Németek által hamisított fontok, brit pánik

A terv szerint a náci rezsim hatalmas mennyiségű, kiváló minőségű hamis angol fontot állít elő, majd ezeket az Egyesült Királyságban és azon kívül is forgalomba hozzák, hogy inflációt és pénzügyi zűrzavart okozzanak. A hamisítványokat olyan gondossággal állították elő, hogy szinte megkülönböztethetetlenek voltak a valódi brit bankjegyektől.

A hamis pénzt főleg koncentrációs táborok rabjai gyártották, akiknek az életét nemcsak az embertelen körülmények, de a munkájuk jelentette állandó stressz is fenyegette. Habár a terv nagyrészt titokban maradt, és a bankjegyek egy részét forgalomba is hozták, végül nem sikerült teljes mértékben megvalósítani a műveletet, és így nem érte el a kívánt gazdasági katasztrófát Nagy-Britanniában.

A Bernhard hadművelet irányításáért Alfred Naujocks SS-tiszt volt felelős, aki a náci Németország hírszerzési és különleges műveleti szervezetének, az SD-nek (Sicherheitsdienst) dolgozott. Ő szervezte meg például a Gleuwitz rádióállomás elleni úgynevezett hamis zászlós lengyel támadást, amely Berlinnek a „casus belli” -t biztosította Lengyelország megszállásához. Heinrich Himmler, az SS vezetője, közvetlenül rendelte el a pénzhamisítási műveletet, felismerve a pénzügyi háború lehetőségeit.

Naujocks, a hadművelet adminisztrációjának felügyelete mellett, a technikai részletekbe is mélyen belemerült. A koncentrációs táborok foglyaival előállított hamisítványok minőségének és mennyiségének biztosítása is az ő feladata volt. Létrehoztak egy, a korának legkifinomultabb technikai eszközeivel felszerelt kémiai laboratóriumot. Olyan részletekre is figyeltek, mint például a papír minősége és annak természetes öregedése. Német vegyészek felfedezték, hogy a Bank of England által használt papírnak rami, egy Indiában termesztett rostos növény volt az alapanyaga. A sachsenhauseni koncentrációs táborban Naujocksnak sikerült összeállítania egy csapatot, amely a zsidó Salomon Sorowitsch vezetésével irányított hamisítókból és körülbelül 100 másik fogolyból állt, akik képzett tipográfusok, nyomdászok, grafikusok, vegyészek és hamisítók voltak.

A legbonyolultabb feladat az volt, hogy a bankjegyek sorszámozását hogyan reprodukálják. A sorszámok problémáját az oldotta meg, amikor a hírszerzés révén sikerült megszerezni a ténylegesen forgalomban lévő bankjegyek számozását. A sachsenhauseni táborba zárva a foglyoknak szinte tökéletesen sikerült lemásolniuk a brit valutát. Már az első kísérlet után elképesztő volt a művelet eredményessége, a németek által gyártott bankjegyeket semleges svájci bankokban beváltották, az ottani ellenőrzések hitelesnek nyilvánították azokat. Még a gyűrött, használt papír zaja is hasonlított egy autentikus bankjegy hangjához. 1944 végére fontok százmillióit szórták szét a világban. A sikeren felbuzdulva már az amerikai dollárral is meg akarták ismételni ugyanezt a műveletet. A brit hatóságok a háború későbbi szakaszában, az 1943–1944-es években szereztek tudomást a Bernhard hadműveletről, amikor egyre több gyanús fontbankjegy kezdett feltűnni Európában. A németek által hamisított fontok először a semleges országok pénzügyi piacain jelentek meg, különösen Svájcban és Törökországban, ahol német kémek és közvetítők próbálták pénzmosással forgalomba hozni őket. A brit hírszerzés figyelmét ezek az anomáliák hívták fel a lehetséges nagy volumenű hamisítási akcióra. Amikor a brit kormány felismerte a helyzet súlyosságát, azonnal intézkedéseket hozott. Az angol font bankjegyein több biztonsági elemet is megváltoztattak és továbbfejlesztettek, hogy megnehezítsék a hamisítást. Az új intézkedések révén a hamisítványok könnyebben kiszűrhetővé váltak. A brit titkosszolgálatok intenzívebben kezdték megfigyelni a semleges országokban zajló pénzügyi tranzakciókat, és szigorúbban ellenőrizték az országba érkező külföldi pénzeket. Az MI5 és más brit ügynökségek célzottan keresték a Bernhard hadművelethez kapcsolható gyanús pénzügyi mozgásokat. A brit közvéleményt is tájékoztatták a lehetséges hamis bankjegyekről, ami elősegítette, hogy az emberek figyelmesebbek legyenek, és könnyebben felismerjék a gyanús fontokat. Az ország gazdasági és pénzügyi szektoraiban szigorú ellenőrzéseket vezettek be, hogy a hamis bankjegyek minél kisebb hatást gyakoroljanak a piacra. A háborús gazdasági szigorítások miatt amúgy is kontroll alatt álló pénzmozgások segítettek abban, hogy a nácik terve ne válhasson valóra.

A náci pénzügyi szabotázs végül azért nem érte el célját, mert számos gyakorlati akadály és végrehajtási probléma akadályozta a nácik tervét. A hamis bankjegyeket észrevétlenül kellett volna eljuttatni az Egyesült Királyságba, és forgalomba hozni úgy, hogy ez ne tűnjön fel egyetlen hatóságnak, banknak sem. A brit hatóságok azonban erős biztonsági intézkedéseket vezettek be, így nehéz volt ezeket a bankjegyeket közvetlenül a gazdaságba juttatni. Bár nagy mennyiségű hamis font állt rendelkezésre, a háború miatt kialakult szigorú gazdasági ellenőrzés megnehezítette, hogy ezek a hamis pénzek jelentős inflációs hatást gyakoroljanak. Nagy-Britannia szoros monetáris politikát alkalmazott, így a hamisított bankjegyek mennyisége önmagában nem volt elegendő ahhoz, hogy gazdaságot megrengető inflációt okozzon. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a Bernhard hadművelet végül nem tudott jelentős károkat okozni a brit gazdaságnak, és a háború befejezése után a hamis bankjegyek döntő többségét sikerült kivonni a forgalomból.

A sikert a náci Németországon belül a különböző SS- és katonai szervezetek közötti rivalizálás és a fokozott háborús terhelés is akadályozta. A prioritások folyamatosan változtak, így a Bernhard hadművelet nem kapott elegendő forrást és támogatást.

Ezek a tényezők összességében eredményezték, hogy a Bernhard hadművelet, bár jelentős támogatással indult, végül nem tudta elérni célját, és a brit gazdaság fennmaradt a háború viszontagságai ellenére is. A háború amikor végéhez közeledett, a visszavonuló németek befejezték a diverzáns akciót, így mindent, amit a hamisításhoz használtak, gondosan eltűntettek. Csak 1959-ben kerültek elő a használt nyomdaeszközök és néhány, még mindig hamis fontokkal teli széf az Alpokban lévő Toplitz-tóból. A Bank of England 2003-ban beismerte, hogy a hamisítási művelet súlyosan veszélyeztette a font stabilitását a háború alatt. A történetből osztrák–német koprodukcióban, Pénzhamisítók címmel 2007-ben film is készült Stefan Ruzowitzky rendezésében, és 2008-ban a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat nyerte el.

A Bernhard hadművelet jó példa arra, hogy a háború nemcsak a csatatereken zajlott, hanem a pénzügyi rendszerek és gazdasági hadviselés színterén is komoly harcokat vívtak a felek.