Történelem
A Római Birodalom légszennyezése csökkenthette Európa IQ-ját
A Római Birodalom mindent átható befolyása egykor átnyúlt a szárazföldön, a tengeren, sőt még az égen is
Az Északi-sarkvidékről származó jégmagfelvételek alapján a mérgező ólom légköri szintje i. e. 100 és i. sz. 200 között megugrott, mivel a Római Birodalom soha nem látott mértékben kezdett el fémeket bányászni és olvasztani.
A Római Birodalomban ebben az időben született gyermekek vérében átlagosan körülbelül háromszor annyi ólom volt, mint egy átlagos mai gyerekekében, becsülik a kutatók.
Az ólomszennyezésre és annak egészségügyi hatásaira vonatkozó modern bizonyítékokat felhasználva a nemzetközi kutatócsoport kiszámította, hogy a római aranykorban az ólomnak való kitettség az egész népességre kiterjedő, személyenként mintegy 2,5-3 százalékpontos IQ-csökkenést okozhatott. És ez a Római Birodalom nagy részére vonatkozik, beleértve a Gallia, Északnyugat-Afrika, Ibéria és Britannia tartományokat is.
„Egy 2-3 pontos IQ-csökkenés nem hangzik soknak, de ha ezt lényegében az egész európai népességre vonatkoztatjuk, akkor ez elég nagy dolog” – mondja Nathan Chellman hó- és jéghidrológus, az amerikai Sivatagkutató Intézet munkatársa.
És ezek csak becslések a levegő ólomszennyezettségére vonatkozóan. Az ólomcsövek és az ólomedények szintén mérgező részecskéket juttattak egyenesen a római elit és a városi lakosság szájába.
„Minden európai ember, az állatállományuk és a mezőgazdasági területek évszázadokon át ki voltak téve a légköri ólomszennyezésnek, amely a görög és római gazdaságot megalapozó nagyüzemi ólom/ezüstérc bányászatból és feldolgozásból származott” – írja a nemzetközi kutatócsoport, amelynek tagjai között dán, brit, amerikai, kanadai, osztrák és svájci intézmények klimatológusai és epidemiológusai is vannak.
„Ez a levegőben és a talajban lévő háttér ólomszennyezés lehetett a legjelentősebb expozíciós útvonal a vidéki, nem elit lakosság körében.”
A vérben vagy a szervezetben lévő ólom semmilyen mennyisége nem biztonságos, de minél magasabb a koncentráció, annál katasztrofálisabbak az eredmények.
Napjainkban a járványtani vizsgálatok szerint a gyermekek vérében már 3,5 µg/dl ólomszint is összefüggésbe hozható a későbbi életkori intelligenciacsökkenéssel és tanulási zavarokkal, amelyeket általában IQ-tesztekkel mérnek.
A római korban a gyermekek vérének ólomszintje a jelenlegi tanulmány modelljei szerint valószínűleg átlagosan 3,4 µg/dl volt. Mivel ez egy átlagszámítás, valószínű, hogy sok gyermeknek volt olyan ólomkoncentrációja, amely miatt nagymértékben ki volt téve az idegrendszeri károsodás kockázatának.
Az eredmények összhangban vannak a korábbi jégmagvizsgálatokkal, amelyek szintén megállapították a légköri ólom kiugrását a Római Birodalom csúcspontján, valamint a régészeti leletekkel, amelyek magas ólomszintet mutattak ki sok római gyermek fogaiban.
„Ez az első olyan tanulmány, amely a jégmagból származó szennyezési adatokat megfordítja a légköri szennyezés koncentrációjának meghatározásához, majd az emberi hatások értékeléséhez” – mondja Joe McConnell hidrológus, a tanulmány vezető szerzője.
