Egyiptomi halottas könyvet tartalmazó papiruszt találtak

A felfedezést közleményben bejelentő egyiptomi turisztikai és régiségügyi minisztérium elárulta, hogy a temetőben „több száz régészeti lelet, köztük amulettek, dísztárgyak, valamint kő- és fakoporsók, amelyekben múmiák voltak”. A helyszínen megőrzött holttestek között voltak egy bizonyos „Jahuti kisasszony” maradványai, aki az „Amun-templom bikáinak felügyelője” címet viselte, valamint egy „Nani asszony” nevű templomi zenész maradványai.

Egy másik koporsón talált vésetek szerint az egy bizonyos „Ta-de-Isa asszony”, „Eret Haru”, a Djehuti nevű istenség főpapjának lánya volt. A koporsó mellett két fadoboz volt, amelyekben a halott nő szerveit tárolták.

„A fából készült koporsók emberi formájúak, némelyikük vésett és színes. Belsejükben jó állapotban lévő múmiák vannak” – áll a közleményben.

A legmegdöbbentőbb felfedezés azonban egy papiruszrészletre vonatkozott, amely a Halottak Könyvére való utalásokat tartalmazott.

A 13 és 15 méter közötti hosszúságú ősi papiruszt „jó állapotúnak” írják le, bár a nyilatkozat nem árul el további részleteket a tartalmáról. Népszerű neve ellenére az egyiptomi Halottak Könyve egyáltalán nem könyv volt, hanem valójában varázsigék gyűjteménye, amelyek célja az volt, hogy az elhunytak lelkének segítsenek eligazodni a túlvilágon.

Mivel nem rendelkezett formális struktúrával, sorrenddel vagy elbeszéléssel, a különböző varázsigéket különböző kombinációkban lehetett összeállítani, és a holttestek mellé temetni. A fejezetek teljes gyűjteményét tartalmazó sírra még nem bukkantak.

A Halottak Könyvében szereplő varázsigék célja az volt, hogy az elhunytakat olyan mondatokkal lássák el, amelyeket elmondva legyőzhetik az alvilágban élő számos fondorlatos lényt, akik elállják az utat Oziriszhez, akit minden újonnan elhunyt személynek el kellett érnie ahhoz, hogy lelke megmérettessen.

Sajnos az állításból nem derül ki, hogy milyen varázsigék vagy fejezetek szerepeltek a hosszú papiruszon, és az sem, hogy kivel együtt temették el.