Történelem
Rejtély, hogy a rómaiak miért öntöttek folyékony gipszet a kőkoporsókban lévő testekre
Egy családi tragédiára is fény derült
A temetésnek ebben a szokatlan formájában a gipsz – a titokzatos „római beton” előállítására használt ásvány – folyékony formáját öntik a koporsóba, amely befedi az elhunyt testét, és végül megkeményedik. Ezáltal egy negatív üreg jön létre, ahol a halott alakja, mérete és eredeti helyzete tökéletesen megmarad, mint egy öntvény.
A kutatók megjegyzik, hogy római kori gipszes temetkezéseket Európa-szerte és Észak-Afrikában is találtak, de különösen gyakoriak a római kori Britanniában, ahol legalább 45 ilyen temetkezést dokumentáltak.
Az új kutatás során a csapat 16 gipszes temetkezés 3D-s szkennelését gyűjtötte össze, amelyeket a brit Yorkshire Múzeum őriz. Ez a fajta temetkezés jellemzően csak egyetlen személyt tartalmaz koporsónként, de a szkenneléseikből kiderült, hogy az egyik gipszkoporsóban egy két felnőttből és egy csecsemőből álló család volt, akik egyszerre haltak meg.
„A 3D-s képek lehetővé teszik, hogy szemtanúi legyünk egy megrendítő családi tragédiának majdnem 2000 évvel a bekövetkezte után, és az ókori élet törékenységére emlékeztetnek bennünket” – mondta Maureen Carroll professzor, a Yorki Egyetem római kori régészetének tanszékvezetője a közleményben.
„A három személy körvonalai a gipszben szabad szemmel is láthatók, de nehéz kivenni a testek egymáshoz való viszonyát és felismerni, hogyan voltak felöltöztetve vagy bebugyolálva. Az így kapott 3D-s modell lenyűgöző módon tisztázza ezeket a kétértelműségeket” – tette hozzá Carroll professzor.
A kutatócsoport június 3-án a York Festival of Ideas rendezvényen mutatta be eredményeit. A holttestek kutatásának következő részében a csapat további elemzésekkel fogja meghatározni a testek korát, nemét, étrendjét, sőt, földrajzi eredetét is.
Sajnos munkájukkal nem tudták feltárni, hogy a rómaiak miért választották alkalmanként ezt a temetkezési módot, bár úgy tűnik, hogy ez a magas társadalmi státuszú emberekkel hozható összefüggésbe. Bár a célját még mindig homály fedi, ez a temetkezési típus rendkívül hasznos a régészek számára, akik az alakok lenyomatából megismerhetik az egyén olyan aspektusait, amelyek általában elvesznének az idők során, mint például a ruházatuk.
Ahogy ez a legújabb projekt is rávilágít, nagyszerű 3D-s képek is készíthetőek belőlük, amelyek az elmúlt életek lenyomatait mutatják be úgy, mint még soha.
„Ezek a fejlett szkennelési technológiák megváltoztatták a kutatásokat. A kutatók jobban elemezhetik a régészeti anyagokat az emberi szem számára gyakran nem látható részletek szempontjából, míg a közönség új, érdekesebb módon fedezheti fel az ősi tárgyak interaktív digitális változatait” – mondta Patrick Gibbs, a Heritage360 technológiai vezetője, aki a digitális képalkotáson dolgozott.
