Történelem

Egy ötezer éves sír, amelyben ölelkező csontvázakat találtak

Egy neolitikus „mérnöki bravúr”

A sírkamra pontos helye sokáig rejtély volt, bár az első írásos dokumentáció a sírról a 19. században készült. Egy 1896-os újságcikk „kamrás sírkamrának” nevezte az elrejtett sírt, amit egy farmer fia fedezte fel, miközben családja tanyáját kutatta az Orkney-szigeteken, a Skócia északkeleti partjainál található szigetcsoporton – írja a The Guardian, számol be a LiveScience.

Egy ötezer éves sír, amelyben ölelkező csontvázakat találtak
Brodgar misztikus gyűrűje a gyönyörű Orkney-szigeteken
Fotó: NorthFoto

2020-ban Hugo Anderson-Whymark, a National Museums Scotland korai őstörténetének vezető kurátora éppen archívumkutatást végzett, amikor rábukkant a több mint egy évszázaddal korábban megjelent újságkivágásra.

„Ez egy kicsit detektívtörténet volt – mondta Anderson-Whymark a Live Science-nek. – Véletlenül más iratok is voltak az archívumban, köztük egy aprócska vázlat, amely a farm helyét vázolta fel.”

További nyomozás idén nyáron vezette a kutatókat a helyszínre, amely benőtte a füves, dombos tájat. Az ásatások során egy 15 méter átmérőjű, kőfalakkal szerkezetileg megerősített sírkamrát tártak fel. A kutatók az i. e. 3000 körül épült sírt a The Guardian szerint „neolitikus mérnöki bravúrnak” minősítették.

Ez az építészeti teljesítmény a koronázott szerkezetnek köszönhető, amelyben a munkások aprólékos munkával úgy építették a kőfalakat, hogy azok az építmény tetejéhez érve egyre keskenyedtek.

„Amint levettük a gyepet a tetejéről, nyilvánvalóvá vált, hogy ami előttünk áll, az egy elég nagy emlékmű” – mondta Anderson-Whymark a Live Science-nek.

A sír aljában a régészek hat szobát tártak fel, amelyekben 14 csontváz volt, köztük két olyan, amely úgy néz ki, mintha ölelkeznének.

„Egyszerre temethették el őket görnyedt helyzetben, mintha ölelkeztek volna – mondta Anderson-Whymark. – Úgy tűnt, mintha szándékosan helyezték volna őket egymás közelébe. Találtunk egy másik csontvázat is, amelynek karja egy másik csontváz felé volt kinyújtva.”

Bár további kutatásokra és DNS-elemzésre van szükség az egyének azonosításához és annak megállapításához, hogy rokonok-e, Anderson-Whymark a lelőhelyet „nagyon összetartó közösségként” jellemezte. Megjegyezte, hogy az építmény anomáliának számít; az összes többi neolitikus sír az Orkney-szigeteken föld feletti.

Úgy tűnik, hogy a sír fölött kőjelzők voltak, de az építmény felső köveit valamikor a 18–19. században bányászták ki egy közeli épület építéséhez, amelyet azóta lebontottak – írja a The Guardian.

„A sír lenyűgöző lett volna, amikor még teljesen állt” – mondta Anderson-Whymark.

Kapcsolódó írásaink

A 18. századi hidegfürdő

ĀJane Austen és Charles Dickens regényírók, valamint Thomas Gainsborough festőművész is szívesen látogatta a Assembly Roomst