Az ókori világ hét csodája közül csak egyet nem találtak meg soha

A legelterjedtebb történet szerint a függőkerteket a Kr. e. 6. században építették II. Nabukodonozor király, az újbabiloni birodalom második királyának parancsára. Amellett, hogy birodalma nagyságát mutogatta, a gazdag kertet ajándékként akarta megépíteni feleségének, akinek hiányzott hazája buja zöldje.

A függőkerteket gyakran úgy képzelik el, mint egy bonyolult, teraszos, templomszerű építményt, amelyet a birodalom egész területéről és azon túlról származó egzotikus növények és fák szegélyeznek. Az ókorban ez egy igazán lenyűgöző látványosság lehetett, amelyhez foghatót semmi más nem nyújtott a világon.

Mivel régészeti maradványokat soha nem tártak fel, a helyszínről minden ismeret az ókori forrásokból származik, amelyek gyakran megbízhatatlanok.

Még rejtélyesebb, hogy néhány kulcsfontosságú forrás egyáltalán nem említi. Vegyük Hérodotoszt, a „történelem atyjaként” ismert híres görög történészt, aki a Kr. e. 5. század közepén sokat írt Babilonról, de egy szóval sem említette a birodalom állítólag lélegzetelállító kertjeit. Sok más korabeli tudós is elkövette ezt a kihagyást.

Földrajzilag a függőkertek kissé elkülönülnek a többi hat csodától. Babilon a Tigris-Eufrátesz folyórendszer szívében feküdt, de a többi mind közelebb volt a Földközi-tenger partvonalához, így sokkal jobban megközelíthetők voltak az őket dokumentáló ókori írók számára.

Ennek ellenére eléggé biztosak lehetünk abban, hogy a függőkertek valahol Babilon környékén helyezkedtek el, a mai Irak területén, Bagdadtól délre található ókori városban.

1899 és 1917 között Robert Koldewey német régész alaposan feltárta ezt az iraki helyszínt, és a déli palota északkeleti sarkában egy boltíves építmény romjait tárta fel. Meggyőződése volt, hogy ez az építmény a legendás függőkertek alapja. Úgy tűnik, vastag, tömör falait olyan szakszerűséggel tervezték meg, hogy elbírják a fölötte lévő hatalmas felépítmény súlyát, továbbá a kutak nyomai fejlett öntözőrendszerről tanúskodtak, amely a dús növényzet öntözését biztosíthatta.

Ma már a legtöbb kutató nem fogadja el Koldewey elméletét. Az uralkodó vélemény szerint a lenyűgöző építmény valójában csak egy raktár volt. Babilon nagy részeit a 20. század folyamán feltárták, de a híres kerteknek nyoma sincs.

Lehet, hogy a függőkertek egyáltalán nem is Babilonban voltak. Stephanie Dalley, az Oxfordi Egyetem tudósa és egykori assziriológia tanára meggyőző bizonyítékokat tárt fel arra, hogy valójában Ninivében, Észak-Mezopotámiában az asszírok építették őket – nem pedig déli riválisaik, a babilóniaiak. Ezzel a kerteket Észak-Irakba, a mai Moszul városához közelebb helyezné.

A babiloni és asszír ékírások elemzése révén állítja azt, hogy a gyönyörű és híres kerteket egy asszír király, Szennácherib építette, komplex öntözőrendszerrel, vízvezetékekkel és vízemelő berendezéssel kiegészítve. Dalley szerint a zűrzavar Babilon i. e. 689-ben történt asszír elfoglalása miatt alakult ki, ami ahhoz vezetett, hogy Ninivét „Új Babilonként” emlegették.

Ez egy érdekes elképzelés, azonban a kert fizikai romjait még nem tárták fel, így a világ legrejtélyesebb elveszett csodájának sorsa továbbra is megoldatlan marad.