Történelem

Amikor az CIA „vámpírokkal” harcolt a gerillák ellen

A második világháborút követő polgárháborús időkben az Egyesült Államok a „természetfeletti erőket” is bevetette a Fülöp-szigeteken

A második világháború vége nem hozta el a békét a Fülöp-szigeteken, ahol sokan épp úgy megszállóként tekintettek az Egyesült Államokra, mint japánra. A helyzet azután sem változott, hogy Washington 1946-ban elismerte az ország függetlenségét, mivel számos privilégiumot megtartott magának. A korábbi felszabadítási mozgalmak veteránjai ezért folytatták a harcot a kormány és amerikai támogatói ellen. Utóbbiak végül egy reklámszakember bevonásával az „alvilág démonjaihoz” fordultak segítségért.

Amikor az CIA „vámpírokkal” harcolt a gerillák ellen
A vámpírok Fülöp-szigeteki rokona segített a CIA-nak legyőzni a gerillákat (képünk illusztráció)
Fotó: AFP/Oli Scarff

Alighogy a második világháború véget ért, a Fülöp-szigeteken újra ropogni kezdtek a fegyverek, mivel számos gerillacsoport attól tartott: az Egyesült Államok – mely a 19. század végétől amolyan félgyarmati sorban tartotta az országot – ismét „ott felejti magát”. Ezen az sem változtatott, hogy Washington 1946-ban elismerte az állam teljes függetlenségét, mivel gazdasági-kereskedelmi előjogait részben megtartotta. Mindemellett kommunistának kiáltották ki, és kampányt indítottak a felszabadítási mozgalmak egyes résztvevői, különösen a még mindig jelentős fegyveres erővel bíró Hukbalahap (hukok) ellen. A felkelelők erre bevették magukat a Luzon középső részén található hegyekbe.

Manuel Roxas elnök viszonylag sikeresen küzdött ellenük, de 1948-ban elvitte egy szívroham. Utóda, Elpidio Quirino már kevésbé volt sikeres, a hukok erőre kaptak, és ez megrémítette a Fehér Házat. Így lépett be a történetbe a CIA. Az ügynökség megtette a szokásos (fegyverek, kiképzők, támogatás biztosítása) lépéseket, azonban volt egy érdekes húzása is: bevetette Edward Geary Lansdale-t.

Lansdale a második világháború előtt keresett reklámszakember volt San Franciscoban, olyan ügyfelekkel, mint a Nestlé, a Levi Strauss és a Wells Fargo, de Pearl Harbor után belépett a hadseregbe, majd a Stratégiai Szolgálatok Hivatalához (OSS) került, s onnan később átvette a CIA. 1950-ben fedetten, a légierő tisztjeként érkezett a Fülöp-szigetekre. A szakterülete a pszichológiai hadviselés volt, ezért csapatával tanulmányozni kezdte a helyi szokásokat, hiedelmeket. Végül előállt egy tervvel, s csakhamar hozzálátott a megvalósításához is.

A NextShark cikke szerint utasított egy „harci pszihoháborús osztagot”, hogy terjesszenek történeteket egy aszwangról, amely egy olyan dombon kísért, ahol állítólag a hukok táboroztak. Az aszwang egyfajta vámpír, amely emberi vérrel - és belső szervekkel - táplálkozik, és nappal egy gyanús állat (általában egy szokatlanul nagy kutya, egy vaddisznó vagy egy keselyű) alakját ölti magára.

Miután a pletykákkal kellően megágyaztak az akciónak, Lansdale csapata az 1972-ben megjelent „Háborúk közepette: Egy amerikai küldetése Délkelet-Ázsiában” című emlékirata szerint a következőt tette:

„A pszihoháborús osztag csapdát állított a hukok által használt egyik ösvény mentén. Amikor egy huk járőr arra tévedt, csendben elkapták (...). Vámpír módjára két lyuk fúrtak a nyakára, a sarkánál fogva fellógatták a testet, kiszívták belőle a vért, és a holttestet visszatették az ösvényre. Amikor a hukok visszatértek, hogy megkeressék az eltűnt férfit, és megtalálták vértelen bajtársukat, az őrjárat minden tagja azt hitte, hogy az aszuang elkapta, és hogy egyikük lesz a következő, ha ott maradnak azon a hegyen. Amikor eljött a napfény, az egész huk osztag kivonult a környékről.”

Lansdale és csapata az úgynevezett „Isten szemét” is felhasználta a huk-szimpatizánsok elijesztésére. Éjszaka felfestettek egy ábrát a gerillákat támogató emberek házával szemközti falra, ami páni félelmet váltott ki belőlük.

A portál megjegyzi, a pszichoháborús osztag által elrabolt és meggyilkolt huk járőrök száma nem ismert. Jordan Clark, a The Aswang Project kutatója és filmkészítője szerint az akcióra csak egyszer került sor egy körülbelül 100-300 katonából álló huk osztag elrettentésére. Ettől függetlenül a terv akkoriban hatásosnak bizonyult, és a hukok néhány évvel később megadták magukat. Vezetőjük, Luis Taruc 1954 májusában tette le a fegyvert, cserébe kegyelmet kapott.

Kapcsolódó írásaink