A karddal és tükörrel eltemetett 2000 éves csontváz rejtélye végre megoldódott

Sajnos maga a csontváz erősen sérült, így lehetetlen megállapítani, hogy az elhunyt férfi vagy nő volt-e. A Scilly-szigeteken található ősi temetkezési helyet újra felkeresve azonban a kutatóknak most a fennmaradt fogzománc elemzése alapján sikerült megállapítaniuk, hogy aki a sírban nyugodott, valóban nő volt.

Miután ezt a rejtélyt tisztázták, a kutatók most a sírmellékletek által felvetett rejtéllyel küzdenek. Nemcsak a temetkezés a leggazdagabban berendezett a régióban, de a harci tárgyak – köztük egy kard és egy pajzs – és egy tükör kombinációja Nyugat-Európában egyetlen más vaskori sírban sem fordult elő.

A fegyverekkel foglalkozva a tanulmány szerzői először is a „legegyszerűbb értelmezést vizsgálják, [amely szerint] ezeket azért helyezték a sírba, hogy jelképezzék, hogy a nő részt vett a háborúskodásban, talán éppen ezekkel a fegyverekkel vagy azokhoz nagyon hasonló fegyverekkel”.

„Egy kis szigetközösségben egyértelműen előnyös lenne, ha minden munkaképes egyén fegyverrel tudna hozzájárulni települése védelméhez, ha az támadás alá kerülne – írják a kutatók. – Ilyen körülmények között a harci tettek véghezvitelének képessége mindkét nemnél nagyra értékelhető lehetett.”

Első látásra ez megmagyarázná, hogy miért temettek el egy vaskori nőt karddal és pajzzsal. Azonban, ahogy a tanulmány szerzői rámutatnak, más Scilly-szigeteki nőknél nem találtak hasonló sírfelszereléseket, így felmerül a kérdés, hogy miért éppen ezt az egyént választották ki különleges bánásmódra.

„Ez könnyebben érthetővé válik, ha a nőnek kiemelkedő szerepe volt a más közösségek elleni rajtaütések vállalásában, vagy vezető szerepet játszott a rajtaütések megszervezésében, valamint védekezésben vett részt” – spekulálnak a kutatók. Elismerve, hogy elméletük némileg feltételezés, azt mondják, hogy „a [fegyverek] elhelyezése a sírjában azt is jelenthette, hogy a halála után is harci vagy védelmi szerepet szántak neki, természetfeletti őrzőként működve a közössége számára”.

A bronztükörre térve a tanulmány szerzői megjegyzik, hogy a tárgyat heliográfiai jelzésekre használhatták, ami a villogó fény használatára utal, mint kommunikációs formára. „Ez egy szigetközösség számára értékes lehetett a szomszédos szigetekkel és a tengeren közlekedő hajókkal való kommunikációban” – írják.

Ezt az elméletet továbbgondolva kifejtik, hogy a nő a tükröt arra használhatta, hogy megtervezze és koordinálja a más közösségek elleni rajtaütéseket vagy saját faluja védelmét.

„Eredményeink izgalmas lehetőséget kínálnak e fontos temetkezés újraértelmezésére. Bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a vaskori Scilly-szigeteken egy nő vezető szerepet játszott a hadviselésben” – magyarázta a tanulmány szerzője, dr. Sarah Stark egy nyilatkozatban.

„Ez arra utalhat, hogy a nők részvétele a portyázásban és más típusú erőszakban sokkal gyakoribb volt a vaskori társadalomban, mint azt korábban gondoltuk, és ez megalapozhatta azokat az alapokat, amelyekből később olyan vezetők emelkedtek ki, mint Boudicca.”