Történelem

Magyarul van a felirat a rejtélyes ókori szfinxszobron az amerikai egyetem professzora szerint

A professzor az elképesztő állítását alapos érvekkel támasztja alá

Meglehetősen érdekes, valljuk be őszintén, kicsit „meredek", és a Kárpát-medence történelmi viszonyait ismerve pikáns állítás látott napvilágot nem olyan túl rég egy amerikai egyetemi szaklapban, amelynek szerzője egy honfitársunk, Révész Péter – írja a promotions.hu.

Magyarul van a felirat a rejtélyes ókori szfinxszobron az amerikai egyetem professzora szerint
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

Révész Péter a Nebraskai Egyetem alkalmazásában dolgozik, szakterülete a számítógépes nyelvészet, 1965-ben született Budapesten, szüleivel együtt 1980-ban, 15 évesen költözött ki az Egyesült Államokba, és 1985-ben szerzett kettős diplomát informatika és matematika szakokon.

Doktori fokozatot 1991-ben szerzett a Rhode Islandi-i Brown Egyetemen informatikából, ami után a University of Nebraska professzora lett. Kutatási területei az adatbányászat, adatbázisok, bioinformatika, és a számítógépes nyelvészet, és interneten elérhető publikus tanulmányai alapján úgy tűnik, különösen kedveli az ókori kultúrák nyelveit: írt könyvet a sumér nyelvről, és elérhető egy előadása az ókori minószi, Kréta szigetén kibontakozó kultúra lineáris hieroglifáiról is.

A magyar professzor tehát a legmodernebb számítástechnikai módszerek segítségével kutatja az archaikus nyelvi formákat, és egy friss tanulmányában, amit a Mediterranean Archaeology and Archaeometry című, angol nyelvű szakmai lapban tett közzé, érdekes elméletet fejt ki.

A szóban forgó tanulmány egy a 3. századi római Dacia tartományból származó bronz szfinxszobor talapzata körüli felirat feltételezett fordítását adja közre. A bronz szfinxszobor számos feltűnő párhuzamot mutat a híres, Kr. e. 560-ból származó naxiai szfinxszel, amely ma a delphoi régészeti múzeumban található. Feltehetően a szfinxkultusz Naxoszról terjedt el Daciában is.

A feliratról megállapítható, hogy archaikus görög ábécével íródott. A görög ábécé fonetikai értékei azonban a görög nyelvben értelmezhetetlen szöveget eredményeznek. Ezért a felirat jelentése a lelet 19. század eleji felfedezése óta fejtörést okoz a tudósoknak. Az írnok valószínűleg a görögtől eltérő nyelven akart kifejezni valamit az archaikus görög ábécé használatával: a felirat annyiban szokatlan, hogy tartalmaz néhány archaikus betűt, amelyek tükrözve vannak, és jobbról balra kell olvasni.

A professzor nem más állít, hogy ez az eltérő nyelv, amin az írnok az üzenetét közölni akarta, az egyfajta protomagyar nyelv lehet. Különösen figyelemreméltó, hogy a szfinxkultusz nem volt elterjedt az egykori Római Birodalom területén, így a lelet egy ókori vallási kisebbségről is képet ad.

A szóban forgó Daciai szfinxszobor egykor egy Kemény vezetéknevű gróf műgyűjteményéhez tartozott, de az 1848-49-es forradalmi események alatt elveszett, azonban rajzokból ismerjük, hogy nézett ki. A szobor állítólagos származási helye az egykori Római Birodalom Dacia (mai Románia) tartományának Potaissa nevű városa, amely ma Torda névre hallgat – történelmi jelentőségű város, híres sóbányája majdnem 200 éven keresztül termelt jelentős mennyiséget, 1990 óta turistalátványosságként látogatható.

A professzor szerint a tordai szfinx a naxiai szfinx másolata, és állításának igazságára több érvet is felvonultat, miszerint:

  • A két szfinxnek hasonló fejpántjai vannak.
  • Mindkettő négyszögletes talapzaton áll.
  • Mindkettőnek elülső lábai kissé túlnyúlnak az emelvényen
  • Mindkét szfinxet úgy tervezték, hogy magasan a levegőbe emelkedjenek, egy oszlop (Naxos szó oszlopot jelent) vagy egy vaskapocs (Potaissa) segítségével, amelyet egy faoszlopba lehet behelyezni.
  • Mindkét szfinx elülső lábai alatt több mély dudor található.

A szobor eredetének tisztázása után a következő megfejtendő probléma maga a felirat volt, ami a fenti képen látható. Dacia római tartományként 106-tól 275-ig volt számontartva, és lakói a birodalom minden részéről érkeztek.

A korabeli feljegyzésekben körülbelül 3000 név maradt fent, akik egykor Potaissa környékén éltek, ezeknek a neveknek a 14 százaléka görög eredetű. A görög nyelv jelenléte egy potaissai egykori fürdőben talált egyiptomi–görög istenszoborból következtetve valószínűleg görög telepeseknek köszönhető – ám a görög betűk használata nem vall minden esetben a görög nyelv használatára: a hellenisztikus befolyás alatt lévő tartományok lakói ugyanis sokszor saját nyelvük írására is görög betűket használtak (ezt az állítást több korabeli tárgyi lelet is bizonyítja, a latin nyelv ókori kiejtését is onnan tudjuk, hogy leírták görög betűkkel fonetikusan), így elméletileg a felirat a tartományban beszélt bármilyen nyelven íródhatott.

Adná magát az elmélet, hogy mivel a betűk görögök, a feliratot is görög nyelven olvassuk, csak hogy ilyen fordítással már többen is próbálkoztak (Vlassa professzor), de Révész szerint ez a fordítás helytelen. A felirat eleje (mai görög betűkkel: ἱμά, fonetikusan: IMA) ugyanis egyetlen egy értelemben szerepel a Liddel-Scott féle Ógörög Szótárban (bőrszíj), többi formája is ennek a változata, és az ógörögben ehhez a szóhoz liturgikus jelenség nem kapcsolódik, így a feliratnak más nyelven kell lennie.

Miután a tanulmány megállapítja, hogy lehetséges más nyelvek görög nyelven való lejegyzése, számításba veszi a szóba jöhető nyelveket. Révész feltételezi, hogy olyan nyelvnek kell lennie, amelynek a korban még nem volt kialakult ábécéje, és ilyen a térségben kettő volt, a dák (amelyről nem sokat tudunk), és a protomagyar.

Révész leírja, hogy a korból több bizonyíték is rendelkezésre áll, hogy a protomagyart beszélték akkoriban Daciában: Ptolemaiosz nagy munkájában, a Fölrajzban a területen élő népre Ματῆροι-ként (kiejtési: materi) hivatkozik (a magyar, megyer szóval könnyen azonosítható, főleg ha figyelembe vesszük a két nyelv mássalhangzó-harmóniai szabályait) – a modern kutatások alapján könnyen elképzelhető, hogy mivel a honfoglalás nem egy hullámban zajlott le, ezek akár korai magyar törzsek is lehetettek, ezért kísérelte meg Révész a magyar fordítást.

Tehát szerinte a felirat jelentése „íme imádd, itt híres oroszlán". Révész Péter a tanulmányában részletesen levezeti, hogyan jutott erre a következtetésre. A professzor széleskörű tudással rendelkezik mind az ógörög, mind a modern görög írásmódban, és a korabeli írásrendszeri módoknak is alapos ismerője, valamint a legmodernebb technika is a segítségére áll. A szöveget, ha magyarul olvassuk, csak két szó, a híres (hieres – szent) és az oroszlán (arslan) idegen eredetű, a többinek magyarul van csak értelme. Az érdeklődők számára az angol nyelvű tanulmány pdf formátumban (benne a hivatkozott referenciák részletes felsorolásával) ingyenesen elérhető a szakmai folyóirat honlapján.

Kapcsolódó írásaink