Történelem
Megdöbbentő részletek Hitler utolsó napjairól
Amit a CIA archívuma rejteget

A háború után legalább egy évtizedig a CIA és más hírszerző ügynökségek tovább vizsgálták annak lehetőségét, hogy a náci Németország vezetője elmenekült Európából, és Dél-Amerikába szökött.
Az 1945 és 1955 közötti időszakot felölelő aktákat a The Washington Post újságírói elemezték. Ezek az anyagok tucatnyi jelentést tartalmaznak, amelyek arra utalnak, hogy a háború utáni zűrzavarban komolyan fontolóra vették a Führer szökésének lehetőségét.
Az egyik legfigyelemreméltóbb epizód egy 1945-ös amerikai hadügyminisztériumi jelentés volt, amely megemlített egy gyógyszállót az argentin La Falda városában. Ezt a helyet az információk szerint állítólag Hitler menedékének készítették. A szállodatulajdonosok a náci elkötelezett hívei voltak, és az 1920-as évek óta aktívan adományoztak pénzt az NSDAP-nak.
Az anyagok között szerepel egy 1955. októberi jelentés, amely egy Kolumbiában látott férfi fényképét tartalmazza, akit egyesek Hitlernek hittek. A férfit a német fül számára szokatlan néven szólították: Adolf Schrittelmayer. A dokumentum szerint Adolf Schrittelmayer hamarosan elhagyta Kolumbiát. A CIA rövid vizsgálatot indított a férfi személyazonosságának megállapítására, de hamarosan lezárta az ügyet, miután nem talált meggyőző bizonyítékot.
Egy belső ügynökségi feljegyzés hangsúlyozta, hogy nincs komoly ok azt hinni, hogy Hitler életben van, de tekintettel a náci föld alatti menekülési hálózatok méretére, az ilyen jelek nyomon követésre érdemesnek bizonyultak.
A náci szökevények iránti növekvő érdeklődés közepette az argentin kormány is megkezdte archívumai titkosságának feloldását. A történészek becslése szerint 10 000 háborús bűnös menekült el Európából a Rattenlinien vagy „ratlines” néven ismert, titkos útvonalakon, és csaknem felük Argentínában talált menedéket.
Híres nácik, mint Adolf Eichmann, a holokauszt egyik kulcsszervezője és Josef Mengele auschwitzi orvos, végül Dél-Amerikában kötöttek ki. Eichmannt 1960-ban elfogták az izraeli titkosszolgálatok, és Jeruzsálembe vitték, ahol bíróság elé állították. Mengele, miután elkerülte a letartóztatást, békésen halt meg Brazíliában 1979-ben.
Hat évvel a CIA-dokumentumok nyilvánosságra hozatala előtt a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) egy sor jelentés titkosítását is feloldotta. Egyikük névtelen forrásból származott, aki azt állította, hogy segített megszervezni Hitlernek és közeli munkatársainak Európából való szökését.
Elmondása szerint 17 nappal Berlin eleste után két német tengeralattjáró szállította Argentínába a Führert, két nőt, egy orvost és több tisztet. A forrás állítása szerint a csoportot érkezéskor az Andok lábához szállították, ahol birtokot kaptak.
A forrás azt is elmondta, hogy Hitler állítólag asztmában és gyomorfekélyben szenvedett, és hogy elkerülje az azonosítást, levetette híres bajuszát. Ezen tények egyikét sem erősítették meg hivatalosan, de az ilyen információknak az FBI bürokratikus aktáiban való jelenléte is azt mutatja, hogy Hitler túlélésének kérdése sokáig nyitva maradt az elemzők fejében.
Az elmélet, hogy Hitler képes volt megszökni, a médiában és a dokumentumfilmes projektekben ismétlődő viták tárgya. 2015 és 2018 között a History Channel sugározta a Hunting Hitler című televíziós sorozatot a CIA, az FBI, az MI6 és más hírszerző ügynökségek adatai alapján. Az alkotók egykori titkosszolgálati tisztviselők voltak, köztük Bob Baer és John Cencic.
A legtöbb hivatásos történész azonban tudománytalannak tartja ezeket a változatokat. Anton Joachimsthaler német kutató Hitler vége című könyvében a Führer utolsó óráinak részletes rekonstrukcióját reprodukálta. Elmondása szerint Hitler és felesége, Eva Braun 1945. április 30-án öngyilkos lett: először Éva mérgezte meg magát, Hitler pedig egy 7,65 mm-es pisztollyal fejbe lőtte magát. Ezt az információt megerősítik Hitler inasának, Heinz Lingének az emlékiratai, valamint a boncolási anyagok.
Adolf Hitler halálának bírósági elismerését csak 1956-ban, több mint tíz évvel a háború után tették hivatalossá – írta meg a Pravda.
Stephanus bíró ezután kijelentette: „Nem lehet kétséges, hogy Hitler öngyilkos lett a bunkerben 1945. április 30-án.”
A hivatalos dokumentumok, a tanúk vallomásai és a boncolási jelentések ellenére miért él tovább Hitler túlélésének mítosza? A válasz, úgy tűnik, túlmutat a hidegháborún és a politikai paranoián. Rejtély, mulasztások, érzelmi elégedetlenség a gonosz „végével” – mindez táplálja a népi képzeletet.
A náci rezsim bűneinek puszta brutalitása és mértéke azt a vágyat keltette a tömegtudatban, hogy a megtorlás ne csak legális legyen, hanem személyes és látható is legyen. A bunkerben, szem elől elrejtett halál túlságosan „kényelmesnek” tűnt. Ezért van hely a spekulációnak, a mítoszoknak és a kereséseknek.