Ritka római acélgerendát találtak

A Milecastle 46 egy kis erődítmény volt a Hadrianus-falon, Magnától északra (Carvoran római erőd), az angliai Northumberlandben, Greenhead falu közelében.

Az évszázadok során az erődítmény és Magna köveit a közeli Thirlwall kastély építéséhez használták fel, ez egy 12. századi vár, amelyet a Thirlwall család otthonául és a skótok portyái elleni védelemre emeltek.

Az erődítményből mára nagyon kevés maradt, kivéve egy enyhe, gyepűvel fedett emelvényt és a légi felvételeken látható földmunkákat.

A milecastle felső rétegeinek feltárása során egy ritka, rézötvözetből készült acélgerendát tártak fel, amely a római korból származik. Az acéltartó gerenda 22 cm-es, és egy dekoratív, integrált központi forgáspontos lyukkal rendelkezik, amelybe egy felfüggesztő láncot lehetett behelyezni.

A gerenda egyik végét tipikusan háromszögletű kialakítással és felfüggesztőnyílással látták el, amelyről láncokkal egy mérlegelőtál lógott le, míg a másik végén ellensúlyok voltak, amelyeket hivatalos mérlegként használtak az áruk mérésére.

Ennek az acélmérlegnek a jellegzetessége, hogy a támpont és a gerenda egyik vége között tizenegy, egymástól 10 mm távolságra lévő, egyenletesen elosztott, apró, kör alakú ezüstbetétes pont található, amelyeket a mérősúlyok karon való mozgatásához használtak jelölőként.

„Egy ilyen méretű és kaliberű hordozható acélsúlyt egy hozzáértő római adóhivatalnok vagy kereskedő használhatott a magnai mérföldváron áthaladó kisebb, nagy értékű tárgyak mérésére. Az ilyen kereskedelmi állomások mindkét irányba működtek, a birodalom határain belépő és a határokat elhagyó árukat adóztatták. A római hadsereg és a császár is kivette a részét ebből a potenciálisan jövedelmező kereskedelemből” – írták a kutatók.

Nem minden mérföldvár volt alkalmas erre a feladatra, de a 46. számú magnai mérföldvár kivételes választásnak bizonyult. Stratégiai szempontból olyan kereszteződésben helyezkedett el, ahol három fő római út keresztezte egymást: a Stanegate, a Maiden Way és a Military Road. Ez az ideális elhelyezkedés megkönnyítette a hatékony adóbeszedést és ellenőrzést, miközben kényelmes hozzáférést biztosított a falon túli északi területekhez.

A későbbi római korszakban jelentős kereskedelem folyt, mivel a csiszolt ezüst- és üvegtárgyakat északra küldték a birodalomból, hogy elnyerjék az északi törzsek hűségét. Ez a gyakorlat akaratlanul is hozzájárulhatott a határon túlról Britannia tartományba irányuló portyák számának növekedéséhez.