Agyvérzés vitte el a legerősebb magyart

Az erejéről messze földön híres katona rászolgált későbbi legendás hírnevére, hőstetteit pedig Mátyás király gazdag adományokkal honorálta. Legfényesebb diadalát 1479-ben a kenyérmezei síkon aratta. Ekkor már a király bizalmasaként az egyik legfontosabb katonai szerepet töltötte be, az alsó részek főkapitánya volt a török elleni harc frontvonalában.

Isza bég 10–20 ezer fős haddal tört Erdélyre 1479 őszén, Bátori István erdélyi vajda képtelen volt velük egyedül szembeszállni. Kinizsi azonban épp időben érkezett a Kenyérmezőn vívott ütközetbe ahhoz, hogy eldöntse a csatát, és egyesült erővel fényes diadalt arassanak. Az 1526 előtti török–magyar háborúk történetében ez volt a legnagyobb létszámú nyílt színi ütközet, amely a mi győzelmünkkel végződött.

Mátyás halála után az új uralkodó, II. Ulászló is megtartotta posztján Kinizsit, aki a tőle elvárt módon tette is a dolgát még azután is, hogy 1494 elején agyvérzést kapott. Talpra állt, de többé nem volt a régi, képességei a kívülálló számára is észrevehetően romlottak. Nem tudni, pontosan milyen károsodásokat szenvedett, csupán annyit, hogy halála napjáig talpon volt, és utolsó leheletéig harcolt.

Állapota folyamatosan romlott, de a hadból nem hiányozhatott, Szendrő ostrománál lábait a nyereghez kötözték, hogy le ne essen lóról. A vár egyébként sikertelenül végződő vívása közben hunyt el, valószínűleg 1494. november 24-én (de biztosan 26-át megelőzően) – a dátum „közmegegyezéses”, a különböző források néhány napon belüli eltérést mutatnak.