Történelem
A kannibalizmus gyakori temetkezési rítus volt Északnyugat-Európában
A maradványokon egyértelmű vágásnyomok és emberi fogak által keletkezett bemélyedések láthatók
Úgy tűnik azonban, hogy a kannibalizmusnak akkor lett vége, amikor a magdaléniaiakat felváltotta egy másik őskori népcsoport, az epigravettiánusok, akik ehelyett eltemették halottaikat.
A kutatók a magdaléniai kannibalizmus bizonyítékait vizsgálták a nyugat-angliai Gough-barlangban feltárt, körülbelül 15 ezer évvel ezelőttről származó emberi maradványokon.
A maradványokon egyértelmű vágásnyomok és emberi fogak által keletkezett bemélyedések láthatók. A legnagyobb csontok közül néhányat összetörtek, feltehetően azért, hogy kivegyék belőlük a csontvelőt, és több ott talált koponyatöredéket csészékké vagy tálakká formáltak, amelyeket valószínűleg ivásra használtak.
„A kérdés mindig is az volt, hogy ez a kannibalista viselkedés kizárólag a Gough-barlangban fordul-e elő” – mondta a Live Science-nek Silvia Bello, a tanulmány társszerzője, a londoni Természettudományi Múzeum régésze és antropológusa.
„Valami egyedi dolog volt, ami egy nagyon kemény tél alatt történt, vagy valami többről volt szó?” Bello és William Marsh, a Természettudományi Múzeum posztdoktori kutatója ezt a kérdést vizsgálta.
Ebben az időszakban, amelyet felső paleolitikumnak nevezünk, Északnyugat-Európában széles körben találtak bizonyítékot a kannibalizmusra. De találtak egy különös kulturális kapcsolatot is: A genetikai kutatások arra utalnak, hogy a kannibalizmus széles körben elterjedt volt az észak- és nyugat-európai magdalénai csoportok körében, de nem az epigravettiai csoportok között, amelyek Kelet- és Dél-Európát foglalták el – mondta Bello.
Bello megjegyezte, hogy a következtetések egy kis genetikai mintán alapulnak – mindössze nyolc személy származását lehetett megbízhatóan meghatározni a maradványaikból
A kutatók arra utaló jeleket is találtak, hogy az epigravettiai csoportok később olyan területekre költöztek, amelyeket egykor magdaléniai csoportok népesítettek be, ami a temetkezési kannibalizmus drámai csökkenéséhez vezetett.
A magdaléniaiak vadászó-gyűjtögető népek voltak 17 ezer és 12 ezer évvel ezelőtt, amikor az éghajlat sokkal hűvösebb volt, mint ma. Nevüket a délnyugat-franciaországi Dordogne régióban található sziklaházról kapták, ahol több ezer leletüket találták meg, köztük egy híres vésett agancsot, amely egy rovarcsípést nyalogató bölényt ábrázol.
A korai régészek a magdaléniaiakat „rénszarvasvadászokként” azonosították, bár lelőhelyeik azt mutatják, hogy lovakra, bölényekre és más nagytestű emlősökre is vadásztak.
Nagyjából abban az időben, amikor a magdaléniaiak Észak- és Nyugat-Európában éltek, az epigravettiek Dél- és Kelet-Európában éltek. Nevüket a jóval korábbi európai Gravettian kultúráról kapták, amelytől feltehetően származnak.
James Cole régész, az angliai Brighton Egyetem kannibalizmus-szakértője a Live Science-nek elmondta, hogy az új tanulmány „finom szemléletű képet” ad a régióban együtt élő két népességről. De szerinte az adatok csak utalni tudnak arra, hogy az epigravetti temetkezési kultúra végül a kannibalista magdalénai kultúrát váltotta fel.
