Történelem

Hogyan keltettek Párizsban pánikot a kozákok

„Baltával veszik be az erődöket”

Az orosz hadsereg Napóleon elleni külföldi hadjárata során a Platov atamán parancsnoksága alatt álló kozákok 1814. február 16-án ostrom alá vették a franciaországi Nemours városát. Miért okozott ez az esemény pánikot Párizsban? – olvasható a ria.ru cikkében.

Hogyan keltettek Párizsban pánikot a kozákok
Matvej Ivanovics Platov
Fotó: Wikipedia

1814 elején a hatodik Napóleon-ellenes koalíció csapatai egyszerre támadták Párizst északról, keletről és délről.

A legerősebb csoport a Schwarzenberg vezetésével a mai Csehország területén felállított új császári hadsereg 237 ezer embere, főleg csehföldről toborzott haderőből állt és a szövetségesek leghatalmasabb uralkodója, I. Sándor cár vezette.

E hadsereg fő erői Svájcon keresztül hatoltak be Franciaországba, és Langres-on, Chaumont-on, Troyes-on és a Szajna bal partján továbbhaladva Párizs felé vették az irányt.

Az előrenyomuló erők balszárnyát egy kozák különítmény alkotta Matvej Ivanovics Platov grófnak, az orosz történelem egyik leghíresebb kozák atamánjának parancsnoksága alatt.

Január 24-én a főparancsnokság nem szokványos feladat elé állította Platov kozákjait: elvágni Párizst Dél-Franciaországtól. Ehhez szükséges volt a Párizs–Dijon út ellenőrzésére, valamint More-sur-Loine és Nemours városát is el kellett foglalni.

Február 12-én a szövetséges csapatok elfoglalták More-sur-Loine-t. Ettől kezdve a Loire megye egyetlen, még Napóleon ellenőrzése alatt lévő városa Nemours maradt.

A várost kőfal, folyó és a folyóval párhuzamosan futó csatorna vette körül, vagyis szinte egy szigeten feküdt. A folyó és a csatorna fölötti hidakat előkészítették a védelemhez. A Grand Pont de Nemours újonnan épített hídját aláaknázták.

A déli irányban lévő Párizs-hidat és a Saint-Pierre-hidat nem volt idő aláaknázni, azokat elbarikádozták.

Mint a cikkben Gladiscsev kifejtette, a város földrajzi fekvése olyan volt, ami lehetővé tette, hogy egy kis létszámú helyőrség könnyen megvédje magát akár egy nagy lovassági különítmény ellen is.

De minél közelebb jöttek Platov kozákjai, annál idegesebb lett a hangulat a városban.

Meglepetések és tűzpárbaj

Február 15-én Palatov kozákjai megérkeztek Nemurs alá. Gladiscsev szerint a doni atamán parancsnoksága alatt ekkor nem volt több kétezer embernél.
A francia helyőrség parancsnoka úgy döntött, hogy felkészül a védelemre.

Platov felderítői jelentéseiből tudta, hogy a jobb partról a városba vezető híd alá van aknázva, ezért úgy döntött, hogy a bal partról támad. Ez meglepetésként érte a nemours-i helyőrséget.

A kozákok megkezdték a város ágyúzását. A csata több órán át tartott. A gyalogos kozákok kiverték a franciákat a csatorna bal partján lévő külvárosból. Ekkor a kozák ágyúk a francia tüzérség nagy részét alárasztották tűzzel. Este hat óra körül a csetepaté megszűnt. Beköszöntött az alkonyat.

Platov úgy döntött, hogy a közeledő sötétség ellenére folytatja a támadást.
A kozákok (köztük a legütőképesebb Atamanszkij ezred) könnyűlovasság volt, amelyet eredetileg nem folyókkal körülvett erődök megrohamozására képeztek ki, ezért egy hadicselhez folyamodtak.

Egyes források szerint Platov elrendelte, hogy nagy tüzeket rakjanak az erőd körül, majd a tüzeket fokozatosan egyre távolabbra terítsék, hogy a város azt higgye, a kozákok folyamatosan erősítést kapnak.

Más források arról számolnak be, hogy az erődöt lovas alakzatban, fejszével a kezükben elsőként az Atamanszkij ezred kozákjai ostromolták meg. Állítólag az atamánok teljes galoppban leküzdötték a folyót és betörték a kapukat.

Platov beszámolója szerint mindez valamivel egyszerűbb volt: a kozákok „pisztolylövésnyi távolságra” csalták a tüzéreket az erőd kapujához, és közvetlen közelről lőtték őket.

A fekete-tengeri tüzérek fedezékében a doni csapatok megkezdték a kapu maradványainak lebontását. A franciák minden maradék erejükkel visszavágtak, de a rohamozó kozákok berontottak a kapun keletkezett résen, és behatoltak a városba. Nemours helyőrsége kapitulált.

Február 16-án reggel Platov magához hívatta az erőd francia parancsnokát. „Hol van a gyalogságod?” – kérdezte a francia Matvej Ivanovicsot.

Az atamán megmutatta neki a doni és fekete-tengeri kozákok egy kis lovas különítményét. „Ezek azok az emberek, akik éjjel megrohamoztak benneteket.”
„Engem le kellene lőni! – sikoltotta a francia parancsnok. – Soha nem adtam volna fel a várost, ha tudtam volna, hogy itt csak kozákok vannak.”

Egyes források szerint a város ostromában a kozákokkal együtt magyarok is részt vettek az osztrák hadseregből.

Valóban, február 16-án hajnali 3 órakor a Platov kozákjai és Hardegg Ignác osztrák csapatai között More-sur-Loine-ban az összeköttetést biztosító különítmény tűzharcot hallott Nemours közelében, és azonnal odanyargalt. Így került a történetbe a magyar huszárok egy különítménye.

Félelmet keltettek és győztesen bevonultak

Mint Andrej Venkov orosz történészprofesszor publikációiban megjegyezte, „a francia királyok egykori nyári rezidenciája, Nemours elfoglalása a kozákok által és a kozákok megjelenése a fontainebleau-i erdőben megriasztotta a francia hadvezetést. Párizsban pánik tört ki: a kozákok délről megkerülték a fővárost”.

A párizsiak ijedtsége érthető: Nemours-tól Fontainebleau-ig (ahol Napóleon a főhadiszállását berendezte) az út mindössze 18 kilométer. A távolság Párizsig 70 kilométer. Franciaországban pedig néha azt írták a kozákokról, hogy ezek a fekete-tengeri barbárok szó szerint „nyárson sütik a gyerekeket”.

Miközben Párizsban elborzadtak és pánikba estek, Platov atamán jelentésében személyesen gratulált I. Sándor cárnak Nemours kozákok általi bevételéhez, és kifejezte reményét, hogy hamarosan orosz zászlók lobognak majd Franciaország fővárosa felett.

Az atamán jó prófétának bizonyult: március 31-én Párizs kapitulál majd a Mihail Fjodorovics Orlov orosz ezredes által kidolgozott feltételek szerint. A kozákok pedig győzelmi parádéval vonulnak majd végig a legyőzött napóleoni birodalom fővárosán…

Kapcsolódó írásaink