A világ legrégebbi ismert temetkezési helyét nem a mi fajunk hozta létre

Lee Berger neves paleoantropológus vezetésével a kutatók elmondták, hogy a Homo naledi – egy fára mászó, kőkorszaki hominida – több példányát fedezték fel mintegy 30 méter mélyen a föld alá temetve egy barlangrendszerben az Emberiség bölcsője (Cradle of Humankind) nevű UNESCO-világörökségi területen, Johannesburg közelében.

„Ezek az eddigi legősibb temetkezések, amelyeket a hominológiai feljegyzésekben eddig feljegyeztek, és legalább 100 000 évvel korábbiak, mint a Homo sapiens temetkezések bizonyítékai" – írták a tudósok az eLife című, még lektorálandó és előzetesen publikált tanulmánysorozatukban.

Az eredmények megkérdőjelezik az emberi evolúció jelenlegi értelmezését, mivel általában úgy tartják, hogy a nagyobb agy fejlődése tette lehetővé az olyan összetett, értelmet adó tevékenységek végzését, mint a halottak eltemetése.

A korábban feltárt legrégebbi, a Közel-Keleten és Afrikában talált temetkezések a Homo sapiens maradványait tartalmazták, és körülbelül 100 000 évesek voltak. Azok, amelyeket Berger – akinek korábbi bejelentései ellentmondásosak voltak – és kutatótársai Dél-Afrikában találtak, legalább i. e. 200 000-re nyúlnak vissza.

Kérdés, hogy ezek is a Homo naledihez tartoznak-e, egy primitív fajhoz, amely a majmok és a modern ember kereszteződésében helyezkedik el, amelynek körülbelül narancs méretű agya volt, és körülbelül 1,5 méter magas lehetett.

A Berger által felfedezett faj görbült ujjakkal és lábujjakkal, szerszámokat forgató kezekkel és járásra kialakított lábakkal már akkor felborította azt az elképzelést, hogy evolúciós utunk egyenes vonalú.

Az új tanulmányok középpontjában álló ovális alakú temetkezések is ott kerültek elő a 2018-ban megkezdett ásatások során. A lyukakban, amelyeket a kutatók szerint a bizonyítékok szerint szándékosan ástak ki, majd töltöttek be, hogy eltakarják a holttesteket, legalább öt személyt találtak.

„Ezek a felfedezések azt mutatják, hogy a temetkezési gyakorlat nem korlátozódott a Homo sapiensre vagy más, nagy agyméretű homininokra" – jelentették ki a kutatók.

A temetkezési hely nem az egyetlen jele annak, hogy a Homo naledi komplex érzelmi és kognitív viselkedésre volt képes – tették hozzá. Geometriai alakzatokat formázó véseteket, köztük egy durva hasábalakot is találtak egy közeli barlangoszlop látszólag szándékosan simított felületén.

Sokan fanyalogtak, amikor 2015-ben Berger, akinek korábbi felfedezései a National Geographic támogatását is elnyerték, először vetette fel azt az elképzelést, hogy a Homo naledi többre volt képes, mint amire a feje mérete engedett következtetni.

„Ez akkoriban túl sok volt a tudósoknak. Úgy gondoljuk, hogy minden a nagy agyhoz kötődik" – mondta. – Azon vagyunk, hogy elmondjuk a világnak, hogy ez nem igaz".

A felfedezések további elemzést igényelnek, de megváltoztathatják az emberi evolúcióról alkotott képet" – írták a kutatók.

„A temetésnek, a jelentésalkotásnak, sőt még a művészetnek is sokkal bonyolultabb, dinamikusabb, nem emberi története lehet, mint azt korábban gondoltuk" – mondta Agustín Fuentes, a Princeton Egyetem antropológia professzora, a tanulmányok társszerzője.

Carol Ward, a Missouri Egyetem antropológusa, aki nem vett részt a kutatásban, azt mondta: „Alig várom, hogy megtudjam, a maradványok elhelyezése hogyan zárja ki a szándékos eltemetésen kívüli más lehetséges magyarázatokat " – mondta az AFP-nek.

Ward arra is rámutatott, hogy a tanulmány elismerte, hogy nem zárható ki, hogy a falakon lévő jeleket későbbi homininok készíthették.