltés vagy az ördöggel kötött szövetség miatt vádolták. A néphit szerint egyes férfiak képesek voltak átkokat, betegségeket vagy természeti csapásokat idézni.

Sok esetben a boszorkányvád személyes bosszú, földviták, örökségi ügyek vagy politikai célok eszköze volt. Ha egy férfi akadály volt valakinek, akár őt is „lehetett” boszorkánynak nyilvánítani.

Különösen természeti csapások, járványok, rossz termések idején az emberek bűnbakokat kerestek, akiket lehetett hibáztatni. Ha valaki furcsán viselkedett, az gyanús lett.

Magyarországon a boszorkányperek nagyjából ötödében férfiakat vádoltak meg, ami magasabb arány, mint Nyugat-Európában. Egyes periratok szerint férfi „boszorkányok” esőt idéztek, termést pusztítottak vagy állatokat öltek meg varázslattal.

A híres szegedi boszorkányper egyik kevésbé ismert, de fontos szereplője volt Szegedi Gábor, egy férfi javasember, akit több női vádlott is megnevezett, mint „főboszorkányt”. Szegedi Gábort a többiekkel együtt azzal vádolták, hogy az ördöggel cimborál, és vihart idézett, ami tönkretette a szegedi szőlőtermést. A vád szerint táncolt az ördöggel, és a „boszorkányok gyűlésére” járt, ahol „ördögi könyvből” tanult. Több tanú is azt vallotta, hogy különös gyógyító képességei voltak, és „túl sokat tudott”.

Őt és 11 másik vádlottat, férfiakat és nőket egyaránt, máglyahalálra ítélték. 1728 júliusában Szegeden, a Boszorkány-szigeten égették el őket. Ez volt az egyik legnagyobb boszorkánykivégzés Magyarországon.

Magyarországon körülbelül 800–1000 boszorkányáldozat volt a 16–18. század között. Ebből kb. 120–200 férfi lehetett, akit kivégeztek boszorkányság vádjával. A legtöbb ilyen per Északkelet-Magyarországon, Erdélyben és a Felvidéken zajlott.

A boszorkánysággal vádolt férfiakat ugyanúgy végezték ki, mint a nőket – a kivégzési mód nemtől független volt, és attól függött, hol és mikor zajlott a per.

A leggyakoribb kivégzési mód a máglyahalál volt. A férfiakat élve elégették, ugyanúgy, mint a nőket. Volt enyhített máglyahalál is, amikor előbb megfojtották vagy lefejezték az áldozatot, majd a holttestet égették el. Főleg nemeseknél vagy idős embereknél alkalmazták ezt. Ez „kíméletesebb” formának számított.

Ritkább, de előfordult kivégzési módként az akasztás, főleg protestáns területeken. Férfiakat is akasztottak boszorkányság miatt (pl. angliai és német mintára, de kevésbé Magyarországon).

A férfiakat is rendszeresen megkínozták a vallomás kicsikarása érdekében. Ez gyakran önvádhoz és végül kivégzéshez vezetett.

Egyes férfi vádlottakat „ördögi könyv” birtoklásával, „viharidézéssel” vagy „állatvarázslással” vádoltak, amiért ugyanúgy máglyára kerültek. Magyarországon a társadalmi státusz nem védett senkit, parasztok, papok, sőt javasemberek is áldozattá válhattak.

A boszorkányság vádját nem bizonyítékokkal támasztották alá, hanem hiedelmeken, vallomásokon és kínvallatás alatt tett beismerésekre alapozva bizonyították be. Férfiak esetében ez ugyanígy zajlott, néha kifejezetten babonás elemekkel.

Ha valaki azt állította, hogy a férfi átkot mondott, megbetegítette őt vagy például esőt idézett, jégesőt hozott, az már önmagában gyanúra adott okot. Néha más boszorkányok nevezték meg őt, hogy enyhítsenek saját helyzetükön.

Az is elég volt, ha a férfit különcnek, túl okosnak vagy gonosz lelkűnek tartották. Ha javasember volt és egyszer nem sikerült a gyógyítás – a néphit szerint akkor „fordítva” is tudhatta: betegséget is tudott okozni.

Kínzással gyakran kikényszerítettek vallomást, hogy az illető találkozott az ördöggel, varázsolt, ördögi könyveket használt vagy boszorkánygyűlésen járt. Egy férfi például azt vallotta kényszerítés hatására, hogy a sátán tanította meg vihart idézni.

Testi rendellenességeket is kerestek, úgynevezett boszorkányjeleket, mint az anyajegy, a szemölcs vagy az ördögcsók, amit a hiedelem szerint az ördög hagyott a testükön. Ezeket a jeleket tűvel megszúrták, ha nem vérzett, vagy a vádlott nem érzett fájdalmat, az bizonyítéknak számított.

Bár ritkább volt, de a férfiaknál is előfordult a vízpróba, aminek során megkötözték, vízbe dobták a vádlottat, ha fennmaradt, bűnösnek tekintették.