Történelem
Tőrt döfött Moszkva szívébe az iszlamista terror
Huszonegy évvel ezelőtt vette kezdetét a dubrovkai túszdráma
Aznap este a Venjamin Kaverin Két kapitány című regénye alapján készült Nord-Ost musical volt a műsoron. Az első felvonás utáni szünetben negyven iszlamista – csecsenek, dagesztániak és néhány kazak – kezdett beszivárogni az épületbe. Fele részük nő volt. A legfiatalabb terrorista alig múlt 16 éves, és a legidősebb sem volt még 50. A darabot lényegében telt ház előtt játszották. Sokan vidékről utaztak fel csak ezért, és külföldiek is betértek rá.
Nem sokkal azután, hogy a függöny felgördült, és a zenekari árokban rákezdtek Alekszej Ivascsenko és Georgij Vasziljev melódiájára, az akció kezdetét vette. A szélesőségesek lefegyverezték az öt, gázspray-vel és esetleg sokkolóval felszerelt biztonsági őrt, majd berontottak az előadóterembe. Társaik eközben átfésülték a kisebb-nagyobb helyiségeket. Így pillanatok alatt 912 embert ejtettek túszul (más források szerint 916-ot).
Ezután bombákat telepítettek a nézőtér falai mentén és annak közepére, az erkélyen pedig fémhengereket helyeztek el, amelyekben egy-egy 152 milliméteres tüzérségi repeszlövedék volt töltényekkel kibélelve.
A női terroristák úgynevezett „sahid” öveket, TNT-vel teli derékszíjakat viseltek a derekukon. Egy részük fel-alá grasszált, mások beültek a túszok közé. Az egész úgy volt kitalálva, hogy egy központi kapcsoló segítségével akár egyetlen megszállott is végzetes láncreakciót indíthasson be.
Néhány foglyuknak megengedték, hogy hazatelefonáljanak. Megüzenték velük, hogy készek az egész Dubrovkát levegőbe repíteni, ha pedig a hatóságok megkísérelnek betörni, minden egyes megölt vagy megsebesített harcos után 10 embert lelőnek. A mobilokat azután begyűjtötték, a túszok nem kaptak se enni, se inni, nem beszélhettek egymással, és sokáig a dolgukat sem végezhették el. Utóbb pedig a zenekari árkot jelölték ki latrinának.
A rendőrség és az FSZB különleges Alfa kommandója szinte a sötétben tapogatózott. A hozzátartozók a fenyegetésen túl nem sok információval szolgálhattak, ahogy az a maroknyi színész és színházi alkalmazott sem tudott semmit mondani, akiknek a támadás idején az ablakokon kiugrálva sikerült elmenekülniük.
Az éjszaka folyamán a terroristák 15 kisgyereket és több külföldit elengedtek, hogy jelezzék: készek tárgyalni. A követeléseik persze irreálisak voltak: minden csecsen és dagesztáni „politikai fogoly” szabadon bocsájtása és teljes kivonulás Csecsenföldről és Dagesztánból.
A hivatalos tárgyalások éjfél után kezdődtek meg. Politikusok, közéleti személyiségek is bekapcsolódtak az egyezkedésbe, amelynek során annyit sikerült elérni, hogy valamivel több mint kéttucat embert elengedtek az iszlamisták.
Ugyanakkor a hírzárlat miatt sok civil pánikba esett, és elkeseredett lépésre szánta el magát. Olga Romanovának például október 24-én sikerült bejutnia az épületbe, de azonnal agyonlőtték. A fegyveresek másik áldozata a darukezelő Gennagyij Vlah volt, aki azt hitte, hogy fia is a túszok között van, és október 25-én késő este beszökött a színházba.
A túszdráma hőse egyértelműen egy katonai ügyész volt. Konsztantyin Vasziljev úgy gondolta, van olyan értékes, hogy „elcserélje magát” a kisgyerekekre. Díszegyenruhában, feltartott kézzel, az igazolványát szorongatva lépett be a főbejáraton – őt is kivégezték.
Így teltek a napok, a terroristák pedig egyre idegesebbek lettek, és 25-én azt mondták, hogy másnap reggel megkezdik a foglyok lemészárlását. Ekkorra viszont az Alfa-kommandósoknak sikerült bejutniuk az alagsorba, amelynek a mennyezetébe apró lyukakat fúrtak. Hajnalban ezeken és a szellőzőrendszeren keresztül elkezdtek nyugtatógázt pumpálni a színházba, körülbelül 5.45-kor pedig kezdetét vette az ostrom. Nem minden terrorista kábult el, helyenként ezért heves tűzpárbaj alakult ki köztük és a kommandósok között.
Az akciót reggel fél 7-kor nyilvánították befejezettnek. Az iszlamisták mind egy szálig ott vesztek, de életét vesztette 130 túsz (más források szerint 174) is. Közülük csak öttel végeztek a terroristák, a többiek feltehetően a nyugtatógáz okozta allergiás roham vagy mellékhatások áldozatai.
A túlélők között volt Szvetlana Gubareva, aki aznap este a lányával és annak amerikai vőlegényével ment a színházba. Mindkettőjüket elvesztette. A történtek után ő lett a túlélőket összefogó és az áldozatok emlékét őrző akciók egyik motorja, de az igazi küldetésének a rózsanemesítést tartja.
2019-ben, a terrorizmus áldozatainak VIII. nemzetközi kongresszusán árulta el, hogy az álma egy új rózsafajta kitenyésztése a lánya és a világszerte elkövetett terrortámadásokban elhunyt valamennyi gyermek tiszteletére. Egyelőre ezt a tervét még nem sikerült megvalósítania.
