A római gladiátorok, akik nők voltak

A Gladiatrixra nincsenek meghatározó latin szavak a római korból. A rómaiak számára a Gladiatrix részvételével zajló harc újszerű esemény volt (bár a korabeli beszámolók gyakran lekicsinylő módon számolnak be), amelyben a harcos nagy valószínűséggel hasonló képességű harcosokkal kerül szembe.

A római költő, Decimus Junius Juvenalis szerint a Gladiatrix a gladiátorokra ugyanazokkal a kiképzési módszerekkel és fegyverekkel edzett, mint a férfiak, azonban nem maradt fenn olyan ludus (gladiátoriskola), amely a női nem számára végzett volna ilyen tréninget.

Az írott források között szerepel Cassius Dio (Kr. u. 155–235) történész és krónikás korabeli beszámolója, aki a Néró császár anyja tiszteletére rendezett fesztiválról ír, amelyen a nők „lovakat hajtottak, vadállatokat öltek és gladiátorként harcoltak, önként, néhányan akaratuk ellenére”.

Cassius azt is megemlíti, hogy „Gyakran [Domitianus császárra utalva] éjszaka is levezényelte a játékokat, és néha törpéket és nőket állított egymással szembe.”

Publius Cornelius Tacitus (Kr. u. 56–120) a nérói játékok elbeszélésekor azt is elmondja, hogy „sok jeles hölgy és szenátor azonban megszégyenítette magát azzal, hogy megjelent az amfiteátrumban”.

Ami a tárgyi bizonyítékokat támasztja alá, egy bonyolult temetési máglyát ástak fel Londonban, amely gazdag sírtárgyakat és olajlámpákat tartalmazott. A csonttöredékek igazságügyi orvosszakértői vizsgálata során kiderült, hogy a személy egy huszonéves nő.

A régészek egy elesett gladiátort ábrázoló lámpát, mások pedig a sporthoz kötődő isteneket ábrázoló lámpát találtak fenyőtobozokkal együtt (hagyományosan az arénában égették meg tisztítás céljából), ami azt a feltételezést eredményezte, hogy az elhunyt egy Gladiatrix volt, akit a brit médiában úgy emlegetnek. Gladiátor lány”.

Egy másik példa a Halicarnassus-dombormű, egy Kr. u. 1. vagy 2. századi ábrázolás a törökországi Bodrumból, amely a két női Gladiatrix szolgálatból való elbocsátásának emlékét állítja, akiket művésznevükön, Amazonnak és Achilliának neveznek. Mindkét figura mezítetlen fejjel, tepertővel, ágyékkötővel, övvel, téglalap alakú pajzzsal, tőrrel és manikával (karvédő) van felszerelve.

Kr. u. 200-ra Septimius Perselus császár kitiltotta a nőket bármelyik osztályból az arénából egy tornaverseny után, amely valószínűleg gladiátorharcokat is tartalmazott. Cassius Dio elmondja, hogy „nők vettek részt, akik a leghevesebben versengtek egymással, aminek eredményeként más nagyon előkelő nőkről is tréfálkoztak. Ezért ezentúl tilos volt minden nőnek, származásától függetlenül, egy harcban harcolni.