A skandináv telepesek fát importáltak Észak-Amerikából Grönlandra

Grönlandot vagy óskandináv nyelven Grœnlandot norvég és izlandi felfedezők telepítették be i.sz. 985-ben vagy 986-ban. A telepesek két kolóniát hoztak létre a délnyugati parton: a Keleti települést vagy Eystribyggð-t, a mai Qaqortoq területén, és a nyugati települést vagy Vestribygð-t, közel a mai Nuukhoz.

Az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmányban az Izlandi Egyetem régészei fataxon-analízist végeztek az i.sz. 11–14. századi skandináv tanyákon talált fadarabokon.

A tanulmány célja az őshonos fa, az importfa és az uszadékfa megkülönböztetése volt, és feltárták, hogy a fa 0,27 százaléka egyértelműen import volt, beleértve a tölgyet, a bükköt, a bürököt és a jaki fenyőt. Az összes fa további 25 százaléka import vagy uszadékfa volt, beleértve a vörösfenyőt, lucfenyőt, erdeifenyőt és fenyőt.

Grönland korlátozott erőforrásai miatt régóta feltételezték, hogy a telepesek árukat és anyagokat, például vasat és fát importáltak, azonban a tanulmány most feltárta, hogy ezeket az erőforrásokat sokkal távolabbról hozták be, mint azt korábban gondolták.

Mivel a bürök és a jaki fenyő nem volt jelen Észak-Európában az i.sz. második évezred elején, csak az a következtetés vonható le, hogy ezeknek Észak-Amerikából kell származniuk. Ez megerősíti a skandináv mondákat is.

A kutatók szerint az észak-amerikai faanyag jelenléte azt mutatja, hogy a norvég grönlandiak rendelkeztek eszközökkel, tudással és megfelelő hajókkal ahhoz, hogy átkeljenek a Davis-szoroson Észak-Amerika keleti partjaiig, legalább a 14. századig.