Történelem
Burai Árpád – Tibi, az ötszörös gyilkos
A 20. század híres magyar bűnügyei
Öt halottat találtak a sírbolttá lett házban, amelynek szinte minden falát vér borította. Haláluk az orvosok szerint négy nappal korábban, szeptember 13-án este 6 és 8 óra között következett be.
Valamennyi halott nő volt. És valamennyinek súlyos fejsebek okozták a halálát. A 75 éves háztulajdonos özv. Fazekas Sándornén öt fejsérülést, a 35 éves Nagy Istvánnén hat fejsérülést, lányán, a 11 éves (!) Nagy Ilonán kilenc fejsérülést találtak. Legrosszabbul azonban a 26 éves Burai Árpádné Cs. Nagy Edit járt a maga tizennégy fejsebével. Ezeknek az áldozatoknak a sérüléseit kivétel nélkül baltával, a balta élével és fokával ejtették. Burainé Cs. Nagy Edit 8 hónapos (!) kislányát pedig egyszerűen a falnak csapták.
Burainé további sérüléseket is elszenvedett: szeméremtestét rúgásokkal roncsolta össze gyilkosa, és többször rajta is ugrált. Minden gyorsan és nagy erővel történt; az áldozatoknak sem védekezésre, sem menekülésre nem volt esélyük.
A szobában lévő halottakat (Burainé Cs. Nagy Editet és özv. Fazekasnét) egy ágyterítővel takarta le gyilkosuk, a többi áldozata helyzetén azonban nem változtatott. E két holttest mellett egy nyeles fésű hevert, amely egyik áldozaté sem volt.
A Táncdalfesztiválon éppen túleső országot a konszolidálódó Kádár-rendszer médiája azonnal tudósította a mezőtúri ötös gyilkosságról. A gyanú hamar terelődött Cs. Nagy Edit férjére, Burai Árpádra; őt órákon belül le is tartóztatták. Érdekes, hogy Burait mindenki csak Tibiként ismerte. Nem csak József Attila környezete idegenkedett a történelmi keresztnevektől…
Burai Árpád-Tibi 1928. augusztus 12-én született, és tizenhét éves korától tizenhatszor volt büntetve. Kivételes agresszivitása kivételes testi erővel párosult – bár kezdetben csak vagyon elleni cselekményeket követett el. Huszonöt évesen ítélték el először erőszakos bűncselekmény (súlyos testi sértés) miatt. Aztán már jött a garázdaság, az önbíráskodás, a hivatalos személy elleni erőszak és egy további súlyos testi sértés. Az első feleségével, és a házasságból származó kislányával is roppant durva volt, és a legutóbbi súlyos testi sértést is az akkor állapotos felesége ellen követte el. Burai 1966 augusztusában szabadult, Cs. Nagy Edittel pedig szeptemberben, pár napos ismeretség után házasodtak össze.
„Tibi” mindvégig tagadott. Azonban Cs. Nagy Edit is azért volt kórházban, mert Burai bántalmazta, ezért az asszony a kórházból ismerőséhez, özv. Fazekasnéhoz távozott, akinél ötödmagával még aznap megölték. Burai egyetlen öltözet ruhája (rozsdabarna zakó, fehér nyloning, szürke szövetnadrág) eltűnt; gazdájuk kék munkásruhában járt. Többi ruháját állítólag eladta, de ennek körülményeit mindig másképpen mondta el. A gyilkosság napján több rokonát is meglátogatta. A testvérénél patetikus kijelentést tett arról, hogy „…az én nyakamra nem tesz kötelet a hóhér!”, utána pedig sikertelenül próbálta felakasztani magát, de a kötél elszakadt. Féltestvére házába a gyilkosság éjszakáján többször bekopogtatott, zavart és zaklatott állapotban. Utolsó látogatásakor felesége zöld cigarettatárcáját adta neki ajándékba.
Szeptember 13 és 17-e között nem járt munkába. Szeptember 17-én ment be először a munkahelyére – a Mezőtúri Vetőmag Vállalatnál volt segédmunkás – ahol családi problémáival indokolta addigi távolmaradását. Munkatársainak azt mondta, hogy a felesége Szegedre költözött.
A mészárlás helyszínén talált nyeles fésűről kiderült, hogy Burai kapta a sógornőjétől, és mindig magánál hordta. Hiába nem akarta felismerni: a fésű fogai között kimutatták azoknak a vörösfenyő-gerendáknak az elemi anyagmaradványait, amik alatt Burai a gyilkosság napja előtt zsákolt. A gyilkosság idejére pedig semmiféle hihető, meggyőző alibit nem tudott igazolni.
Burai ruháit sosem lelték meg, az ingét viszont, amit a sógorától kapott, megtalálták testvéröccse kútjában – és az a kisbalta volt belecsomagolva, amivel az ötös gyilkosságot elkövették.
A kisbaltát mindenki felismerte, aki bejáratos volt Fazekasnéhoz. Az ingen több nagy kiterjedésű vérfolt éktelenkedett, amikből legalább három áldozat vércsoportját sikerült kimutatni. Az pedig csak idő kérdése volt, hogy észrevegyék: a kútban talált ing és az esküvői képén Burain lévő ing szabása és nyakrésze között feltűnő a hasonlatosság. A fényképen látható sötétes foltokat, ekkor még a film hibájának is vehették. Mikor már a kútból kihúzott inget is megvizsgálhatták, azon ugyanezeket a sötétes foltokat találták – és ezek alakja, elhelyezkedése is szakasztott ugyanolyan volt. Egyértelműen ugyanarról az ingről volt szó, és a foltokat cigarettaparázs okozta. Mikroszkóppal vizsgálva tisztán látszottak a megégett szálvégek. Burai pedig erős dohányos volt… Kiderítették, hogy az ing külföldi gyártmányú, Magyarországon kereskedelmi forgalomban nem kapható. Aztán az inget Buraival azonos magasságú és testfelépítésű férfira, utána pedig egy ugyanolyan méretű próbakeretre adták fel. Mindenki láthatta, hogy a cigarettaparázs okozta foltok azonosak, és az inggallér alakja és kidolgozása is egyezik.
A kútból kihalászott kisbalta tehát Fazekasnéé volt, az ing pedig, amibe belecsavarták, Burai Árpád egyetlen fehér inge.
A szerencsétlen exfeleség combján felfedezték egy hegyes orrú cipő sárral és vérrel kevert nyomatát. Burai úgynevezett gojzervarrott cipőjét az utolsó varratig szétbontottak, értékelhető vérnyomot mégsem találtak rajta. Azonban alakja és mérete teljességgel passzolt ahhoz a nyomhoz, amit az asszonyon rögzítettek; a nyomszakértő teljes meggyőződéssel vallotta, hogy a cipőnyom Burai Árpádtól származik. Ám a bizonyítékot gyengítette, hogy maga a cipő tényleg „típuscipő” volt, specifikusan nem lehetett Buraihoz kötni.
A Szolnok Megyei Bíróság halálos ítéletét a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte. A megismételt eljárásban a bíró már nagyobb figyelmet szentelt a vádlott személyiségének. És ezzel bizony Burai nem járt jól. A védekezése nem ténybeli cáfolatokra, hanem két, unos-untalan ismételgetett dologra épült: azért vádolják, mert már tizenhatszor volt büntetve, és mert cigány. Azonban a cigányság – rokonsága és környezetének cigányokból álló része – sem állt ki mellette. Nem igazoltak neki alibit, és az összes kételyüket megosztották a bírósággal. Elsősorban azt, amit többen észrevettek: a gyilkosság után Burai „dupla ruhában járt” vagyis zakójára-nadrágjára húzta rá a munkásruhát. Erre logikus válasz volt, hogy a nyilván csurom vér ruháját rejtette a munkásruha alá, és később megszabadult a véres ruhadaraboktól.
A pótnyomozást kiterjesztették egy Burai által kitöltött lottószelvény alaposabb vizsgálatára, amit a nemrég elhunyt kitűnő írásszakértő, dr. Kiss Lajos végzett. Feladata példa nélküli a magyar kriminalisztikában: egy olyan személy kézírásáról kellett szakvéleményt adnia – aki nem is tudott írni… Sok éve alkalmam volt beszélni vele, így akkori jegyzeteim segítségével betekinthetünk egy kivételes képességű szakértő gondolataiba:
„A gyilkosság másnapján Burai egy cigarettatárcát ajándékozott a testvérének, amiről kiderítették, hogy a feleségéé volt. A tárcában egy lottószelvényt találtak, amit a felesége éppen szeptember 13-án, a halála napján, a kórházból távozóban vásárolt. Hátoldalán Burai Árpád neve és a testvére lakcíme állt. Meg kellett állapítani, hogy a szelvényt Burai töltötte-e ki, illetve a hátoldali címzés Burai keze írása-e.
Azért volt ez fontos, mert ha Buraié a kézírás, akkor a tárcát és benne a lottószelvényt kizárólag csak a gyilkosság helyszínéről vihette el – pedig Burai váltig állította, hogy a feleségével a kórházból való távozása után nem találkozott. Így tagadta azt is, hogy a lottószelvényt ő töltötte volna ki vagy címezte volna meg. A nyomozáskor alkalmazott írásszakértő véleménye szerint a szelvényen látható kézírás Burai Árpádé volt. Burai azonban azt állította, hogy az írásvizsgálatkor a szelvényt ő csak mechanikusan lemásolta, biztosan innen a hasonlóság.
A nyomozáskor nem vették kellően figyelembe, hogy Burai összefüggően írni nem tud, csak a nevét képes leírni. Éppen ezért én azokat a betűket és számokat írattam csak vele, amik szerepeltek a lottón is. Összefüggő írásmintát Burai névaláírásáról kértem, hiszen erről azt állította, hogy képes folyamatosan leírni.
Senkinek nem kívánom ezt a felelősséget: rendkívül kevés eredeti írásminta alapján kellett minél egyértelműbb szakvéleményt adni, és közben tudtam, hogy ezen egy ember élete múlhat. Fáradhatatlanul írattam vele a kontrollmintákat. Végül megállapíthattam, hogy Burai kézírásában a nagy »B« betű alsó féloválja mindig előbb fejeződik be, mint hogy a betű szárát érintené, a kis »u« betű második szára mindig magasabb az elsőnél, a kis »p« betűt pedig abszolút egyéni képzéssel írja: valamennyit hurkolás és félovál nélkül, a nagy »K« betű befejezési vonalát pedig minden mintában igen kis szögben, szinte vízszintesen végzi.
A lottószelvény számairól megállapítottam, hogy az »5«-ös szám alsó részének hurkolása korán fejeződik be, akárcsak a »3«-as szám alsó féloválja is, továbbá hogy szinte minden ékezetet vízszintesen helyeztek a betűk fölé. Ugyanez Burai kézírására is tökéletesen ráillett.
A szelvény »kiikszelése« során ismét nagy arányú azonosságot mutatott az eredeti »x«-ek és a kontrollminta »x«-ek írásmódja és elhelyezése: mindegyiken éles szögben metszette egymást a két vonal, és a számmezőben való elhelyezésük is a négyzet aljához közel történt.”
Dr. Kiss számolt vele, hogy Burai az írásvizsgálatok jelentőségét átlátva később megpróbálja különbözőképp elváltoztatni az írását.
„Felhasználtam egy másféle írásmintát is: Burainak a nyomozati jegyzőkönyveken levő aláírásait. Ezeket azért gyűjtöttem be, mert akkor még biztosan a manipulálatlan kézjegyét használta. Ezek pedig ismét maradéktalanul megegyeztek a lottószelvényen levő aláírással.
Így hát kétség sem férhetett hozzá, hogy a lottószelvényen Burai keze írása van. Ez kizárólag úgy történhetett, hogy a gyilkosság helyszínéről vitte magával felesége cigarettatárcáját, és a benne talált lottószelvényt »biztos, ami biztos« alapon ő töltötte ki és címezte meg. Feladni azonban már nem volt ideje, mert elfogták.
Még jó, hogy azon a héten nem pont Burai Árpád számait húzták ki…”
A megismételt eljárásban a bíróság ismét halálos ítéletet hozott. A jogerőre emelkedés után a kegyelmi kérvényt elutasították, és Burai Árpád-Tibit 1968. szeptember 4-én felakasztották. A bűnösségével, főképp a bizonyítás meggyőző erejével kapcsolatos kételyek azonban még sokáig elevenek maradtak.
A bíróság viszont mindenfajta kriminalisztikai vizsgálat nélkül is képet alkothatott Burainak a nőkhöz és a gyermekekhez való viszonyáról. Hiszen rendkívül lényeges, hogy mind az öt áldozata nő, ráadásul kettő még gyermek, sőt az egyik nyolc hónapos csecsemő volt.
Burai azonban sosem fogta fel, hogy ők is emberi lények; primitív sablonok szerint kezelte és ítélte meg őket. Hogy férjként vagy apaként kötelességei vannak, hogy a mellette élőket partnerként kezelje – a fejében meg sem fordult. Asszonyait csupán uralni és irányítani való tárgyaknak tekintette, akárcsak a gyerekeket. Burai igazi arca éppen akkor mutatkozott meg, amikor kitört belőle a vadállat, mert az asszony nem az ő szája íze szerint vallott. Burai Árpád, akit csak Tibiként ismertek, alighanem ezekben a percekben veszített csatát.
Nem kérdés, hogy gyilkos dühe a felesége ellen irányult: rá mérte a legtöbb csapást, és a szeméremtestét is összeroncsolta. Hiszen Burai agya akkor borult el, amikor rájött, hogy ezt a nőt már nem tudja uralni és irányítani, mert a saját akaratából döntött úgy, hogy a kórházból már nem hozzá, hanem – vele együtt áldozattá vált – ismerőséhez megy. A többi szerencsétlen nő egyszerűen rosszkor volt rossz helyen, lemészárlásuk pedig gyorsan és rettenetes brutalitással történt.
Burai Árpád bűnösségének bizonyítása talán lehetett volna mindenki számára még sokkal meggyőzőbb is. Azonban az eljárás megismétlése így is hiú remény volt arra, hogy elkerülje az akasztófát. Minden büntetés a maga korának terméke. Hogy a hatvanas években Burai Árpádra jogosan és megérdemelten szabták ki az akkor legsúlyosabb büntetést, ma már nem lehet kétséges senki előtt sem.
A szerző jogász, író
(A cikk a szerző Kriminális történelem – A huszadik század híres magyar bűnügyei című könyvén alapul.)