A híres beszéd, ami felrázta az amerikai társadalom lelkiismeretét

Az Egyesült Államokban a feketéket ugyan formálisan már 1863-ban, a polgárháború idején egyenjogúsították, de helyzetük sokáig szinte semmit sem javult. A hadseregben csak 1948-ban, az állami iskolákban 1954-ben szűnt meg jogilag a faji elkülönítés, ám

A feketék délen a gyakorlatban továbbra is másodrendű állampolgároknak minősültek, akiket minden nyilvános helyen távol tartottak a fehérektől.

1955. december 1-jén aztán az Alabama állambeli Montgomeryben egy Rosa Parks nevű fekete bőrű varrónő egy autóbuszon nem volt hajlandó átadni helyét egy fehér utasnak. A nőt a város szegregációs törvényének megsértése miatt letartóztatták, ezután Martin Luther King tiszteletes bojkottot szervezett a helyi tömegközlekedés ellen.

A következő két évben kinget többször őrizetbe vették, házára bombát dobott a ku klux klan, de ő kitartott, és a szövetségi bíróság végül kimondta: az alabamai buszokon alkalmazott elkülönítés alkotmányellenes és eltörölte azt.

Az akció sikere után King életre hívta az országos polgárjogi mozgalmat, megszervezte a Déli Keresztény Vezetők Konferenciáját. A száznál is több egyházi és polgári szervezetet tömörítő szövetség elnökeként erőszakmentesen, az alkotmányra hivatkozva harcolt a megkülönböztetés felszámolásáért. 1959-ben Atlantában egy áruházi demonstráció során ismét letartóztatták, és bár a vádat ejtették, egy korábbi gyorshajtási ügye miatt börtönbüntetésre ítélték.

Az eset hatalmas feltűnést keltett, a tiszteletest végül John F. Kennedy demokrata párti elnökjelölt közbenjárására engedték szabadon.

Kennedy nyolc nappal később, 1960 novemberében főként a feketék szavazataival megnyerte az elnökválasztást. King békés taktikáját, az ülősztrájkok, tiltakozó tüntetések szervezését nemcsak a fekete közösség többsége, hanem a liberális fehérek is támogatták.

A polgárjogi mozgalom tetőpontját az 1963. augusztus 28-i washingtoni tüntetés jelentette. A szervezők Abraham Lincoln elnök a rabszolgákat felszabadító nyilatkozatának századik évfordulóján a munka és szabadság jelszavával hívták a fővárosba az embereket, és bár az esemény szerdára esett, mintegy kettőszázötvenezren (és nem csak feketék) gyűltek össze a Lincoln-emlékmű előtt. Korábban sokan

Attól féltek, hogy a pattanásig feszült légkörben a tüntetés erőszakba torkollhat, hiszen hatalmas volt a rendőri készültség és több ellentüntetést is bejelentettek, de a rendezvény békében és méltóságban zajlott le.

A szónoklatok mellett zeneszámok is elhangzottak, egyebek között a gospellegenda Mahalia Jackson, Bob Dylan és Joan Baez előadásában. A tüntetést élőben közvetítette a televízió, sőt az egy évvel korábban fellőtt Telstar műhold révén az európai nézők is tanúi lehettek az eseménynek.
Utoljára Martin Luther King emelkedett szólásra, tizenhat perces beszédének visszatérő motívuma a „Van egy álmom" kifejezés volt, ezzel utalva az "amerikai álomra" is, amelynek a feketék még nem részesei.

King, aki a szervezési munkák miatt csak előző este fogott a beszéd írásába, helyenként rögtönzött, és a „van egy álmom" szófordulatot is alkalmazta már korábban.

A szöveg, amely számos utalást tartalmaz a Bibliára és az amerikai történelem fontos dokumentumaira és eseményeire, a különböző bőrszínű emberek testvériségéről szólt: „Van egy álmom, hogy négy kis gyermekem egyszer egy olyan országban fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem jellemük alapján fogják őket megítélni".

Megkapta a Nobel-békedíjat

A beszéd hatalmas visszhangot váltott ki, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1964-ben megszületett a polgárjogi törvény, amely felhatalmazta a szövetségi kormányt, hogy hatályon kívül helyezhesse a faji megkülönböztetés minden formáját. Kinget 1963-ban a Time magazin Az év emberének választotta, 1964-ben megkapta a Nobel-békedíjat.

Életét 1968. április 4-én oltotta ki egy fehér bőrű orvlövész golyója, meggyilkolása a vietnami háború mellett a másik nagy megrázkódtatást jelentette az amerikai társadalom számára.

A béke hívének halála után soha nem látott méretű faji zavargások robbantak ki, amelyekben negyvenhat ember vesztette életét.

A feketék egyenjogúságáért olyan sokat tevő, az erőszakot elvető tiszteletes születésnapja (pontosabban január harmadik hétfője) ma már hivatalos szövetségi ünnep.

Az 1963-as menet ötvenedik évfordulójára számos rendezvénnyel emlékeztek Amerikában, ezek csúcspontján, augusztus 28-án Bill Clinton és Jimmy Carter volt elnökök mellett az akkor hivatalban lévő Barack Obama, az első színes bőrű amerikai elnök is felszólalt a Lincoln-emlékmű előtt, azon a helyen, ahol egykor King beszélt.

Ki volt Martin Luther King?

A polgárjogi legenda, aki békés tiltakozással harcolt az igazságosságért, miközben a 20. század legikonikusabb beszédeit tartotta, amelyek mély hatást gyakoroltak a nemzettudatra.
Bár King neve világszerte ismert, sokan nem tudják, hogy Michael King, Jr. néven született 1929. január 15-én Atlantában, Georgia államban.

Édesapja, Michael King az atlantai ebenezer baptist church lelkésze volt, akit egy németországi utazása során annyira lenyűgözte luther márton, a protestáns reformáció vezetőjének története, hogy nemcsak a saját, hanem az ötéves michael nevét is megváltoztatta.

Kiváló intellektusát már korán észrevették: 15 évesen felvették a Morehouse College-ba, egy „történelmileg" feketéknek tervezett atlantai iskolába. A fiatal King már az utolsó főiskolai évét megelőző nyáron érezte, hogy folytatni akarja a családi lelkipásztori hivatást, ezért úgy döntött, hogy folytatja tanulányait. Mindössze 19 évesen Morehouse-ban szerzett alapdiplomát, majd beiratkozott a Pennsylvania állambeli Chesterben található Crozer Teológiai Szemináriumra, ahol 1951-ben szerzett teológia (Bachelor of Divinity) fokozatot.

King 1955-ben doktorált szisztematikus teológiából a bostoni Egyetemen.

Hamarosan a Dexter Avenue Baptist Church lelkipásztora lett Montgomeryben, Alabama államban. Itt indult minden, a többi pedig már történelem.