Történelem
Zavartan, vakon, fuldokolva pusztultak el
1915. április 22-én új időszámítás kezdődött a hadtörténelemben: ekkor vettettek be először nagy tételben harci gázokat
Már az 1865-ben lezárult amerikai polgárháború tábornokai is tudták, amire az I. világháború szemben álló felei csak 1915-re jöttek rá, de nem verték nagydobra. Tudták, hogy tévedés a korszerű hadviselés egyetlen hatásos eszközeként tekinteni a támadásra. Mert a védelem egyre erősödött, a támadás egyre nehezebbé vált.
A beásott, géppuskaállásokkal és drótakadályokkal kiépített, tüzérséggel támogatott, mélységében tagolt védelemmel szemben a gyalogsági roham egyszerűen hatástalan. Ezért alakult ki már 1914-ben szinte minden fronton az állóháború, amely aztán négy évig tartott, hogy
több millió ember élete árán a frontvonalak csak – kevés kivételtől eltekintve – pár kilométert mozogtak oda meg vissza.
A patthelyzet feloldására nyúltak a harci gázokhoz, amelyek használatát már akkor is hágai nyilatkozatok tiltották. A németek 1915 elején a Mazuri-tavaknál már lőttek ki gázgránátokat a cári lövészárkokra, eredmény nélkül. A nyugati fronton egy új módszert, a gázfúvásos eljárást akarták kipróbálni.
Erich von Falkenhayn tábornok január óta készült a gáztámadásra a belgiumi Ypres-nél.
Hat kilométer szélességben 6000 gáztartályt helyeztetett el az antant lövészárkaival szemben, és 10 napig várt a megfelelő széljárásra.
Ez 1915. április 22-én érkezett el. Késő délután a palackokból egyszerre engedték ki a 180 tonna klórgázt, melyet a szél a francia gyarmati csapatok állásai felé sodort. A tíz méter magas gázfelhőt 15 ezer ember lélegezte be. Harmaduk tíz percen belül meghalt, kétezer, a csatamezőn zavartan, fuldokolva, vakon botorkáló sérült az ellenség fogságába esett, míg a többiek fejvesztve menekültek.
Mindennek sem akkor, sem később semmi értelme nem volt. A németek megpróbálták elfoglalni az üres lövészárkokat, ám ott megült a levegőnél nehezebb klórgáz. Nem is készültek akkora erővel, hogy elfoglalják a területet (ezt a hibát négy év alatt mindkét szemben álló fél elköveti majd), a kanadai csapatoknak a franciákkal közösen sikerült visszafoglalniuk az állásaikat.
Ypres más miatt is fordulópont:
itt próbálták ki először 1915 júliusában az első lángszórókat, és 1917. július 12-én itt vetették be először a tüdőroncsolást és vakságot okozó mustárgázt is.
Személyesen részt vett az 1915-ös ypres-i csatában a német kémikus Fritz Haber, hogy felügyelje az általa fejlesztett klórgáz bevetését. A vegyész úgy vélte, a klórgáz humánus megoldás, mert a katonák látják, hogy jön a gázfelhő, elmenekülhetnek, ezzel pedig lerövidülhet a háború. Haber hozzájárult a gázmaszkok tökéletesítéséhez, és 1919-ben még Nobel-díjat is kapott a nitrogén műtrágyaként való alkalmazásáért.