Az emberi koponyák halottidézésre utalnak a római kori barlangban

A barlangban talált felfedezéseket elemezve egy új tanulmány szerzői azt sugallják, hogy a Te’omim „titkos rítusoknak adhatott otthont. A halottakkal való kommunikációra szolgálhatott, főként boszorkányok segítségével”.

„Ezeket a rítusokat általában sírokban vagy temetkezési barlangokban végezték, de néha egy nekyomanteionban egy „halotti orákulumban” zajlottak” – magyarázzák a kutatók. „Ezek a szentélyek általában barlangokban vagy olyan vízforrások mellett helyezkedtek el, amelyekről úgy vélték, hogy lehetséges kapuk az alvilágba.”

Érdekes módon a Te’omimról szóló korai, 19. századi régészeti leírásokból kiderül, hogy a helyiek még mindig gyógyító erőt tulajdonítottak a barlangban folyó forrásvíznek. A közelmúltban a kutatók római kori tárgyakat fedeztek fel a barlang zugaiban és rejtekhelyein, amelyek közül sok a halottakkal való kommunikációra szolgálhatott.

„Néhány hasadékban olajlámpák csoportjait találtuk, amelyek fegyverekkel és korábbi korokból származó kerámiaedényekkel keveredtek, vagy emberi koponyákkal együtt voltak elhelyezve” – írják a tanulmány szerzői.

Bár nehéz értelmezni ezeknek az ősi tárgyaknak a funkcióját, a kutatók kifejtik, hogy „az emberi koponyákat az egész Római Birodalomban, beleértve Palesztinát és környékét is, halottidézések szertartásaihoz és a halottakkal való kommunikációhoz használták”. Hasonlóképpen azt mondják, hogy az olajlámpák rendszeresen szerepeltek az ilyen rítusokban, mivel a résztvevők a lángok által létrehozott formák alapján próbálták megjósolni a jövőt.

A tanulmány szerzői továbbá számos olyan történelmi forrást emelnek ki, amelyek utalnak arra a hiedelemre, hogy a szellemek féltek a fémtől, különösen a bronztól és a vasaktól. Ezért azt sugallják, hogy a kardok és más fegyverek jelenléte arra szolgálhatott, hogy „megvédje a hívőt a gonosz szellemektől, és biztosítsa, hogy az adott megidézett szellemnek szánt áldozatokat ne ragadják el más szellemek”.

„Mindezek fényében kellő óvatossággal javasolhatjuk, hogy a Te’omim-barlangban a késő római korban szertartásokat tartottak, és hogy a barlang helyi jósdaként (nekyomanteion) szolgálhatott erre a célra” – zárják a kutatók.