A neolitikus sírban talált nyaklánc összetett ősi kultúráról árulkodik

A testdíszek jelentős szimbolikus jelentéssel bírnak, kulturális értékeket és egyéni identitást közvetítenek, ami rendkívül értékessé teszi őket az ősi társadalmak vizsgálatában.

A tanulmányban a régészek elemezték a Ba’ja egyik temetkezésében talált nyolcéves gyermek testét díszítő anyagokat, amelyek több mint 2500 színes követ és kagylót, két kivételes borostyángyöngyöt, egy nagyméretű kőmedált és egy finoman vésett gyöngyházgyűrűt tartalmaztak.

E leletek összetételének, kézműves kivitelezésének és térbeli elrendezésének elemzéséből a kutatók arra következtettek, hogy egykor egy egységes, többsoros nyakláncot alkottak, amely az idők során szétesett. A vizsgálat részeként a tudósok elkészítették az eredeti nyaklánc fizikai rekonstrukcióját, amelyet jelenleg a dél-jordániai Petra Múzeumban állítanak ki.

A többsoros nyaklánc, amely az egyik legrégebbi és legfigyelemreméltóbb neolitikus dísztárgy, új szempontokat kínál a neolitikumban látszólag magas társadalmi státusszal rendelkező személyek temetkezési szokásairól.

A nyaklánc rekonstruálásával a kutatók azt sugallják, hogy Ba’ja lakói fejlett kézművességgel rendelkeztek, és képesek voltak távoli régiókból egzotikus anyagokat beszerezni. A lelet vizsgálata a közösség tagjai közötti bonyolult társadalmi dinamikáról is árulkodik, amelyben képzett kézművesek, kereskedők és magas státuszú személyek vettek részt, akik felelősek az ilyen tekintélyes darabok megrendeléséért.

A kutatók szerint: „A gyermek nyakláncának elemzése értékes információkkal szolgált, amelyek bővítik a Ba’ja közösség rituális gyakorlatának és szimbolikus viselkedésének megértését, miközben fényt derítenek az e kifejezések kiszolgálására alkalmazott kézműves és gazdasági képességekre. Kidolgozott kialakítása ellenére egy ilyen nyaklánc nem csere- vagy kereskedelmi céllal készült, hanem inkább a gyermek temetésének részét képezte, és a kor kulturális gyakorlatának jelentős tanúságtételéül szolgált.”