Az ókori egyiptomiak hallucinogén drogokat és emberi vért ittak

A tanulmányban kifejtették a kutatók, hogy a kemény italt valószínűleg „rituális gyakorlatokhoz” fogyasztották, amelyek egy Bész nevű istenséghez kapcsolódott . A „részben törpe, részben macskaszerű” Bész nevű isten követői úgy gondolták, hogy „védelmet tud nyújtani a veszélyekkel szemben, elhárítja a károkat, és erejével képes elűzni a gonoszt”.

„Mivel a Bész figurát védő szellemként tisztelték, feltételezhető, hogy az ezekből a bögrékből megivott folyadék jótékony hatású volt” – írják a kutatók. Annak érdekében, hogy meghatározzák a folyadék összeteveőit, elemezték a szerves maradványokat egy i.e. második századból származó Bes-edényből.

Az eredmények azt mutatták, hogy az ital egy Peganum harmala nevű pszichoaktív növényt, közismertebb nevén szíriai rutafüvet tartalmazott. „Ennek a növénynek a magjai nagy mennyiségben termelnek harmin és harmalin alkaloidokat, amelyek álomszerű látomásokat váltanak ki” – magyarázták a kutatók.

A Bész vázában egy második pszichoaktív növény, a Nymphaea caerulea azaz kék tündérrózsa (egyiptomi lótusz) - nyomait is kimutatták. „Ezen adatok összesítésével arra a következtetésre juthatunk, hogy a Peganum harmala és a Nymphaea caerulea növényeket szándékosan használták pszichoaktív anyagok forrásaként rituális célokra” – mondják a kutatók.

A Bész hívei azonban nem elégedtek meg ezekkel a tripla összetevőkkel, és számos más összetevőkkel is kiegészítették bájitalukat. A kutatók például erjesztett gyümölcsöket, valamint mézet vagy méhpempőt és alkoholos folyadék nyomait is kimutatták.

Az ősi főzet azonban „nagy mennyiségben tartalmazott emberi fehérjéket”, amelyeket nyilvánvalóan rituális célból adtak hozzá. „Ebbe beletartoznak az olyan folyadékok, mint az anyatej, a nyálkahártya váladékok (orális vagy hüvelyi) és a vér” – mutatják be a szerzők.