Történelem
Ritka textíliák, kosarak és kötelek
De mit jelképeznek?
Ahogy arra a szakemberek emlékeztettek, La Marmottát 1989-ben fedezték fel először a Bracciano-tó vize alatt, amely egy vulkanikus eredetű Circum-Alpesi-tó az olasz Lazio régióban. A tó eredetét az intenzív vulkáni és tektonikus tevékenységnek köszönheti, amely során a magmakamra összeomlott, létrehozva azt a területet, amelyet jelenleg a tó foglal el.
A kora neolitikumban egy tóparti település alakult ki itt, amely mintegy 300 méterre fekszik a jelenlegi partvonaltól körülbelül 11 méteres mélységben.
A településen végzett víz alatti felmérések több ezer facölöpöt és tartóoszlopot dokumentáltak a tófenéken; ezeknek a térbeli eloszlása teszi lehetővé legalább 13, egymással párhuzamosan elhelyezkedő házszerkezet azonosítását.
Az archeobotanikai és zooarcheológiai leletek jól fejlett, mezőgazdasági gazdálkodást folytató közösségre utalnak, a korábbi vizsgálatok kecskék, juhok, szarvasmarhák, sertések és kutyák, valamint számos vadon élő emlősfaj maradványait találták, köztük gímszarvas (Cervus elaphus), őz (Capreoluscapreolus), őstulok (Bos primigenius) és vörös róka (Vulpes vulpes) maradványait.
A település feltárása folyamatban van, a becslések szerint eddig csak a lelőhely mintegy 25 százalékát tárták fel. A megmaradt régészeti maradványok teljes kiterjedésének pontos meghatározásához további vizsgálatok szükségesek.
A település elhagyásának lehetséges okát a kutatók a tó vízszintjének gyors emelkedéséhez kötik; úgy tűnik, hogy a lakosok sietve távoztak, miközben hátrahagyták a holmijukat, például szerszámokat, edényeket, sőt, kenukat is.
Az Antiquity tudományos folyóiratban megjelent tanulmányukban a régészek kosár-, kötél- és textilmaradványok ritka együttesét, valamint az ezek előállításához használt eszközök egy részét tárták fel.
Az összeállítás teljesebb képet fest a neolitikus társadalmak technológiai szakértelméről és a növényi anyagok kiaknázására és feldolgozására való képességükről a kézműves termékek széles skálájának előállítására – mondták a tudósok a HeritageDaily online tudományos portálnak.
A textiltöredékeket jelenleg a Koppenhágai Egyetem csapata elemzi. A binokuláris mikroszkópos alaposabb vizsgálat során a szakemberek lenszálakat találtak, amelyeket az ókori kultúrák gyakran használtak textíliák készítéséhez. A tanulmány során összesen 28 zsinór- és 43 kosártöredéket is azonosítottak, amelyek egy része élelmiszermaradványt tartalmaz.
A textilgyártás további bizonyítéka 78 szövőszék, három orsó és 34 teljes vagy töredezett faszerszám felfedezése.
A tanulmány szerzői szerint a faszerkezetek és a különféle romlandó anyagokból készült tárgyak kiváló megőrzése sokkal teljesebb megértést adhat ezeknek a korai gazdálkodó társadalmaknak a technikai összetettségéről, ami talán még a kézműves szakemberek létezésére is utalhat.
