Varázslók rituális műtárgyai kerültek elő a Haddzs zarándokútvonalán

A kutatást dr. Itamar Taxel, az Izraeli Régiségügyi Hatóság munkatársa, dr. Uzi Avner, a Holt-tenger-Arava Tudományos Központ munkatársa és dr. Nitzan Amitai-Preiss, a Jeruzsálemi Héber Egyetem munkatársa végezte. Munkájuk szerint ezeket a tárgyakat többek között a gonosz szem elűzésére és betegségek gyógyítására használták a mintegy 400 évvel ezelőtt élt emberek.

„Ez a felfedezés azt mutatja, hogy a korai oszmán korszakban az emberek – csakúgy, mint manapság – a hivatalos vallásban való hivatalos hit mellett népi varázslókkal is konzultáltak” – magyarázták a szerzők az IFLScience-hez e-mailben eljuttatott közleményükben.

„A leletcsoport rituálékhoz vagy szertartásokhoz köthető, és túlnyomórészt több tucat, többnyire pingponglabdához hasonló, apró köveket tartalmazó agyaggömb alakú csörgők töredékeiből áll, amelyek a csörgőt megrázva megszólaltak.”

Ezen kívül az ásatások során számos más leletet is találtak, köztük két, füstölőoltárra hasonlító tárgyat, néhány kvarckavicsot és néhány figurát, amelyek közül az egyik egy meztelen nőt vagy egy istennőt ábrázol, felemelt kézzel – ami az istenségek vagy papok ábrázolására jellemző.

A kerámiákhoz használt agyag a kutatócsoport szerint Egyiptomból származik, és ez az első olyan lelet, amelyet nem egy állandó településről, hanem egy ideiglenes lelőhelyről találtak.

A leleteket a Kairóból induló, a Sínai-félszigeten át a Sínai-félszigeten átívelő, majd az Eilat hegyvidéki régióba és az Arab-félszigetre vezető zarándokút (Darb al-Hajj) melletti lelőhelyen tárták fel. Évszázadokon át (a Kr. u. 7. századtól a Kr. u. 19. századig) ez az útvonal népszerű volt a Mekkába és Mekkából az éves Haddzs út részeként utazó muszlimok számára. Ez a zarándoklat a világ minden tájáról összegyűjti a muszlimokat, és az iszlám naptár utolsó hónapjában, a Dhul Hidzsa idején zajlik.

Az útvonal mentén táborhelyeket és építményeket állítottak fel a zarándokok számára, amelyek közül többet az Eilat-hegységben tártak fel. Taxel, Avner és Amitai-Preiss szerint a fő időkeret, amelyben ezek az építmények megjelentek, a mamlúk és az oszmán korszakra esik, amely a 13. és 14. századtól kezdődő időszakot öleli fel.

„Ezeknek a leleteknek a táborhely melletti lelőhelye és a leletnek a muszlim világban ismert leletekkel való összehasonlítása, valamint az a tény, hogy ezeket a leleteket együtt, egy csoportban találták meg, arra enged következtetni, hogy ezeket mágikus rituálékhoz használták” – állítja a három kutató.

„Úgy tűnik, hogy ezeket a rituálékat a helyszínen egy vagy több olyan ember végezte, aki a népszerű mágikus szertartásokra specializálódott. Az irodalmi forrásokból tudjuk, hogy a társadalom különböző rétegeiből származó emberek körében volt igény a mágikus rituálékra. Az ilyen rituálékat a hivatalos vallási szertartások mellett naponta végezték – a muszlim világban is –, és valószínű, hogy a Mekka és Medina szent városaiba tartó zarándokok sem voltak ez alól kivételek.”