Milyen lehetett a római bor íze?

„Eddig egyetlen tanulmány sem vizsgálta meg ezeknek az agyagedényeknek a római borkészítésben betöltött szerepét, valamint az ókori borok kinézetére, illatára és ízére gyakorolt hatásukat” – áll a szerzők, Dimitri Van Limbergen és Paulina Komar kutatók tanulmányában.

A duó a hagyományos grúziai borkészítésben használt edényekhez hasonlította az edényeket. Ezeket a citrom alakú agyagedényeket qvevri-nek nevezik, és a bor erjesztésére használják és ezek hasonlítanak azokhoz az edényekre, amikben a római bort készítették, ami arra utal, hogy a modern grúz bor a római italhoz hasonlítható.

A kutatók ezen összehasonlítás alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a római bor valószínűleg sötétsárga vagy borostyánszínű volt, ami egyezik azzal, amit az ókori római szövegekből lefordítottak. Ez a szín vélhetően az edény formájának köszönhető, mert a keskeny alj megakadályozta, hogy a szőlőtörmelék érlelés közben nagy felületen érjen a borhoz, és befolyásolta annak színét.

Ami pedig az eredményt illeti – legalábbis ha sommelier vagy ez a legfontosabb –, milyen volt az íze és illata a bornak? A kutatók szerint valószínűleg enyhén fűszeres volt, és az oxidációt lehetővé tevő porózus agyagnak köszönhetően „kellemes füves, diós és aszalt gyümölcsökre emlékeztető ízeket” tartalmazhatott.

Amellett, hogy betekintést nyújtanak abba, hogy a rómaiak miért nyakalták rendszeresen a bort, a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a tanulmány eredményei „sokat változtatnak a római borkészítésről alkotott jelenlegi elképzeléseinken”, mivel azt sugallják, hogy a borászoknak sokkal nagyobb kontrolljuk volt a folyamat felett, mint korábban gondolták.

Az IFLScience-nek küldött nyilatkozatában Dr. Van Limbergen a következőket állapította meg: „A modern és az ókori borkészítés közötti, gyakran váratlan párhuzamok azonosításának értéke abban rejlik, hogy megcáfolja a római borkészítés állítólagos amatőr jellegét, és közös vonásokat fedez fel az évezredes borkészítési eljárásokban.”