Az európai múmiaevés hóbortjának véres története

Évszázadokon keresztül a bebalzsamozott testeket nem történelmi értékük, hanem állítólagos egészségügyi előnyeik miatt értékelték szerte a kontinensen. Ez a meglepő oka annak, hogy az emberek egykor múmiákra vágytak, és ettek is belőlük.

Hogyan kezdtek el az emberek múmiákat enni?

Az ókori egyiptomi múmiák – és később mindenféle bebalzsamozott holttestek – elfogyasztásának gyakorlata a 11. században kezdődött. Karl Dannenfelt történész szerint az egészet félrefordítások és félreértések sorozata indította el.

A véres történet egyetlen szóra épül: mumia, ami egy olyan anyag volt, amelyet egyetlen perzsa hegyoldalon találtak, ahonnan a fekete sziklaaszfalt szivárgott ki. Az anyagot különféle gyógyászati ​​célokra használták, és az arab világban drága, értékes és hatékony anyagként szerzett hírnevet.

Ám amikor a nyugat-európaiak találkoztak az iszlám világgal, egyetlen szöveg félrefordítása széles körben zavart okozott a mumia jelentésével kapcsolatban. Dannenfelt szerint a 11. és 12. századi fordítók tévesen azonosították a mumiát az egyiptomi sírokban megmaradt testekből kivált anyagként.

A zavar részben abból adódott, hogy néhány ókori egyiptomi múmiát aszfalttal balzsamoztak be. A tudósok már tudják, hogy ezzel az eljárással csak néhány múmia készült. De a nyugat-európaiak, akiket lenyűgöztek az ősi egyiptomi leletek, belefutottak a félreértelmezésbe, és a mumia szó számukra a perzsa hegyről származó értékes aszfalt helyett a bebalzsamozott egyiptomi testekhez kapcsolódott.

Orvosi kannibalizmus

A félrefordítások és az orvosi félreértések egy másik téves, de régóta fennálló hittel párosultak: az emberi test olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek képesek meggyógyítani más embereket.

Az emberek nemzedékek óta gyakorolták az úgynevezett orvosi kannibalizmust a jobb egészség érdekében. Attól a hittől kezdve, hogy a gladiátorok vére képes meggyógyítani az epilepsziát, az emberi zsírnak házi gyógymódokban való felhasználásáig az orvosi kannibalizmus élt és virágzott a középkori Nyugat-Európában. Akkoriban az orvosok azt hitték, hogy az emberi testből előállított gyógyító termékek új forrására bukkantak.

A mumiát a fejfájástól a szívrohamig mindenre felírták – és ezt a múmiák utáni futás követte. Feldúlták az egyiptomi sírokat nemcsak ékszerekért vagy kerámiákért, hanem a bennük lévő holttestekért is, és az ügyes eladók múmiákat kezdtek gyűjteni és eladni. A kereslet gyorsan meghaladta a kínálatot, ami a hamis múmiák élénk kereskedelméhez vezetett. A testrablók és az etikátlan kereskedők „múmiává” kezelték a friss holttesteket, a kivégzett bűnözők, rabszolgák és mások holttestét, hogy hasznot húzzanak az őrületből.

A testrablók éjszaka ellopták a felakasztottak holttestét – írta egy megfigyelő, majd azokat sóval és gyógyszerekkel bebalzsamozták, kemencében szárították, porrá őrölték, amit a patikusok hozzáadtak az otthoni gyógymódokhoz.

Viktoriánusok és egyiptománia

A mumiával kapcsolatos szkepticizmus és a múmiák iránti rajongás is az évszázadok során csak nőtt.

A viktoriánus korban Angliában az egyiptománia annyira erős volt, hogy egy-egy múmia kicsomagolása a 19. században népszerű időtöltéssé vált előadótermekben, kórházakban, sőt magánházakban is, mivel a brit férfiak régészeti expedíciókról, gyarmati kiküldetésekről vagy városnéző túrákról kifosztott egyiptomi sírokból származó holttestekkel tértek haza.

A régiségek kivitelének tilalma ellenére az európaiak továbbra is keresték a múmiákat, hogy kielégítsék kíváncsiságukat, és hogy az orvosi gyógymódok összetevőit biztosítsák. A mumia orvosi használata csak a 19. század végén szűnt meg.

Ennek ellenére a világot lenyűgözik az ókori egyiptomi gyógymódok. Bizonyítékként elég megnézni a drogériák polcait, ahol a „varázslatos” krémek és egyéb bőrápoló cikkek ókori egyiptomi motívumokat használnak reklámanyagaikban. Lehet, hogy többé nem eszünk a múmiák melléktermékéből, hogy egészségesek maradjunk, de az ókori Egyiptom misztikuma ugyanolyan erős marad, mint valaha.