Sötét titkok övezik Rudolf trónörökös és szeretője rejtélyes halálát

A ragyogó intellektusú és bohém természetű trónörökös halálhíre, aki oly sok mindenben hasonlított az anyjára, mélyen megrendítette a császárnét. Sisi azonban hallatlan önfegyelemről téve tanúságot, gyorsan összeszedte magát, és átsietett Ferenc József dolgozószobájába. Azt, hogy miről beszéltek több mint negyven percen át ugyanúgy homály fedi, mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy mi is történhetett valójában a mayerlingi vadászkastély ódon falai között.

1889. január 28-án kemény és indulatos vita zajlott le a Burg császári dolgozószobájában Ferenc József császár és fia, Rudolf főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse között. Rudolf aznap jelentette be ugyanis apjának, hogy a nyolc évvel korábban Stefánia főhercegnével, belga királyi hercegnővel megkötött házassága felbontásához engedélyt kíván kérni XIII. Leó pápától, amelyhez atyja beleegyezését kérte. Ferenc József pontosan tudta, hogy mi áll Rudolf kérése mögött. A szabad szellemű, bohém, és az udvari kötöttségeket az anyjához hasonlóan nehezen viselő trónörökös, valamint Ferenc József császár között már régebb óta rendkívül feszült volt a kapcsolat. Rudolf mind az életvitele, mind pedig a politikai nézetei miatt sok gondot okozott a császárnak.

A bécsi társasági körökben nagy élvezettel sugdolóztak Rudolf botrányos nőügyeiről, a mohos konzervativizmusáról híres udvarban pedig komoly megbotránkozást keltett, hogy a trónörökös nem éppen „udvarképes” személyekkel, újságírókkal, liberális értelmiségiekkel és más „gyanús rebellisekkel” tart kapcsolatot.

A Monarchia bulvárlapjai ugyancsak tele voltak „Rezső királyfi” viselt dolgairól, nőügyeiről szóló szenzációhajhász tudósításokkal.

Zaklatott és szélsőséges megnyilvánulásokra is hajlamos egyénisége ellenére a trónörökös ragyogó intellektussal rendelkezett, amellyel magasan atyja, a birodalom első számú „hivatalnoka” fölött állt. Noha Ferenc József még az államügyek közelébe sem engedte a fiát, a közügyek iránt szenvedélyesen érdeklődő trónörökös többször is kifejtette, hogy a Monarchia hosszú távú jövőjét az erőteljes és modern államjogi reformokkal, a külpolitikában pedig a francia–orosz szövetséggel és a Monarchiára veszélyt jelentő német függőség feloldásával lehet csak bebiztosítani.

Ferenc József, aki az 1867-es osztrák–magyar kiegyezést tekintette élete fő művének, hallani sem akart az ilyesfajta „veszélyes” reformokról. Rudolfot a veszedelmesnek nyilvánított nézetei miatt eretnekként kezelték az udvarban, amely alól császári atyja sem volt kivétel.

Ferenc József éppen ezért már régebb óta titkosügynökökkel figyeltette fiát, akik nemcsak Rudolf gyanús kapcsolatairól, hanem a nőügyeiről is jelentést tettek a császárnak. Ferenc József így pontosan tisztában volt a fia, valamint a nála jóval fiatalabb, mindössze 17 éves Mary von Vetsera baronesz házasságtörő kapcsolatával. (Rudolfnak korábban Mary bárónő anyja, a trónörökösnél sokkal idősebb Helena von Vetsera báróné volt a szeretője.)

A császár száraz hangon közölte fiával, hogy szó sem lehet a válásról, egyben pedig kategorikusan megtiltott mindenféle további találkozót az ifjabb Vetsera bárónővel. Az ezt követő szóváltás során a türelmét vesztett császár még azt is indulatosan Rudolf fejéhez vágta, hogy „tűrhetetlen életmódja és nézetei miatt” nem tartja alkalmasnak arra, hogy a Monarchia uralkodója legyen. Az atyja szavaitól teljesen leforrázott Rudolf csak annyit kért, hogy még egyszer utoljára találkozhasson szerelmével, hogy elbúcsúzhasson tőle. Ferenc József ehhez hozzájárult.

A császárral lezajlott drámai vita után Rudolf megkérte Marie von Larisch grófnőt – Sisi unokahúgát, aki összeismertette Mary von Vetserával –, hogy késő este titokban hozza el a Burgba a baroneszt. A trónörökös a kocsisa, Bratfisch kivételével senkit sem avatott be abba a tervébe, hogy még aznap éjszaka a Bécs közeli Mayerlingbe szökik a szerelmével. A titkos légyottról rajta kívül csak Loschek, a trónörökös inasa szerzett még tudomást. Miután Mary von Vetsera egy titkos hátsó bejáraton Larisch grófnő kíséretében megérkezett a Burgba, Rudolf hívatta kocsisát, majd a fiatal bárónővel együtt Mayerlingbe hajtottak.

Másnap, január 29-én napközben a havas erdőben sétálgattak, de este, amikor Rudolf közeli bizalmasa, Hoyos gróf, valamint Bratfisch utóbb tett közlése szerint Mary nagybátyja, Alexander von Baltazzi is megérkeztek a vadászkastélyba, a bárónő az emeleti szobájában maradt, hogy rejtve maradjon a látogatók előtt.

Mary ugyanis semmiféleképpen sem szeretett volna a kapcsolatukról mit sem tudó nagybátyja szeme elé kerülni. A három férfi a kastély szalonjában beszélgetéssel és borozgatással töltötte az esti órákat.

Késő este, tizenegykor Rudolf meghagyta inasának, Loscheknek, hogy másnap reggel hétkor ébressze fel, mert korán szeretne visszaindulni Bécsbe. A szolgálatkész inas másnap reggel pontban hét órakor meg is jelent az emeleti szobánál, és udvariasan bekopogtatott az ajtón. Az ismételt kopogtatások ellenére az ajtó azonban zárva maradt. A tanácstalan Loschek ekkor Hoyos gróf segítségét kérte, de a gróf szólongatására és dörömbölésére sem történt semmi. Hoyos rosszat sejtve elhatározta, hogy felfeszítik az ajtót.

Amikor az ajtót kifeszítették, iszonyatos látvány tárult a szemük elé.

A trónörökös felöltözve hevert a padlón, a lábainál egy nagy, és még nem teljesen megalvadt vértócsát észleltek.

Mary von Vetsera az ágyon feküdt, de az ő teste már kihűlt. Első szemrevételezésre is látható volt, hogy a főherceg koponyáján egy nagy seb éktelenkedik, mintha valamilyen súlyos tárggyal fejbe verték volna. Loschek később pedig azt nyilatkozta, hogy sztrichin szagát lehetett érezni a szoba levegőjében. A szobában találtak egy idegen eredetű hatlövetű pisztolyt, amelyben viszont egyetlen töltény sem volt, mint ahogy töltényhüvelyt sem találtak a padlón. Loschek visszaemlékezése szerint aznap éjszaka a kastély közelében a ködös fagyban két vadászt is látott, de akkor ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget.

A gyászos hírt Hoyos gróf vitte meg Bécsbe. A gróf a Burgba érve először Erzsébet császárnéval közölte, hogy meghalt a trónörökös. Erzsébet a fia halálhíre miatti pár perces sokk után összeszedte magát, és átment Ferenc József lakosztályába. Közel negyven percet beszélt egymással a császári pár, de hogy miről, azt a mai napig nem lehet tudni. Már a kortársaknak is feltűnt, hogy Ferenc József mennyire higgadt rezignáltsággal fogadta a fia halálhírét.

Először az terjedt el az udvarban, hogy az „alsóbb körökből" származó Mary von Vetsera megmérgezte a trónörököst, de ebbe nem illett bele a Rudolf halántékán éktelenkedő hatalmas seb. Ezután arról kezdtek suttogni, hogy szerelmi öngyilkosság, vagy gyilkosság történhetett a mayerlingi vadászkastély falai között.

Noha a trónörökös a császár után a birodalom második emberének számított, az eset egyik legfurcsább momentuma, hogy a hirtelen és erőszakos halál gyanúja ellenére sem történt hivatalos igazságügyi vizsgálat, rendőrségi nyomozás. A császár ehelyett az udvarmesterét és bizalmas hívét, Paar grófot küldte Mayerlingbe - úgymond –, vizsgálódni.

Igen sokat sejtető az a lakonikus rövidségű távirat is, amit a helyi postahivatalból még aznap késő délután adott fel a császári adjutáns. „Alles abgetan" vagyis „Minden elrendezve" – állt az uralkodónak címzett bizalmas sürgönyben. Azt, hogy mit is kellett „elrendezni", soha sem derült ki.

Amikor híre ment, hogy a trónörökös öngyilkos lett, a bécsi érsek megtagadta az egyházi temetést.

Az érsek nem is tehetett mást, hiszen a római katolikus egyház az öngyilkosoktól – mivel a suicidumot halálos bűnnek tartja –, megtagadja a temetési szertartást. A bécsi érsek nyilatkozata után Ferenc József császár saját kezű magánlevelet írt XIII. Leó pápának.

Azt, hogy mi állhat ebben a levélben, mind a mai napig titok. Ferenc József levele a Vatikán titkos levéltárába került, és még ma sem betekinthető. Ami viszont szintén érdekes fejlemény, hogy a császári magánlevél kézhezvétele után XIII. Leó engedélyezte az egyházi temetést,

pedig ha tényleg öngyilkosság történt, még a pápa sem adhatott volna felmentést az egyházi temetési tilalom alól.

Ezért többen azt feltételezik, hogy Ferenc József e titkos levélben felfedte a pápának azt, hogy valójában mi is történt a mayerlingi vadászkastélyban. Szintén elgondolkodtató, hogy közvetlenül a haláleste után Ferenc József személyes utasítására az udvar elintézte a mayerlingi tragédiában érintettek eltávolítását, valamint azt is, hogy hallgassanak mint a sír.

Bratfisch, a néhai trónörökös fiákerese jól kistafírozva Argentínába vándorolt ki, és ott kezdett új életet. Soha többé nem beszélt nyilvánosan Mayerlingről. Marie von Larisch grófnő hiába volt a császárné unokahúga, kegyvesztetté vált. Ferenc József nagyobb pénzadományt biztosított számára, és grófnőnek szintén távoznia kellett Ausztriából. Ugyanez a sors várt a Vetsera családra. A korábban a bécsi társasági életben rendkívül népszerű és magas körökbe bejáratos család teljesen ellehetetlenült, ettől kezdve még a köszönésüket sem fogadták a „jobb körökben."

Ferenc József életében, sőt, az 1916. november 21-én bekövetkezett halála után is Mayerling tabutémának számított a Habsburg-Lotaringiai családban.

De mi is történhetett a vadászkastély falai között 1889. január 30-ának éjjelén? Csak egyetlen dolog bizonyos: a trónörökös és fiatal szeretője nem balesetben, vagy természetes módon vesztették életüket, hanem erőszakos halált haltak. Az viszont mind a mai napig nem eldönthető, hogy öngyilkosság vagy gyilkosság, esetleg öngyilkosságnak álcázott idegenkezű merénylet történt-e. Az Argentínába száműzött fiákeres, Bratfisch a haláleset utáni napokban azt mondta az egyik kollégájának, hogy a trónörökös egy részeg verekedés áldozatává vált.

Bratfisch szerint Alexander Baltazzi a késő esti borozgatás közben véletlenül fedezte fel a vadászkastélyban megbúvó unokahúgát. A hirtelen haragú és már erősen kapatos Baltazzi emiatt dühösen kérdőre vonta Rudolfot. A veszekedés tettleges dulakodásba fordult, amelynek hevében Baltazzi a kandallón álló egyik súlyos kandelábert megragadva fejbe vágta a trónörököst. Egy másik verzió szerint a német orientáció ellen hevesen ágáló és II. Vilmos császárt szívből gyűlölő Rudolfot a német császári titkosszolgálat ügynökei – ők lennének a Loscheck által említett rejtélyes éjszakai vadászok –, tették el láb alól, a baroneszt, mint kellemetlen szemtanút is meggyilkolva.

De akadnak olyan konkrét bizonyítékok is, amelyek erősen megkérdőjelezik az öngyilkossági teóriát. Egy, a közelmúltban előkerült egykori feljegyzés szerint a trónörökös testén dulakodásra utaló nyomokat lehetett azonosítani, ezek pedig Bratfisch közlését erősítik. Ennél is érdekesebb az az orvosszakértői vizsgálat, ami Mary von Vetsera földi maradványainak az 1992-ben történt ellopásához fűződik. A tolvajt - egy elvakult és zavart elméjű amatőr Mayerling-kutatót -, valamint a bárónő sírból kilopott földi maradványait is megtalálta a rendőrség. Az újratemetés előtt az azonosság megállapítása céljából a bécsi Igazságügyi Orvostani Intézet szakértői megvizsgálták a heuligenkreuzi sírból kilopott csontmaradványokat.

Annak kimondása mellett, hogy a csontok kétséget kizáróan néhai Mary von Vetsera földi maradványai, tettek egy másik nagyon érdekes megállapítást is. Az orvosszakértők megállapították, hogy a bárónő halálát nem pisztolylövedék, hanem a fejére mért, nagy erejű tompa erőbehatás okozta, vagyis egy súlyos tárggyal agyonverték.

A Mayerlinget övező évszázados hallgatást az utolsó osztrák császárné és magyar királyné, Zita törte meg nem sokkal az 1989-ben bekövetkezett halála előtt.

Zita királyné szerint Rudolf és szeretője összeesküvők merényletének vált áldozatául, amit öngyilkosságnak próbáltak megrendezni. Azt, hogy mi is történhetett valójában, Ferenc József és a többi érintett magával vitte a sírba, a császár pápának írt levelét pedig a Vatikán titkosította. Mayerling így tovább őrzi a sötét titkait.