Történelem

Kossuth Lajos fia 110 éve halt meg

A szabadságharc leverése után, gyerekként osztrák fogságba került

Száztíz éve, 1914. május 25-én halt meg Kossuth Ferenc mérnök, miniszter, a szabadságharcot vezető Kossuth Lajos fia. A magyar közvélemény nagy reményeket fűzött hozzá, amikor a 19. század végén, Európa-szerte elismert mérnökként hazaköltözött, de csalódnia kellett: a politikában nem bizonyult apja méltó utódának, csak egy nagy név középszerű viselője maradt. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:

Kossuth Lajos fia 110 éve halt meg
Kossuth Lajos (jobbra) és fia, Kossuth Ferenc 1892-ben
Fotó: Wikipedia/Ellinger Ede fényképfelvétele

A „magyar sasfiók” Pesten született 1841. november 16-án. A szabadságharc leverése után, kisgyermekként testvérével rövid ideig osztrák fogságba került, de a nemzetközi felháborodás miatt a hatóságok engedélyezték kiutazását szüleihez Törökországba.

Ferenc Párizsban és Londonban tanult, s mérnöki diplomát szerzett. Először Angliában dolgozott, majd 1861-ben, apját követve, ő is Olaszországba költözött. Jelentős szerepet játszott az olasz vasútépítésekben, egy ideig a dél-itáliai vasúthálózat kormánybiztosa is volt. 1873-tól Cesenában modernizálta a kénbányászatot, a veszélyes környéken egy ízben személyesen fogta el egy gyilkosság tetteseit. 1877-től Nápolyban volt egy hídépítő cég vezetője, Európa-hírű mérnökként ő nyerte meg a nílusi acélhidak tervezésére kiírt pályázatot.

Vagyonos és megbecsült ember lett, még az olasz lovagi címet is megkapta. A magyar emigráció életében is jelentős szerepet játszott, a kiegyezés után kétszer is megválasztották képviselőnek, de a mandátumokat nem fogadta el.

1894-ben, apja halála után, ő kísérte haza a koporsót, és úgy döntött, hogy visszaköltözik. Itthon – már csak neve okán is – hatalmas ünneplésben volt része, országjárása során Aradon százezer ember várta. Politizálni kezdett, s elvállalta az ellenzéki, kettészakadt Függetlenségi és 48-as Párt Justh Gyula vezette frakciójának elnöki tisztségét. 1895-ben megválasztották képviselőnek, publicisztikáiban és beszédeiben „a nemzeti demokrácia” a magyar fülek számára kedves jelszavát hangoztatta.

Amikor 1905-ben megbukott az 1875 óta folyamatosan kormányzó Szabadelvű Párt, a „szövetkezett ellenzék” pártközi bizottságát vezető Kossuth Ferencet audiencián fogadta I. Ferenc József. Az uralkodó néhány mondat után útjára bocsátotta Kossuthot, aki azonban még félórát várt egy teremben, s csak azután hagyta el a Burgot – a magyar lapok így „nyájas és kedves” beszélgetésről írhattak. A király végül hozzá hű „darabont” kormányt nevezett ki, de ezt a nemzeti ellenállás egy év alatt ellehetetlenítette, s 1906-ban hivatalba léphetett Wekerle Sándor koalíciós kormánya, amelyben Kossuth Ferenc a kereskedelmi és közlekedési tárcát kapta.

A kormányzást folyamatos belső viták nehezítették, a koalíció a valósággal szembesülve egyre többet volt kénytelen elveiből és programjából feladni. Kossuth minisztériuma 1907-ben vám- és kereskedelmi szerződést kötött Ausztriával annak ellenére, hogy a függetlenségi program nem ismerte el a közös ügyeket. Kossuth 1909 végén szakított Justh Gyulával, de a pártban kisebbségben maradt.

Az 1910-es választási vereség után az egyre többet betegeskedő Kossuth Ferenc már nem játszott fontos szerepet a politikában. Az első világháború kitörése előtt nem sokkal, 1914. május 25-én halt meg. Hamvai a Kerepesi temetőben, az apjának emelt mauzóleumban nyugszanak. Nevét viseli a főváros XVIII. kerületének egy városrésze, mert az ő minisztersége alatt parcellázták fel a területet.

Kapcsolódó írásaink