Történelem

Rejtélyes körülmények között halt meg a legnagyobb francia

Kora összes dinasztiája érdekelt volt abban, hogy Napóleon meghaljon

Katonai zseni volt, kora vitathatatlanul legnagyobb hadvezére. Forgószél, tűzgolyó, amely a semmiből indult és oda is tért vissza, ám közben mindörökre megváltoztatta a történelmet. Bonaparte Napóleon élete és halála egyaránt legendák táptalaja. Hogyan halt meg? Megölték – vagy betegség végzett vele 1821. május 5-én? - tette fel a kérdést cikkében a hirado.hu

Rejtélyes körülmények között halt meg a legnagyobb francia
Párizs, az Invalidusok dómja, ahol kőszarkofágban helyezték el a Francia Birodalom egykori császárának földi maradványait
Fotó: NorthFoto

Az mindenesetre tény, hogy kora összes dinasztiája érdekelt volt abban, hogy meghaljon a legnagyobb francia, aki ráadásul nem is volt francia, hiszen Korzikán született – írta meg a hirado.hu.

Napóleon életében a waterlooi csata volt a mondatvégi pont, hiszen mindent eldöntött. A számára végzetesnek bizonyuló ütközetet követő negyedik napon a francia törvényhozás nyomására lemondott trónjáról, majd az Atlanti-óceán partján található Rochefort-ba menekült. Itt fogták el a britek, akik addigra már Franciaország összes tengerparti kikötőjét, így ezt is, megszállták. Őfelsége III. György angol király HMS Bellerophon nevű hadihajója 1815. július 15-én vette a fedélzetére a franciák bukott császárát, hogy a Londonból jött szigorú verdikt alapján az Atlanti-óceán egy távoli pontjára, a mi Csepel-szigetünk harmadát sem elérő Szent Ilona szigetére vigye.

A végtelen víztükörből kiemelkedő parányi hegyvonulatot 1502. május 21-én fedezte fel Joao da Nova portugál hajós, és konstantinápolyi Helénáról, vagyis Szent Ilonáról nevezte el, aki egy IV. századból származó legenda szerint a Golgotán nemcsak Jézus és a két lator keresztjét találta meg, de a keresztre feszítés eszközeit is. A legenda szerint Jeruzsálem akkori püspökének javaslatára egy nagybeteg nő hitelesítette a fellelt keresztet. Az asszony ugyanis abban a pillanatban meggyógyult, amikor megérintette a Jézus kínszenvedését hordozó fát.

A parányi sziget első települését a hollandok még 1645-ben hozták létre, de ezt 1651-ben elfoglalta a Brit Kelet-indiai Társaság, amely az India felé menő kereskedelemi hajózás egyik ellátóbázisává alakította és II. Jakab királyról Jamestownnak nevezte el.

Ide érkezett meg a Napóleont szállító hajó, 1815 októberében.

A kisvárosnak is csak jóindulattal nevezhető település egyetlen fogadójában jelölték ki az első szállását, amit a fényes palotákhoz és gazdag udvartartáshoz szokott Napóleon ugyancsak nehezményezett. Sir Hudson Lowe, a sziget angol kormányzója ezt jogos tiltakozásnak találta, és elrendelte, hogy amíg át nem alakítják a közeli Longwoodban lévő, elhanyagolt, magányos udvarházat, addig egy helybéli tisztviselő kerti lakába költözzön. A kijelölt ház felújítása decemberben fejeződött be, s Napóleon az év utolsó napjait már az új házában tölthette.

Az egykori császár, akit az angolok maguk között csak „korzikai rémként” emlegettek, egy szélfútta, patkányoktól hemzsegő, penészes épületben élte mindennapjait. Emlékiratait rendezte, valamint személyes példaképéről, Julius Caesarról írt. Noha Sir Hudson Lowe kormányzó meglehetősen szigorúan őriztette és az apanázst is szűkmarkúan mérte, időnként mégis tarthatott fogadást, amelyre a férfiaknak katonai egyenruhában, a nőknek pedig estélyi ruhában kellett megjelenniük.

Napóleon egészségi állapota gyorsan romlott. Orvosa, Barry O’Meara több levélben is figyelmeztette Londont, hogy a nem megfelelő életkörülmények, lakásának penészes falai és a sziget nedves éghajlata az egészségromlás egyik kiváltó oka.

Élete utolsó napjaiban aztán megbékélt a világgal. 1821. május 5-én halt meg 51 éves korában. Utolsó szavai ezek voltak: „Franciaország, hadsereg, Joséphine.”

Végakaratában azt kérte, hogy Párizsban, a Szajna partján temessék el, de ezt Sir Hudson Lowe kormányzó megtagadta és Szent Ilonán temettette el.

Az 1830-as párizsi forradalom megdöntötte a Bourbon-házból származó X. Károly királyságát, és a dinasztia másik, orléans-i ágából származó Lajos Fülöp lett az uralkodó, aki amúgy a Napkirályként is emlegetett XIV. Lajos dédunokája volt.

Az új király 1840-ben levélben kérte Viktória angol királynőt, hogy engedélyezze Napóleon testének hazaszállítását. London engedélye nyomán Szent Ilona szigetén felnyitották Napóleon koporsóját, és a francia orvosok megdöbbenve tapasztalták, hogy egykori uralkodó teste annak ellenére sem romlott meg, hogy már közel két évtizede halott volt.

Párizsban a holttestet alaposan megvizsgálták, majd nagyszabású, állami ünnepség keretében 1840. december 15-én eltemették. A gyászmenet a Diadalívtől indult és a Champs-Élysées-n és a Concorde téren át az Invalidusok házához, majd a Szent Jeromos-kápolnához ment. A francia nemzettől Napóleon teste végső nyughelyét két évtizeddel később, 1861-ben kapta. Az Invalidusok Dómjában, kőszarkofágban helyezték el a Francia Birodalom egykori császárának földi maradványait.

A francia sajtó 1840 után kiemelten foglalkozott Napóleon halálának körülményeivel, hiszen viszonylag fiatalon, 51 éves korában hunyt el.

Az angolok által eredetileg kiállított jelentést, mely szerint gyomorrák lett volna a halál oka, a sír 1840-es megnyitása azonnal megcáfolta, hiszen a rák végstádiumában lefogynak a betegek, Napóleon teste pedig inkább elhízottnak tűnt. A gyanú aztán a tapétára terelődött, amelyet arzén tartalmú festékkel színeztek, s felmerült, hogy Szent Ilona szigetének párás, nyirkos levegője kioldotta a mérget. Ezt erősítette az is, hogy Napóleon testét nem emésztette el az idő, márpedig az arzénmérgezés egyik „mellékhatása”, hogy a test a szokásosnál sokkal lassabban bomlik el. Ehhez azonban nagy mennyiségnek kellett Napóleon szervezetében felhalmozódnia.

Ekkor kerültek a patkányok a figyelem középpontjába, hiszen a rágcsálókat arzénnal irtották. Vagyis a gyilkos méreg is rendelkezésre állt.

De kinek? Ki adta, ki adhatta be a franciák bukott uralkodójának a halálos méregadagot?

A mérgezést Sten Forshufvud svéd méregszakértő bizonyította, amikor Napóleon haj- és szőrszálaiból kimutatta a nagy mennyiségű arzént.

Arra az eredményre jutott, hogy Charles Tristan de Montholon márki követte el a gyilkosságot, akit szerinte a Bourbonok béreltek fel, mert féltek attól, hogy Napóleon visszatér, éppúgy mint 1815-ben. A márki sok időt töltött Szent Ilona szigetén, ráadásul még személyes bosszú is vezethette, hiszen feleségét Napóleon elszerette – olvasható a portálon.

Kapcsolódó írásaink

A bonapartizmus jellemzői

ĀAz egyes számú politikai vezető alakja köré a propaganda valóságos kultuszt font. Karizmájának tulajdonította az elért sikereket