Egy ősi település tárta fel az egyenlőségen alapuló társadalom titkát

Az Universitat Autònoma de Barcelona (UAB) [Barcelonai Autonóm Egyetem] kutatói a Madridi Autonóm Egyetem, a Würzburgi Egyetem és a madridi Német Régészeti Intézet munkatársaival együtt 635 nagyméretű kőszerszámot elemeztek, amelyeket a lelőhely északi területén találtak.

Eredményeik megkérdőjelezik azokat a korábbi nézeteket, amelyek szerint Valencina elsősorban szertartási helyszín vagy szezonális gyűjtőhely volt. A vizsgált tárgyak ugyanis bizonyítják, hogy a térségben tartósan letelepedett társadalom tagjai éltek.

A Journal of Archaeological Science: Reports című folyóiratban megjelent tanulmány bizonyítékokat mutat be arra vonatkozóan, hogy Valencina Kr. e. 3300 és 2150 között állandó település volt. A 450 hektáron elterülő terület a legnagyobb ismert ilyen jellegű lelőhely Európában a Kr. e. harmadik évezredből, olvasható a tanulmányt szemléző Geek Reporter cikkében.

Míg a korábbi kutatások nagymértékben a nekropoliszra és a nagy megalitikus sírokra összpontosítottak, ez az új kutatás a 200 hektáros házi övezetre irányítja a figyelmet, ritka betekintést nyújtva egy közösség mindennapi életébe és társadalmi szerkezetébe.

A leleteket kunyhókban, műhelyekben és körkörös elrendezésű tároló gödrökben, illetve azok körül találták. Ezek az eszközök számos háztartási és gazdasági tevékenységről árulkodnak, mint például a gabona őrlése, növényi rostok feldolgozása, állatbőrök megmunkálása, valamint fém- és kőművesség.

A legtöbb anyag a lelőhely 30 kilométeres körzetéből származik, ami a helyi erőforrások jól irányított felhasználására utal. A kutatók azt is megállapították, hogy sok eszközt újra felhasználtak, ami a fenntarthatóságot értékelő kultúrára utal.

„Ez a település állandó lakottságára utal – mondta Marina Eguíluz, a tanulmány vezető szerzője, az UAB kutatója. – Az egyetlen megfigyelhető különbség a terület lakottságának sűrűségéből adódhatott” – tette hozzá.

A tanulmány nem találta jeleit a többletfelhalmozásnak vagy a központosított irányításnak, amelyek a későbbi komplex társadalmakra jellemzőek. Ehelyett az egykori gazdaság kooperatívnak és sokszínűnek tűnik, a feladatok és erőforrások valószínűleg megoszlottak a közösségen belül.

Roberto Risch, a UAB kutatója és a tanulmány koordinátora szerint az eredmények alátámasztják azt az egyre terjedő nézetet, hogy az Ibériai-félsziget néhány legfejlettebb rézkori társadalma „a bőség kooperatív társadalmaként” működött.

Kifejtette, hogy ez „a társadalmi szerveződés olyan formája, amely mélyen megkérdőjelezi a hagyományos evolúciós modelleket, amelyek a bandák, törzsek, prefektúrák vagy államok közötti hierarchikus és hatalmi kapcsolatokon alapulnak”.

Az ásatás a Valencia Nord projekt keretében a Cerro de la Cabeza és a Pabellón Cubierto területére összpontosított. A kutatók szerint a Spanyolország ősi településén tett eredményeik új lehetőségeket nyitnak meg a hasonló lelőhelyek összehasonlítására és a történelem előtti Európa társadalmi és egalitárius modelljeinek széles skálájának jobb megértésére.