Szokatlan játékokkal múlatták az időt az Újvilág őslakosai az európai hódítás előtt

Miután Hernán Cortés vezetésével a spanyolok 1519 és 1521 között meghódították Mexikót, a hagyományos közép-amerikai kultúrák veszélybe kerültek.

A róluk szerzett tudásunk csak töredékes, mivel nem sokkal a hódítás után az írott emlékeik jelentős részét, azok pogány tartalma miatt, megsemmisítésre ítélték.

Néhány azték kódex azonban túlélte a 16. századot, amelyek manapság fontos képi forrásként szolgálnak számunkra. Ezen kívül leírásokból értesülünk az aztékok szokásairól, de a szerzőik többnyire olyan spanyolok, akik a saját nézőpontjukból szemlélték a közép-amerikai indiánokat.

Közülük sem volt azonban mindenki ellenséges: Bartolomé de las Casas vagy Bernardino de Sahagún sokkal megértőbben viszonyultak a helyi lakosokhoz, mint egyes kortársaik.

Sahagúntól származik az a beszámoló, amely egy szerencsétlen csillagzat alatt született férfiról szól. Az illető minden értékét, amelyet otthonról hozott magával, feltett patollira és tlachtlira (labdajáték), de hiába fohászkodott az istenekhez, a szerencse elpártolt tőle, és mindenét elvesztette.

Mikor az aztékok a nagyobb ünnepeken összegyűltek, különböző, a szerencsére alapozott játékokat is gyakorolták. A játékokból és a fogadásokból a források szerint néhány vándorjátékos meg tudott gazdagodni, de azok, akik nem tudták megfizetni az adósságaikat, könnyen a bitófán végezhették.