Spanyolországi harcosok ötezer éves tömegsírja

Több mint ötezer évvel ezelőtt fejsérült és nyílvesszők által okozott sérüléseket szenvedett férfiakat, nőket és gyerekeket temettek el egy spanyolországi tömegsírban. Most a régészek szétszedték a csontvázak kusza hálóját.

Az észak-spanyolországi Laguardia városában található San Juan ante Portam Latinam (SJAPL) sziklabarlangot 1991-ben tárták fel először. Több mint háromszáz csontvázat találtak, amelyek radiokarbonos kormeghatározása a Kr. e. 3380 és Kr. e. 3000 közé tehető, sok közülük egymásba fonódva és furcsa pozíciókban. Az ásatók több tucat kovaköves nyílhegyet és pengét, valamint kőbaltákat és személyes díszeket is találtak.

A kutatók kezdetben arra a következtetésre jutottak, hogy egy neolitikus mészárlás bizonyítékát találták. Az SJAPL csontvázainak új elemzése azonban kimutatta, hogy ezeket az embereket valószínűleg több hónap vagy év alatt, különálló rajtaütések vagy csaták során ölték meg.

A Scientific Reports című folyóiratban csütörtökön megjelent tanulmányban az első szerző, Teresa Fernández-Crespo, a spanyolországi Valladolid Egyetem régésze és csapata leírja a SJAPL csontvázakon található gyógyult és nem gyógyult sérüléseket. Összesen 107 koponyasérülést találtak, amelyek többsége a koponya felső részén helyezkedett el, és valószínűleg tompa erővel okozott traumának felelnek meg, például kőbunkóval vagy fából készült bunkósbotokkal okozott ütéseknek. A kutatók megállapították, hogy közel ötször annyi férfi, mint nő szenvedett koponyasérülést.

A csontvázak többi részén lévő sérüléseket is megvizsgálták. A csoport 22 esetben talált a végtagokat érintő traumát – többnyire spirális vagy V alakú töréseket –, valamint 25 sérülést a test egyéb részein.A koponyasérülésekhez hasonlóan úgy tűnik, ezek is aránytalanul nagy arányban érintették a férfiakat, akiknél majd négyszer nagyobb valószínűséggel találtak testi traumára utaló nyomokat, mint a nőknél. A nyílhegysérülések szintén erősen kapcsolódtak a férfi csontvázakhoz, ami arra utal, hogy a férfiak gyakrabban voltak kitéve hosszú távú erőszaknak, mint a nők. Összességében az SJAPL-ben eltemetett serdülő és felnőtt férfiakra esett a nem gyógyult sérülések 97,6 százaléka, illetve a gyógyult sérülések 81,7 százaléka, amelyeket olyan csontvázakon regisztráltak, amelyek biológiai nemét meg lehetett becsülni. Ez a tanulmány szerzői szerint arra utal, hogy a tömegsír „egy vagy több »háborús réteget« képvisel, amelyek olyan csatákból és/vagy rajtaütésekből származnak, amelyekben a férfiak részvétele domináns volt”.

„Úgy gondoljuk, hogy az SJAPL-nél egy regionális csoportközi konfliktus eredményét látjuk – írta Fernández-Crespo a Live Science-nek küldött e-mailben. – Az erőforrások versengése és a társadalmi összetettség feszültség forrása lehetett, ami potenciálisan halálos erőszakba torkollhatott” a közösségek között – mondta.

Ezek a késő neolitikus közösségek – amelyek mindegyike néhány száz emberből állt – többnyire földművesekből álltak, akik búzát és árpát termesztettek, és háziasított juh-, szarvasmarha- és sertéscsordákat gondoztak. A betegségekre és stresszre utaló további bizonyítékok azonban, amelyeket a csapat a neolitikus csontvázakon talált, arra utalnak, hogy az élelmiszerhiány hatással lehetett az emberekre, és esetleg az erőszak következménye lehetett.

„Ez a kutatás meggyőző bizonyítékot szolgáltat a régiók közötti konfliktusra, ahol a férfi harcosok harcban haltak meg” – mondta Ryan Harrod, az Alaszkai Anchorage-i Egyetem bioarcheológusa, aki nem vett részt a tanulmányban, a Live Science-nek küldött e-mailben.

„Az a tény, hogy a 338 személyen több nem halálos, mint halálos sérülés volt” – mondta Harrod –, azt mutatja, hogy sokan gyógyultak ki a sérüléseikből, „ami arra utalhat, hogy a regionális összecsapások nem voltak epikus csaták vagy hadviselés”.

Az SJAPL bizonyítékainak kombinációja, beleértve a nyilak okozta traumás sérüléseket és a rossz egészségi állapotra utaló csontvázi jeleket, valamint a nagy népesedési nyomás és a különböző kulturális csoportok jelenléte egy olyan metaforikus puskaporos hordót hozhatott létre, amely ötezer évvel ezelőtt robbant ki, és amelynek eredményeként a kutatók úgy jellemezték, hogy „a hadviselésnek egy kifinomultabb és formalizáltabb módja volt, mint amit korábban az európai neolitikus korról szóló feljegyzésekben feltételeztek”.