A régészek különleges római mozaikokat fedeztek fel

A régészek egy mauzóleum jól megőrződött maradványait – ép falait, belső padlózatát – is feltárták. A nagyszabású sírépítmény közepén egy lenyűgöző mozaik vált láthatóvá. A mozaikot egy emelvény veszi körül, ami egykor a halottak végső nyugalomra helyezésére szolgált.

A mauzóleum életében jelentős átalakításokon ment keresztül, és a régészek egy második mozaikot is feltártak ami arra utal, hogy az építmény padlóját megemelték. A két mozaik hasonló kialakítású: a központi virágot koncentrikus körök mintázata veszi körül, amelyet kis vörös csempékből álló burkolat szegélyez.

Az építmény falait valószínűleg a középkorban bontották le, azzal a szándékkal, hogy az anyagokat máshol újra felhasználják. Mindazonáltal a rendelkezésre álló bizonyítékok határozottan arra utalnak, hogy eredetileg egy komoly, kétszintes épületről van szó.

Antonietta Lerz, a MOLA vezető régésze elmondta: „Ez a viszonylag kis lelőhely Southwarkban a római kori London változó sorsának mikrokozmosza. Attól a korai fázistól kezdve, amikor London római kori elődje terjeszkedik, és a környéken pazarul díszített római épületek állnak, egészen a késői római korig, amikor a település összezsugorodik, és ez a hely csendesebb térré válik, ahol az emberek halottaikra emlékeznek. Lenyűgöző betekintést nyújt a város ezen részének akkori életkörülményeibe és életmódjába".

Londinium annak római kori városnak a neve, amelynek helyét a mai London városa foglalja el, és ami London történelmi központját és elsődleges központi üzleti negyedét foglalja magában. A helyszínt Kr. u. 47-ben alapították a Temze folyó egy olyan keskeny pontja körül, amely lehetővé tette egy híd átkelését, de elég mély ahhoz, hogy a tengerjáró hajók közlekedhessenek az árapályos folyócsatornán.

A Kr. u. 1. század végére Londinium gyorsan terjeszkedett, és hamarosan a római Britannia egyik legnagyobb városává vált, Camulodunum (Colchester) helyébe lépve mint tartományi főváros.

A Kr. u. 2. században Londinium elérte a csúcspontját, körülbelül 45 000-60 000 lakossal, és a Temzétől északra 330 hektárnyi területet foglalt el. A városban volt egy nagy fórum és bazilika (az egyik legnagyobb a Római Birodalomban az Alpoktól északra), több fürdőkomplexum és templom, egy amfiteátrum, a helytartói palota (Praetorium) és számos polgárház (domus).

Londinium státusza a Kr. u. 5. században kezdett hanyatlani, mivel számos középület romlásnak indult, és a Galliába és Hispániába irányuló barbár betörések miatt a Római Birodalom többi részével való kommunikáció kezdett gyengülni.

A mauzóleum valószínűleg a római társadalom jómódú emberei számára volt fenntartva. Családi sírboltként szolgálhatott, vagy esetleg egy temetkezési egyesülethez tartozott, amelynek tagjai havi díjat fizettek azért a kiváltságért, hogy a mauzóleumban helyezzék őket végső nyugalomra.