Ilyen volt az élet az Árpád-kori magyar vidéken

Mint az interjúból kiderül, az Árpád-korban gyakorinak számított, hogy valaki nagyállattartásból él, ennek megfelelően a korszak végéig jellemzően tanyaszerű, egy-két házból álló települések hálózták be Magyarországot. Ezek, de a nagyobb falvak is időről időre arrébb költöztek, ahogy a föld kimerült. A tatárjárást viszont nem élte túl ez a településszerkezet. A tanyavilágot újra „fel kellett találni” a 18. században.

A házak kezdetben kicsik, mindössze 12-16, később 25-30 négyzetméteresek voltak, és a földbe mélyesztve álltak elszórtan. Utcák, terek nem igazán léteztek még a késő Árpád-korban sem, de akkorra általánossá vált, hogy a települések a templom köré szerveződtek – mutatott rá Simonyi Erika.

A régész hangsúlyozta, állandó üzletek nem léteztek: vagy vándor kézművesek járták a falvakat, vagy megtermelték maguknak a helyiek a szükséges kiegészítőket. A családok, közösségek nagyjából önellátók voltak. Kezdetben a kerámiaedényeket is minden háztartás magának készíthette el, később ez specializálódott, kialakultak a fazekasműhelyek.

Csak a gyerekek, lányok, asszonyok aludtak a házban, a férfiak és nagyobb fiúgyerekek kinn éjszakáztak az állatokkal – jegyezte meg.

A tatárjárás kori gazdag kincsleletek azt bizonyítják, folytatta a régész, hogy a Magyar Királyság egy kiemelkedően prosperáló ország volt. Úgy tűnik, már ekkor jelentős fölösleg jutott exportra, ami később abban csúcsosodik ki, hogy a lábon hajtott jószágnak köszönhetően mi leszünk Európa húsosfazeka.

A mezőgazdasági munka szempontjából a tavaszi, nyári, őszi időszak volt a legintenzívebb, olyankor pirkadattól napnyugtáig dolgoztak. A kutya és a macska nagyon fontos állat volt, a terményt az egerektől, a jószágot a farkasoktól, sakáloktól óvták. A téli időszakban az élet lelassult, de munka volt elég: ekkor javították a mezőgazdasági eszközöket, halászathoz fonták a hálót, a szekér faalkatrészeit cserélték – mutatta be az éves körforgást, a mindennapokat.

Mint mondta, sok nyoma van a játékoknak. Az biztos, hogy népszerű volt a malomjáték, ugyanúgy játszották, ahogy most. Néha agyagból megformázott kicsi állatokat is találtak, miniatűr edénykéket, amivel a gyerekek játszhattak.

Ami pedig az élelmiszereket illeti, azon túl, hogy még a gyerekek is gyakran bort ittak a fertőzött víz miatt, Simonyi Erika azt is elárulta, hogy a korai Árpád-korban a köles, később a búza vált domináns gabonává. Borsót, babot fogyasztottak, kapásnövényeket termesztettek, fűszernövényeket is használtak. Hússal is jól álltak: egyfelől a vágóállatok miatt, másfelől azért, mert az emberek a nagyvad kivételével vadászhattak és halászhattak is.