Furcsa „csavarhúzófogakkal” rendelkező moszaszaurusz kövületét találták Marokkóban

A tudósok egy új moszaszauruszfajt fedeztek fel a dinoszauruszok korából. A tengerben élő gyík különös, bordázott fogakkal rendelkezik, amelyek nem hasonlítanak bármely ismert hüllőéhez. Afrikából származó egyéb leletek mellett ez arra utal, hogy a moszaszauruszok és más tengeri hüllők gyorsan fejlődtek egészen 66 millió évvel ezelőttig, amikor is egy aszteroida a dinoszauruszokkal és a Föld összes fajának körülbelül 90 százalékával együtt kipusztította őket.

Az új faj, a Stelladens mysteriosus a marokkói késő kréta időszakból származik, és körülbelül kétszer akkora volt, mint egy delfin. Egyedülálló fogelrendezése volt, a fogakon pengeszerű bordák futottak le csillagalakúan elrendezve, keresztfejű csavarhúzóra emlékeztetően.

A legtöbb moszaszaurusznak két pengeszerű, fogazott bordája volt a fogak elülső és hátsó részén, hogy segítsenek levágni a zsákmányt, a Stelladeneknél azonban négy-hat ilyen penge futott le a fogakon.

„Meglepetés” – mondta Nick Longrich, a Bath-i Egyetem Milner Center for Evolution munkatársa, a tanulmány vezetője. „Nem olyan, mint bármelyik moszaszaurusz vagy hüllő, vagy egyetlen gerinces sem, amelyet korábban láttunk.”

Nathalie Bardet, a párizsi Természettudományi Múzeum tengeri hüllők specialistája elmondta: „Több mint 20 éve dolgozom Marokkó moszaszauruszain, és még soha nem láttam ehhez foghatót, zavarba jöttem, és lenyűgözött!”

Az, hogy több azonos alakú fogat találtak, arra utal, hogy furcsa alakjuk nem patológia vagy mutáció eredménye.

Az egyedi fogak speciális táplálkozási stratégiára vagy speciális étrendre utalnak, de továbbra sem világos, hogy Stelladens mit evett. Longrich azt mondta: „Fogalmunk sincs, mit evett ez az állat, mert sem ma élő állatoknál, sem a kövületekből nem tudunk semmi hasonlóról. Lehetséges, hogy talált egy egyedi táplálkozási módot, vagy talán egy olyan ökológiai rést töltött be, amely ma egyszerűen nem létezik. A fogak úgy néznek ki, mint egy csillagfejű csavarhúzó hegye vagy talán egy imbuszkulcs."

A fogak kicsik voltak, de vaskosak, és a hegyük kopott, ami úgy tűnik, kizárta a puha testű zsákmányt, azonban nem voltak elég erősek ahhoz, hogy összezúzzák az olyan erősen páncélozott állatokat, mint a kagylók vagy a tengeri sünök.

„Ez azt sugallhatja, hogy valami apró és enyhén páncélozott valamit evett – vékony héjú ammoniteszeket, rákféléket vagy csontos halakat –, de nehéz kideríteni” – mondta Longrich. „Furcsa állatok éltek a kréta korban – ammoniteszek, belemniteszek, bakulitok –, amelyek már nem léteznek. Lehetséges, hogy ez a moszaszaurusz evett valamit, ami egyszerűen már nem létezik, és ez megmagyarázhatja, hogy miért nem láttunk ilyet többé. Az evolúció nem mindig kiszámítható. Néha egyedi irányba indul el, és valami olyasmi alakul ki, amire még soha nem volt példa, aztán soha többé nem fejlődik.”

A moszauszaruszok a dinoszauruszok mellett éltek, óriási gyíkok voltak, a komodói sárkányok, kígyók és leguánok rokonai, akik alkalmazkodtak a tengeri élethez.

A moszaszauruszok körülbelül 100 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki, és 66 millió évvel ezelőtt diverzifikálódtak, amikor egy óriási aszteroida becsapódott a mexikói Yucatán-félszigetre, és sötétségbe borította a világot.

Bár a tudósok vitatták a kréta kor vége felé bekövetkező környezeti változások szerepét a kihalásban, a közelmúltbeli marokkói felfedezések azt sugallják, hogy a moszaszauruszok a legvégéig gyorsan fejlődtek.

Az új tanulmány is azt mutatja, hogy a marokkói kréta korszak kutatása segít felfedezni új fajokat, de a legtöbb faj ritka.

A tanulmány szerzői azt jósolják, hogy egy nagyon változatos ökoszisztémában akár évtizedekbe is telhet, mire megtalálják az összes ritka fajt. A marokkói helyszínek páratlan képet nyújtanak a csodálatos biológiai sokféleségről közvetlenül a kréta korszak végének nagy válsága előtt.