Átjáró az alvilágba

Mitla valószínűleg a klasszikus korszakban keletkezett (körülbelül Kr. u. 250–900), de a legnagyobb méretére és jelentőségére később, a posztklasszikus időszakban nőtte ki magát.

Három különböző típusú geofizikai szkennelés segítségével a régészek csapata föld alatti alagutak komplexumát tárta fel, amely az Egyházcsoport néven ismert építmények alatt található. Egy sor átjáró mellett a vizsgálatok jelentős űrt észleltek, mintegy 5-8 méterrel a talaj alatt.

Mind a helyi hagyomány, mind a gyarmati korszak dokumentumai azt mutatják, hogy az ősi zapotékok Mitlát az alvilág vagy Lyobaa bejáratának tekintették, ami arra utal, hogy ezeket az alagutakat a halottak országába vezető kapunak hitték.
Bár még bizonytalan, úgy tűnik, hogy ennek a komplexumnak a lezárt bejárata a templom főoltárán keresztül húzódhat.

„1674-ben Francisco de Burgoa domonkos atya leírta Mitla romjainak és föld alatti kamráinak feltárását spanyol misszionáriusok egy csoportja által. Burgoa beszámolója egy hatalmas föld alatti templomról beszél, amely négy egymáshoz kapcsolódó kamrából áll, amelyek a főpapok és Teozapotlán királyainak sírjait tartalmazzák” – áll az ARX Project 2023 májusában közzétett közleményében.

Az utolsó föld alatti kamrából egy kőajtó vezetett egy mély barlangba, amely harminc mérföldnyire a föld alá nyúlt. Ezt a barlangot más átjárók, például utcák metszették, tetejét oszlopok támasztották alá. Burgoa szerint a misszionáriusok minden bejáratát lezárták ennek a föld alatti labirintusnak, így csak a paloták álltak a föld felett” – tette hozzá.

Ez csak az első geofizikai felmérés a helyszínről. A kutatók 2023 szeptemberében térnek vissza a helyszínre, hogy újabb felméréseket végezzenek, remélve, hogy feltárják régen elveszett múltjának rejtett rétegeit.