Pompeji külvárosi fürdőfreskói betekintést engednek a római szexualitásba

A Suburbán fürdők a pompeji Tengeri kaputól nyugatra találhatók. A város más fürdőházaitól, például a Stabianus fürdőktől és a Forum fürdőitől eltérően a Suburban fürdőházak magánterületet képeztek. Mivel ezek a fürdők később épültek, mint a többi, valószínűleg Tiberius uralkodása alatt (i. sz. 14-37), a városkapun kívül helyezkednek el, amelyet ekkor már nem használtak védelmi célokra.

A fürdők három szinten helyezkednek el, és a turisták megtekinthetik a várost, amely a Vezúv Kr. u. 79-ben történt kitörése után évszázadokra elveszett a világ számára. A komplexum minden helyiségének ablakai a Nápolyi-öbölre néztek. A vendégek számára különböző fürdőzési lehetőségek álltak rendelkezésre, köztük két helyiség a hidegfürdő (Frigidarium), egy melegfürdő (Tepidarium), amely segített a látogatóknak a hőmérséklet-változáshoz való hozzászokásban, majd egy melegfürdő (Calidarium).

A külvárosi fürdőben található freskók a szexuális aktusok számos formáját ábrázolják, de ezek közül néhányat az udvarias római társadalom megkérdőjelezhetőnek tartott volna.

A szexuális megnyilvánulások tekintetében azonban az akciónak, úgymond, a bejárati csarnokot követő öltöző (apodyterium) adott otthont. Ennek a helyiségnek a falait nyolc, rendkívül erotikus tartalmú freskó díszítette. E képek pontos célja nem világos. Egyesek úgy vélik, hogy ezek egyfajta elhárítás vagy utalás voltak a fürdőben zajló prostitúcióra. Ez a fajta tevékenység, bár technikailag illegális volt, gyakori volt ezeken a helyeken. Mások azonban úgy vélik, hogy ezek pusztán díszítések, amelyek olyan jeleneteket mutatnak be, amelyek élvezetesek voltak az ezeket értékelő rómaiak számára.

Minden egyes festmény alatt egy-egy számmal ellátott doboz látható. Lehetséges, hogy ezek a festett dobozok egykor valóban dobozok voltak, amelyeket egy fapolcra helyeztek, és amelyeket a látogatók ruhái tárolására használtak.

Római szexualitás: mi volt elfogadható és mit ábrázoltak

Elég jól ismert, hogy a rómaiak nem voltak olyan szégyenlősek a szexszel kapcsolatban, mint a mai társadalmunk nagy része. Az egykori római birodalom különböző területeiről származó régészeti lelőhelyekről előkerült tárgyak, művészeti alkotások, irodalmi művek és feliratok mind-mind világos képet adnak erotikus hajlamaikról. De bár gyakran úgy gondolják, hogy a rómaiak egyfajta „mindent szabad” hozzáállással működtek a szexszel kapcsolatban, a valóság az, hogy különböző társadalmi normák és jogi szigorítások szabályozták a szexuális viselkedést.

Például társadalmilag elfogadható, sőt elvárt volt, hogy a római férfiak mind női, mind férfi partnerrel szexre törekedjenek.

Léteztek a szexuális aktus „abnormális” formái, amelyek közül sokat ábrázoltak a művészetben. De csak azért, mert valami megjelent a művészetben, még nem jelenti azt, hogy azt a való életben is bátorították vagy elfogadták, a fenti okok miatt. Ezért óvatosnak kell lennünk, amikor az olyan helyeken, mint Pompeji, megőrzött erotikus anyagokat nézegetjük, mivel ezek nem biztos, hogy reprezentálják azt, ami valójában megengedett volt.

Amikor Pompeji és más római kori helyszíneket először feltártak, sok erotikus tárgyat és képet elzártak, vagy más módon cenzúráztak, mert azok kifejezetten erotikusak voltak. Ma azonban a Pompeji látogatói teljes kreatív pompájukban láthatják őket.