Az ókori egyiptomi túlvilági illata

A nemes hölgyet, aki mindennek a középpontjában állt, Senetnaynak hívták, és maradványait 1900-ban Howard Carter - a "valószínűleg Tutanhamon sírrablója" hírében álló - ásatta ki. Korábbi kutatások feltárták, hogy Senetnay dajkaként dolgozott annak a csecsemőnek, akit később II Amenhotep fáraóvá koronáztak, és aki a "Király dísze" szerencsehozó címet kapta.

Ahogyan az az egyiptomi társadalomban egy ilyen magas rangú személyhez illik, Senetnay mumifikálódott szerveit a Királyok Völgyében található királyi sírkamrában kanópikus üvegekbe zárták. Most a Max Planck Geoantropológiai Intézet Barbara Huber által vezetett csoportja kifinomult elemzésekkel feltárta a balzsamozó anyagok összetevőit.

A kutatók hat balzsammintát találtak két különálló edényből - azokból, amelyekben Senetnay tüdejét, illetve máját tárolták -, és amelyeket most a németországi August Kestner Múzeumban őriznek. Olyan analitikai technikákat végeztek, mint a gázkromatográfia-tömegspektrometria, a magas hőmérsékletű gázkromatográfia-tömegspektrometria és a folyadékkromatográfia-tandem tömegspektrometria.

A méhviasz, állati zsírok, növényi olajok, bitumen, valamint az olyan fákból, mint a fenyők és a vörösfenyők gyantái mellett a kutatók ki tudták választani azokat az összetevőket, amelyek a balzsam jellegzetes illatát adhatták. Mindkét tégelyben megtalálták a kumarint, amelynek vanília-szerű aromája van, és a benzoesavat - amely Nostradamust is az eredeti felfedezői között tartja számon -.

Két vegyületet találtak, amelyek egyedülállóan jelen voltak abban az üvegben, amelyben Senetnay tüdejét tárolták. Az egyik a larixol volt, amely a vörösfenyő gyantájából származik; a másik egy illatos gyanta volt, amely vagy a dammar - egy Indiában és Délkelet-Ázsiában elterjedt fákból nyert anyag -, vagy a kesudiófélék családjába tartozó Pistacia nemzetségbe tartozó fák gyantája lehetett.

A kutatás nemcsak a különböző szervek bebalzsamozására használt különböző módszerekbe nyújt betekintést, hanem új megvilágításba helyezi az ókori világban létező kereskedelmi kapcsolatokat is.

"A balzsam összetevői egyértelművé teszik, hogy az ókori egyiptomiak már korán a birodalmukon kívülről szereztek be anyagokat" - mondta a kutatás vezetője, Nicole Boivin professzor egy nyilatkozatban. "A balzsamjában lévő importált összetevők száma is rávilágít Senetnay fontosságára, mint a fáraó belső körének kulcsfontosságú tagja."

"Módszereinkkel olyan balzsam-összetevőkről is döntő betekintést nyerhettünk, amelyekről a korabeli ókori egyiptomi szöveges forrásokban csak korlátozott információ áll rendelkezésre" - jegyezte meg Huber.

A dammar lehetséges jelenléte különösen érdekes - ha ez beigazolódik, az megerősítené az i. e. első évezredből származó balzsamokból származó megállapításokat, és azt jelezné, hogy az ókori egyiptomiak közel 1000 évvel korábban, mint korábban gondolták, kereskedelmi útvonalakat létesítettek Délkelet-Ázsiával.

A csapat egy parfümszakértővel és érzékszervi muzeológussal együttműködve palackba tudta palackozni a balzsam illatát. "Az örökkévalóság illata", ahogyan elnevezték, hamarosan a dániai Moesgaard Múzeumban lesz kiállítva, így a látogatóknak lehetőségük nyílik arra, hogy saját maguk is megtapasztalják az ókor illatát.

"Az "örökkévalóság illata" többet jelent, mint a mumifikálási folyamat illata" - mondta Huber. "Megtestesíti az ókori egyiptomi halotti praktikák gazdag kulturális, történelmi és spirituális jelentőségét."