Hihetetlen felfedezés Zeusz temploma alatt

Az Athéni Nemzeti Műszaki Egyetem kutatói úttörő tanulmányt végeztek, hogy feltárják, mi rejlik a mélyben, és biztosítsák az emlékmű stabilitását a jövő generációi számára – tájékoztat a greekreporter.com.

A kutatócsoport fejlett geofizikai módszerekkel elemezte a templom alatti terepet, amely évszázadokon át ellenállt a természeti katasztrófáknak és az emberi tevékenységnek. Eredményeik nemcsak a folyamatban lévő helyreállítási munkálatokat segítik, hanem további régészeti felfedezések előtt is új kapukat nyitnak.

Az olümposzi Zeusz temploma több mint történelmi emlék – Görögország építészeti és kulturális örökségének bizonyítéka.

Az építkezés a Kr. e. 6. században kezdődött athéni uralkodók alatt, de több mint hat évszázadon át tartott, míg befejeződött, és a csúcspontját Hadrianus római császár alatt érte el a Kr. u. 2. században, mintegy 638 évvel a projekt megkezdése után.

A templom egykor 104, egyenként 17 méter magas oszloppal büszkélkedhetett, és az ókor egyik legnagyobb kultikus szobrának adott otthont. Ma már csak 15 oszlop áll, egy pedig az 1852-es vihar óta kidőlt.

Nagyszerűsége ellenére a templom nem sokkal elkészülte után használaton kívülre került, és évszázadokon át fosztogatás és pusztulás sújtotta. A középkorban a templomot rendszeresen bányászták, hogy építőanyagot szolgáltassanak a középkori Athén házaihoz és templomaihoz. A bizánci kor végére szinte teljesen elpusztult. A szeizmikusan aktív régióban való elhelyezkedése hozzájárult ahhoz, hogy az idők során fokozatosan leromlott.

A kutatóknak fel kellett mérniük a felszín alatt rejtőző kockázatokat. A csapat olyan módszerekkel, mint az elektromos ellenállás-tomográfia (ERT), a talajradar (GPR) és az elektromágneses pásztázás, figyelemre méltó pontossággal térképezte fel a föld alatti jellemzőket.

Munkájuk során boltíves alagúthálózatot tártak fel, amely eredetileg egy római kori csatornarendszer része volt. Ezeket az alagutakat később a görög függetlenségi háború idején újrahasznosították, amikor Makrigiannis tábornok az Oszmán Birodalom elleni harcban használta őket.

Ezenkívül a radarképek a templomtól északra egy tartály- és csatornarendszert tártak fel, amely valószínűleg a templom eredeti építéséből származó kifinomult vízelvezető rendszerhez kapcsolódik.

A tanulmány rávilágított az emlékművet fenyegető geológiai kockázatokra is. A templom alatti földterület sziklás athéni kőzettestből áll, amelyet a ma már eltűnt Ilisos folyóból származó laza talajlerakódásokkal kevertek.

Egyes területeken a kutatók puha, instabil talajt találtak, különösen a templom nyugati oldalán. Ez a felfedezés megmagyarázza, hogy miért tettek extra megerősítéseket az oszlopokhoz ezen a részen.

A restaurálás segítésén túl az eredmények értékes betekintést nyújtanak az ókori vízgazdálkodási rendszerekbe, fényt derítve arra, hogy a görögök hogyan védték műemlékeiket az eróziótól és az áradásoktól.

Az interdiszciplináris megközelítés – amely a geofizikát, a régészetet és a mérnöki tudományokat ötvözi – megmutatja, hogy a modern tudomány hogyan védheti meg a kulturális örökséget.

A kutatók remélik, hogy módszereik modellként szolgálnak majd más görögországi történelmi helyszínek megőrzéséhez, amelyek közül soknak hasonló veszélyekkel kell szembenéznie a természeti erők és az idő miatt.