Történelem
Aranyásó adta a tippet az aranybányához
Egy kovács is kellett a Levi’s farmerek világsikeréhez
Az emberiség ruhatárának immár örökbecsű és elnyűhetetlen darabját a Levi Strauss nevezetű, Bajorországból elszármazott úriember leleményességének köszönhetjük. Úriember persze csak az első millió megszerzése után lett a New York-i szegénynegyed egykori szárítottgyümölcs-árusa. Levi nővére és sógora biztatására tette át székhelyét San Franciscóba, és nyergelt át a rövidárubizniszre.
Diadalmas pályafutása egy kisebb üzleti malőrrel kezdődött, a sátorlapként és szekérponyvaként értékesíteni kívánt vászonról kiderült, hogy a funkciók betöltésére alkalmatlan, és a kutyának sem kell.
A legenda szerint egy helybéli aranyásó adta a tippet, mely később valóságos aranybányának bizonyult: áruljon inkább nadrágot, arra mindig szükség van, hiszen a Vadnyugat mostoha természeti viszonyai között egy nadrág élettartama akkor még egy ügyetlen hamiskártyásénál is rövidebb volt.
Az anyagtakarékosság elvét követve Levi úgy döntött, hogy a méteráruként eladhatatlan, nagy szakítószilárdságú anyagot újfajta szerelésben dobja a piacra, és a célból rögvest fel is vette a kapcsolatot egy Jakob Davis nevű nevadai szabóval. Az első és akkor még barna nadrágok azonban hagytak némi kívánnivalót maguk után, legalábbis az első vásárlók gyakran reklamáltak amiatt, hogy az aranyrögökkel, miegymással teletömött zsebek varrása nem bírja a strapát.
Davis ekkor egy kovácshoz fordult, aki szegecsekkel tökéletesítette a ruhadarabot. Ekkor már az új, máig is használatos vászonból készültek a nadrágok.
Ez egy Denim XX nevű anyag, amit eredetileg a franciaországi Nimes városában gyártottak. Az új viseletet 1873-ban szabadalmazták, 1974-ben pedig már 72 ezer mellény, overál, pantalló, ing és zubbony talált gazdára a nyugati aranyásók és cowboyok körében.
A blue jeans az anyag jellegzetes kék színéről kapta a nevét, ám az eredetileg festésre használt indigót mára szintetikus anyagokkal helyettesítették. Az első nadrágpéldányokon még nem volt övtartó, a bőséget egy vesetájékon elhelyezett csattal lehetett szabályozni. Egyetlen hátsó zsebe volt, és a jellegzetes márkajelzés, melyen két ló próbált sikertelenül szétszakítani egy farmert, csak évek múlva, a konkurencia megjelenésével került fel a nadrágokra, amelyek eredetileg gombosak voltak.
Az első cipzáros farmert 1920-ban alkotta meg Henry David Lee. Kezdetben zubbonyokat és pantallókat gyártott és dizájnerek helyett a sofőrjével tökéletesítette modelljeit, abból az elgondolásból kiindulva, hogy valószínűleg egy nehéz fizikai munkát végző ember tudja a legjobban, mit viselnek szívesen a kollégák.